Magam sem gondoltam volna, de a legolvasottabb írásom a Mit lehet elrontani matchbotos horgászatnál című bejegyzésem volt. Ezen fellelkesedve, úgy gondoltam, hogy tovább boncolgatom a témát, hiszen még jó pár banánhéj van e módszernél, amin el lehet csúszni. Vagy inkább úgy mondanám: túl sok a variálás és a választék az úszók és az ólmozás tekintetében. Ehhez próbálok kis segítséget nyújtani.

Aki most akar nekiindulni a matchbotos pecának, az igen nagy bajban lehet, hogy mit válasszon és hogyan állítsa össze a felszerelését. A neten sok írással lehet találkozni, de úgy gondolom egy kezdőnek nem biztos, hogy jó kiindulópont. Mert vagy túl bonyolult az összeállítás vagy túl speciális igényekhez van kialakítva vagy valami újdonságot mutat be, ami nem biztos, hogy minden kis sarki boltban kapható. A waggler úszós szerelék összeállítása hasonló az etetéshez. Az etetőanyagok közül is van ezer és egy féle, de megkönnyíthetjük a dolgunkat, ha 3-4 könnyen beszerezhető univerzális etetőt használunk. Nincs ez másképp a matchbotos szereléknél sem. Mutatok egy alapot, ami a hazai vizek 80%-ban jól használható és könnyen variálható. Aztán, ha ezt már biztonsággal használod, akkor utána már lehet tovább nézelődni, variálni a sepckós úszókkal, stb.

Az alapszerelék

Mivel matchbot elég széles körben használható, ezért az alap szerelék bemutatásához kicsit szűkítenünk kell a kört.

Feltételezzük, hogy

• állóvízen horgászunk, ahol nincs nagy áramlás (nem a Velencei evezős vagy a Csőhídi pálya)
• nem kell nagy távolságra és nagy úszókkal horgászni (30, de inkább 20m-en belül)
• szélcsend van vagy csak enyhe szél
• 3m-nél nem mélyebb vízen horgászunk és fixen rögzítjük az úszót
• viszonylag egyenletes a meder, vagyis nincsenek nagy gödrök, púpok, padok, árkok, stb.
• nem túl iszapos a mederfenék

Elsőre joggal érezhetjük, hogy túlságosan leszűkítettem a kört, de jobban belegondolva, még így is sok tó közül lehet választani.

Úszóválasztás szempontjai:

• A csali és a halak méretéhez igazodjon. A halaknak annyi felhajtóerőt kell legyőzniük, ami ahhoz kell, hogy az úszóból kilátszódó részt elmerítse. Vastag úszó=nagy felhajtóerő.
• Vagy, ha a horogelőke a fenéken fekszik, akkor a jelzőólom nagysága függ össze az úszó antennájával. Ahhoz, hogy jól lássuk a feltolós kapást egy vastag antennánál, nagyobb jelzőólomra lesz szükség, amit a halnak meg kell mozdítania. Keszegezéshez nem jó, viszont a pontyoknak meg se kottyan. Meg kell találni tehát a harmóniát 3 szempontot figyelembe véve: a csali ne merítse el az úszót, jól látható legyen és a célhalakhoz viszonyítva kellően érzékeny legyen. Ez utóbbi kettő egymás rovására megy, de meg lehet találni a megfelelő egyensúlyt.
• Nem hátrány, ha állítható az önsúly, de fix önsúllyal is remekül pecázhatunk
• jó, ha cserélhető az antenna vagy ha nem, akkor vegyünk alkoholos filceket
• válasszunk nem túl hosszú és nem túl feltűnő színű úszót (pl kristálywaggler)
• testes és önsúlyos úszót a távolabbi dobásokhoz
• az úszókon szokott olyan jelölés lenni, hogy 4+2, 6+2, stb. Az első szám azt jelenti, hogy mekkora önsúly van az úszó végében, a második pedig azt, hogy mekkora plusz súlyt kell még rátenni a damilra. Ha a távolság max. 20-30m, akkor 6+2-nél nem kell nagyobb úszó.
• vékony antenna, vastag bóbita=jól látható feltolós kapás
• vastag antenna, vékony bóbita=érzékenyen merülős kapás

