A föld használata említés szintjén már előjött előző írásomban (Jégolvadás után – tavaszi keszegezés). Ez adta az ihletet, hogy kicsit részletesebben írjak erről az adalékról.

Annak idején, mikor még ismerkedtem a horgászattal, rendszeresen járt nekem a horgászújság. Nagy izgalommal vártam, hogy mikor érkezik meg a legfrissebb szám és még aznap ki is olvastam az összes cikket. Sok trükköt próbáltam ellesni, alkalmazni, ám mindig voltak homályos pontok, amikről sosem vagy csak ritkán esett szó.

Amikor úgy szerettem volna csinálni valamit, ahogyan az újságban olvastam, gyakran már az elején elakadtam, hogy „na, akkor ezt hogyan is kellene?”. Lehet, a cikkírónak evidens, de nekem nem.

Az egyik ilyen homályos rész a föld. A földet sikeresen alkalmazzák folyó- és állóvízen egyaránt. Na de hogyan? És milyet? És hogy keverik össze? Ezekre a kérdésekre próbáltam keresni a választ. Keresés közben sok-sok buktatón mentem át, de már nagyjából kezd körvonalazódni a kép használatról.

Milyen földek vannak?

Ha a föld tulajdonságai közül kiemeljük a nehézséget, tapadást, felhősítést és mindezt egy számegyenesen ábrázolnánk, akkor az egyik végén a barna agyag állna (nehéz, tapadó, nem felhősít), míg a másik végén a lösz (könnyű, laza szerkezetű, felhősít). A kettő között ezek keverékei állnak. Ugyanolyan nevű adalék gyártónként különböző lehet, így érdemes utána olvasni, hogy melyik milyen tulajdonságú.

Hogyan használjuk?

Azon kívül, hogy el kell döntenünk, milyen típusú földet választunk, azt is meg kell határoznunk, hogy milyen arányban keverjük az etetőanyaghoz képest. De etetőanyag nélkül, magában használhatjuk.

Akárhogy is döntünk, két fontos tényezőre kell odafigyelnünk: homogenizálás és nedvesítés. Az biztos, hogy ha földet használunk, akkor nincs olyan, hogy csak úgy kibontjuk a zacskóból és nem csinálunk vele valamit még használat előtt.

A homogenizálásnak lényege, hogy egységes állaga legyen a földnek és egyformán szívja be a nedvességet. Még a zacskóból való kibontás után, szárazon el kell végezni az első műveletet: a rostálást, mivel a zacskóban lévő föld tele van rögökkel. Használhatunk szitát vagy fúrót keverőfejjel.

A fúrós megoldás gyors megoldás, de zajos ahhoz, hogy a parton csináljuk és a szitával azért nem veszi fel a versenyt a homogenizálás terén. A szita egy lassabb, ám csendesebb megoldás. A föld áttörésére kis lyukú szitát használjunk, míg az etetőanyaghoz jó lesz a közepes. A fennmaradó rögöket ki kell dobni. Áttörni nehéz, a földhöz beleborítani meg butaság.

Jöhet a nedvesítés. A nedvesítéskor jó, ha fokozatosan fújkáljuk valamilyen spricnivel és közben persze kevergetjük. Itt tennék egy kis kitérőt: kevergetés helyett jobb, ha két oldalról föl-le mozdulattal rázzuk a vödröt. A kevergetéssel a már áttört földbe újabb rögöket „gyárthatunk”, ami miatt megint át kellene törni. A rázással megmarad a nagyjából egyforma szemcseméret.

A különböző földek eltérő mennyiségű nedvesítést igényelnek, de alapvetően nem kell nagy mennyiségre gondolni (2 kilóhoz fél deci, max. 1).

Hogy mikor jó az állag, azt leginkább a kezünkkel tudjuk érezni: ha egy egykezes mozdulattal gombóccá gyúrható, de még könnyen szétporlasztható, akkor pöpec.

Van egy másik módszer a nedvesítéshez, amit még nem próbáltam, csak hallottam, de jónak tűnik: a szárazon már áttört föld tetejére több rétegű újságpapírt helyezünk, majd azt öntjük le annyi vízzel, amennyi a nedvesítéshez szükséges (először ki kell tapasztalni, mennyi az a víz). Az újságpapír miatt a víz fokozatosan adagolódik. Ha este megcsináljuk, reggelre már jó állagú lesz, és már csak egyszer kell áttörni.