Damil

A főzsinórnak süllyedőnek kell lennie. Ma már ez nem nagy kritérium. Nehezebben találni nem süllyedő zsinórt a piacon, mint süllyedőt. A zsinór vastagságát nem csak a halakhoz kell igazítani, hanem a bothoz is. Érdemes megnézni, hogy a gyártó mit ajánl, ha van ilyen. Ha nem akadós a terep és nem 10 kiló feletti pontyok a célhalak, akkor a 16-os egy univerzális méret.

Kell-e dobóelőke

Parázs vitát sikerült egy forumon elindítanom e kérdéssel. Ahogy az LGT is megénekelte: mindenki másképp csinálja. Van, aki szerint hülyeség, más florucarbont használ, megint más csak vastagabb zsinórt, van aki eleve vastagabb főzsinórt használ, stb. Én az alap szerelékhez ritkán használok, mivel kis úszókkal dobálok és nem nagy távolságra. Nagyjából a 6+2-es úszóméret és a 20m fölötti táv, aminél érdemes elgondolkodni, hogy kell-e dobóelőke. Előnye, hogy dobásnál a vastagabb damilt kevésbé viselik meg a dobások. Másrészt a vastagabb damil jobban merül. Harmadrészt előre el lehet készíteni egy komplett szereléket a bot hosszának másfélszeresének méretében úgy, hogy létrára tekerjük és a parton csak az úszót és az úszó fölötti 1-2 sörétólmot kell rátenni, mielőtt összekötnénk a főzsinórral. Kész szerelékkel sokkal jobb felkészülni, mint csak a horogelőkékkel.

Említettem, hogy van, aki vastagabb főzsinórt használ. Én ezt azért nem ajánlanám, mert csökken a dobótávolság és jobban összeszedi a vízben úszkáló szutykot és szmötyit, mint a vékony főzsinór.

Az univerzális méretek átlag pontyokhoz: 16-os főzsinór, 18-as dobóelőke, 14-es horogelőke. Nagyobb halakhoz, akadósabb terephez az arányokat növelni kell. Kisebb halakhoz és akadómentes terephez pedig csökkenteni kell a méretet, különösen télen.

Fontos, hogy amikor hozzákötjük a dobóelőkét a főzsinórral, akkor hagyni kell a felesleges damilrészből 3-4 centit. Így a felesleges rész könnyen hajlik és könnyebben megy át dobáskor a gyűrűkön.

Ólom

Ez az a kiegészítő, amin nem érdemes spórolni. Két fontos szempontot kell figyelembe venni: középpontos legyen a metszése és puha legyen. Ha nem jó a metszete, akkor nem csak csúnyán fog kinézni, de könnyen lepottyan vagy kitekerés közben pörögni fog, ami gubanchoz vezet. A puhaság azért kell, mert jó esetben, ha rányomod az ólmot a damilra, akkor az ólom felveszi a damil alakját. A sörét közepén lesz egy kis lyuk, és így az ólom könnyen csúsztatható lesz a damilon, anélkül, hogy sérülést okozna rajta. Az ólmot fogóval nyomom rá. Kézzel nem lehet se pontosan, se tartósan, főleg nem ezeket a pici ólmokat. Foggal sem szerencsés, bár láttam ilyet egyéni világbajnokunktól is…én nem ajánlom, mert megfájdul az ember foga és amúgy sem egészséges lenyalni azt a finom ólomport. Az ólmok felhelyezése egy laza nyomással történik a fogóval, nem kell rászorítani, csak finoman rányomni. Bármely barkácsáruházban lehet kapni egy kis fogót pár száz forintért. Az ólmot megfogod a két ujjad közé, belehelyezed a vájatba a damilt, majd a damillal a sörétet rányomod az ujjbegyedre úgy, hogy a metszet fölfele álljon. Az ólom belesüpped a bőrődbe, így nem fog elmozdulni. Ebben a helyzetben könnyen rányomhatsz a fogóval.

Az ólmok akkor jók, ha egyesével némi erő kifejtéssel elmozdíthatók. Ha ügyesen nyomtad rá, akkor az ólom nem sérti a zsinórt. Ha az elhúzásánál a zsinór mégis sérül, akkor vagy te nyomtad túl erősen, vagy az ólom anyaga túl kemény, ezért nem deformálódik, nem alakul ki a zsinór helye.
A sörét ólom “fix”. de ettől még állítható. csak magától nem megy sehova…

Érdemes télen a maradék zsinórokkal gyakorolni az ólmok felhelyezését, hogy mire újra szezon jön, már rutinból menjen.

Ólomból az utántöltőket érdemes venni, nem a készleteket. Általános célra: 1/0, 1, 3, 6.  Ez a négy méret mindenre elegendő… Ha finomkodni szeretnénk, akkor 8 és 10 méreteket is érdemes beszerezni.

Horogelőke

Vékonyabb a főzsinórnál. Nem szükséges, hogy lebegő legyen. Ideális hossza 30cm. Ha szakad a damil, akkor inkább az előkénél szakadjon és ne vesszen oda az egész szerelék. Én úgy szoktam a főzsinórhoz kapcsolni, hogy az előkére és a főzsinórra is pici hurkot kötök és átbújtatom őket egymásba.

A szerelék összeállítása

1. Dobóelőke összekötése a főzsinórral (ha szükséges)
2. Úszó felfűzése
3. hurkok kötése és horogelőke felkötése
4. úszót rögzítjük sörétólmokkal: 2-3 alá, 1-2 fölé. Az alsó ólmok alá a biztonság kedvéért köthetünk vagy fűzhetünk ütközőt. Ha fűzzük, akkor az az úszó felfűzése után a második lépés kell, hogy legyen. Az úszó körüli ólmoknak ki kell adni a szükséges ólmozás 2/3-3/4-ét. Vagyis, ha az úszó kisúlyozásához 2g kell, akkor az úszó köré 1,2-1,5g-ot kell tenni.
5. A horog fölé 20 centire csippentsünk egy jelzőólmot. Ez akkora kell legyen, hogy ha ezt a hal megemeli, akkor az úszó kb. 1-1,5cm emelkedjen ki a vízből. Ezt a tóparton ki lehet kísérletezni, de ha szorgalmasak vagyunk, akkor már otthon is megnézhetjük a fürdőkádban vagy egy szélesebb szájú petpalackban, de ami még jobb: egy úszótartó csőben.
6. A jelzőólomtól 20 centire legyen még egy ugyanolyan nagyságú ólom, amit én „figyelmeztető” vagy “hahó, ébresztő” ólom-nak hívok, mert ennek hatását akkor látom, ha elaludtam az első mozdítást.
7. A figyelmeztető ólomtól 40cm-re csippentsük fel a maradék súlyt 4-6db sörétólommal. Ez a kis ólomcsoport mindig nagyobb távolságra van a jelzőólomtól, mint a jelzőólom a horogtól (1,5-2-szerese), így nem gubancolódik a szerelék dobás közben vagy vízbeéréskor. Van, aki cseppólmot használ. A több kicsi sörét szerintem jobb. Merevít, kevésbé gubancolódik, sokkal nagyobb felületen oszlik el a tehetetlenségi erő, tehát dobásnál, lendítésnél és utána a vízbe csapódáskor is máshogy viselkedik mint ha az egy pontba lenne sűrítve. Lassabban is merül. Ráadásul a sok sörétet tudod variálni. Össze-vissza osztogathatod, állíthatod. Az egy nagyot nemigen.

Ez az összeállítás gyorsan beáll, de a csali az utolsó pár centiméteren lassan ereszkedik.

Ez az ólmozás egyfajta horgonyként is szolgál, mivel a víz alsóbb rétegeiben kevésbé áramlik a víz, mint fent. Ha mégis sodródik az úszó, akkor az előkét vagy akár a jelzőólmot is a fenékre kell fektetni.

(Megjegyzés: Ha a vízmélység 1,5m-nél kisebb, akkor a figyelmeztető ólmot elhagyom és csak a jelző ólom és a főólmozás marad. A főólmozás ilyenkor 40 centire van a jelzőólomtól.)

Első lépések a vízparton

Miután jól beállítottuk a súlyozást, kezdődhet a mélységmérés. Ha nagyjából sejtjük, hogy mekkora a víz, akkor állítsuk be a gondolt hosszra és nézzük meg hogyan viselkedik az úszó. Egy jó kiindulópont, ha úgy állítjuk be az eresztéket, hogy a csali érintse a talajt. Tologassuk addig az úszó körüli ólmokat, amíg a jelzőólom feneket nem ér. Ez után már csak a horogelőke hosszával kell megtoldani az eresztéket és már kész is. Macerás egy kicsit ez az eresztékbeállítás, de megéri.

Ha nem tudjuk nagyjából sem a mélységet, akkor egy pergetőbottal és gumihallal (ahol ez engedélyezett) pásztázzuk végig az előttünk elterülő szakaszt. A pergetőbottal jól lehet érzékelni a mederváltozásokat és még akár halat is foghatunk. Ha a pergetés nem engedélyezett, akkor egy gömbólom is jó. Ha megvan a jó hely, akkor kezdődhet a fentebb leírt eresztékbeállítás.

Az etetett helyet mindig túl kell dobni, ahhoz, hogy megfelelően el tudjuk süllyeszteni a damilt. Így nem lesz hasa a damilnak. A botot pedig úgy tegyük le, hogy a spicc kb. 5 centire a víz alatt legyen. Időnként a véggyűrűt próbáljuk meg tisztítani, mert sok szutyok ragadhat rá peca közben.

Ha nem kapnak a halak

Állítsuk át az eresztéket úgy, hogy kicsit feljebb húzzuk az úszót, ezáltal a horogelőke a fenéken fog feküdni. Érdemes előtte megjelölni filccel, hogy hol volt eredetileg az úszó. Ha a fektetés sem segít, akkor a másik irányba húzzuk az úszót. Így a csali pár centivel a fenék felett fog úszkálni. Pár centi tologatás csodákra képes.

Ha üres a bevágás

Az alap szerelékünknél a jelzőólom jelzi a kapást. A hal elindul a csalival, megemeli az ólmot, ezáltal kiemelkedik az úszó és bevágunk. A horog és a jelzőólom távolságának variálásával a kapás jelzésének gyorsaságát befolyásoljuk. Azaz, ha rövidítjük a hosszt, akkor előbb jelez az úszó. Ha növeljük, akkor több időt hagyunk a halnak a csali felvételére. A jelzőólom és horog közti távolság minimum 10, de max 30 centi legyen. Ezért ajánlottam kiindulópontnak a 20 centit. Ha nem sikerül a bevágás az két dolgot jelenthet: előbb jelzett az ólom, illetve az úszó, mint hogy a hal bekapta volna a csalit. Nem volt ideje a horognak akadni, mert előbb bevágtunk. Ebben ez esetben növelni kell a jelzőólom távolságát, hiszen a halnak több időre van szüksége.

Az is lehet, hogy a hal hamar bekapta a csalit, de mire bevágtunk, már kiköpte. Ebben az esetben túl sok ideje volt a halnak, így az előkén rövidíteni kell. Hogy most melyik eset is áll fenn (nem volt ideje akadni vagy már rég kiköpte) azt az ólom távolságának változtatásával hamar megtudjuk, ha még van hal a környéken.

Ha a halak rendszeresen mélyre nyelik a horgot, akkor biztosan rövidíteni kell, mert az azt jelenti, hogy későn vágtunk be.

Ha vízközt vannak a halak

Ha nincs kapás, akkor valamit változtatni kell. Finomszerelékes módszereknél nem kell sokat várni. Ha van hal a környéken, akkor fél órán belül jönnie kell. Ha nincs, akkor meg mindegy mit csinálunk. Amikor sok halugrást, buborékot vagy egyéb mocorgást látni, akkor hiába próbálkozunk a fenéken. Főleg jó időben jellemző, hogy feljebb jönnek a halak. Illetve vannak olyan halfajok, amik eleve jobban szeretnek vízközt lenni, pl. kárász vagy vörösszárnyú.

A halak megtalálásához 30 centinként rövidítsük az eresztéket.

Ha nincs sok apróhal, akkor változtathatunk az etetőanyag állagán (felhősítés) vagy ha szemessel etetünk, akkor lőhetjük sűrűbben, de kisebb mennyiséggel. A modern sajtón felnőtt ifjú titánok fluo aromával is befújhatják a szemest. Változtathatjuk az ólmozást is oly módon, hogy a sörétcsoportot széthúzzuk úgy, hogy a horogtól távolodva egymástól egyre közelebb helyezkedjenek el, maximum 1,5m hosszan (úgy értem a horog és az úszóhoz legközelebb lévő ólom között max 1,5m legyen a táv). Nem jó, ha nem hagyunk semennyi ólmot a zsinóron és az úszóhoz toljuk. Egyrészt a csali kevésbé fog természetesen süllyedni, másrészt az emelős és a merülés közbeni rajtaütős kapásokat nem fogjuk érzékelni. A vízközti horgászatról bővebben egy másik cikkben fogok írni.

Használjunk-e forgót

Sok helyen kötelező elemként emlegetik a forgót. Ennek oka, hogy a match orsók általában gyorsak. A gyakori és gyors kitekeréseknél a csonti propellerként működhet a horgon és úgy megcsavarhatja a zsinórt, hogy egy gombolyag lesz a szerelékből. Egy forgó kiküszöbölheti a gubancveszélyt (az előke forgását nem adja tovább a főzsinórnak). Persze ez sem 100%…

Én azt mondom, az alap szerelékünknél nem szükséges forgó. Nagy mélységeknél és nagy távolságoknak van szerintem nagyobb jelentősége. Ami miatt én nem használok:

• A fentebb írtakra hivatkozva szerintem fontos, hogy tudjuk változtatni a jelzőólom és horog távolságát. Ha forgót használok, akkor fixálom ezt a hosszt, mivel a szereléken a forgónak kell lennie az utolsó elemnek. A forgó helyettesítheti akár a jelzőólmot is, hiszen van egy kis súlya. De ha ólmot is használunk a jelzéshez, akkor közvetlen a forgó fölé kell tenni. Ha forgót használok, 20 centis előkehosszt állítok be, mint univerzális hosszúságot.
• A csontit is fel lehet úgy tűzni, hogy kevésbé pörögjön: egyiket az egyik végénél, a másikat a másik végénél tűzöm fel. Kitekeréskor meg hagyom kicsit kipörögni a levegőben, mielőtt újracsalizok.
• forgó helyett lehet használni feeder gyorskapcsot, aminek a végét egy pici szilikoncsővel zárjuk le. Így tudjuk variálni az előkehosszt, feltéve, ha előre elkészítjük őket.

Egy kis módosítás, végszó

Kezdőknek problémát okozhat a söréteket úgy felhelyezni, hogy ne pottyanjanak le és ne is szoruljanak meg. Ezért az úszó rögzítéséra ajánlok egy kis változtatást.

Lehet kapni fix úszórögzítőket. Ezek nagyon egyszerűen és jól használhatók. A damil sérülése nélkül lehet tologatni az úszót fel-le. Lehetőség van az úszó gyors cseréjére is.

A következő írásban szó lesz a különböző úszófajtákról és szerelékbeállításokról, figyelembe véve olyan szempontokat, amiket itt az alap szereléknél kizártunk. Elsőre azonban nem akartam ezzel indítani, mert szerintem egy kezdőt jobban összezavar, mint hogy segítsen. Ha a fent említett alap jól megy, akkor jól fog menni az is, hogy a megfelelő szereléket gyorsan tudjuk megválasztani.

Kapcsolódó cikkek a témában:
Mit lehet elrontani matchbotos horgászatnál?
Egy jól sikerült keszegezés az RSD-n
Törpeharcsás vizeken – úszózás vízközt
Szerelékek matchbotra