Ha elrontjuk a nedvesítést és túlvizezzük a földet, azt onnan vesszük észre, hogy jobban ragad, és nem tudjuk szétporlasztani a gombócot. Ilyenkor, ha van még száraz föld, akkor adjuk hozzá és helyrebillen az egyensúly.

Ha csak magában használjuk a földet, akkor a fentieken kívül nincs más dolgunk, mint hozzáadni a szemes takarmányt vagy élő anyagot, összerázni, és már mehet is az etetés.

Föld plusz etetőanyag

Ha etetőanyaghoz használjuk, akkor annak hozzákeveréséhez három metódus közül választhatunk:

• nedvesített földet, löszt adjuk hozzá a nedvesített etetőanyaghoz. Természetesen már mindkettőt átrostáltuk és persze együtt is át kell rostálni. Ezt a módszert javaslom állóvízi, víz-közti keszeghorgászathoz. A löszös föld ilyenkor már csobbanás után is felhőt képez, amiben a keszegek biztonságban érezhetik magukat és bátrabban csipegethetnek. Az etetőanyagot célszerű kicsit túlvizezni, mert a föld szárítani fogja. Ez jó lehet úszós pecánál, ha úgy alakítjuk ki az ólmozást, hogy lassan áll be a szerelék. De jó a hosszúelőkés pickerbotos horgászatnál, ahol nagy lyukú feederkosarat használunk. Ilyenkor a kosárból zuhanás közben oldódik ki a csalogatóanyag, a csali meg őt követ az általa képzett felhőben.
• A két összetevőt szárazon keverjük össze, majd együtt nedvesítjük és rostáljuk át. Így egy tapadósabb, nehezebb keveréket kapunk. Lassú folyású vizeken, csatornákon ajánlott, mert ez esetben a lösz miatt nehezebb etetőanyag gyorsabban feneket ér, viszont ott egyből szétdobja a gombócot. A Ráckevei Duna-ág egy kiváló példa, ahol ez alkalmazható.
• Annyi vizet adunk a földhöz, hogy szinte sárszerű legyen, és ezt keverjük össze a száraz etetőanyaggal, amit aztán szitán áttörünk. Ez esetben egy lágy, enyhén felhősítő, de koppanós anyagot kapunk, ami gyorsan a fenékre ér. Ha olyan helyen horgászunk, ahol sok a sneci és egyéb apróhal, akkor célszerű ezt a módszert alkalmazni. A bedobott gombócok vízközt úgy jutnak át az aprónépen, hogy nem kapkodják szét, mielőtt a fenékre érne. Talán ez a legegyszerűbb keverési mód.

Miért használjak földet?

Macerás ez a földes peca a sok szitálás miatt. Illetve ez kicsit olyan, mint a főzés. Jó étvággyal ehetünk egy zacskós levest is, és egy konfitált kacsacombot is párolt káposztával. A horgászatban a zacskós levest a különböző mikropelletek jelentik, amit csak vízzel kell összekeverni és máris kész, míg a földes etetés a kacsacombbal egyenértékű. Hogy mégis mért éri meg a fáradtságot?

Manapság már annyi jó minőségű etetőanyagot lehet venni…. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor jobb fogási eredményeket lehet elérni földdel vagy földes etetővel, mint anélkül, illetve számos jó tulajdonsággal, előnnyel rendelkezik:

• tapaszt és nehezít (barna agyag). A tapadás növelés és az etető nehezítése a folyóvízi horgászathoz kapcsolható. A föld segítségével a gombócaink ottmaradnak vagy legalábbis hosszabb ideig ottmaradnak, ahol szeretnénk. Persze állóvízen is alkalmazható, olyan helyen, ahol mély a víz (netán még áramlik is egy kicsit), sok az apró hal és nem szeretnénk, hogy csobbanáskor vagy útközben a fenék felé felhőzzön a gombócunk.
• felhősít (lösz). Az előző esettel ellentétben, vannak helyzetek, amikor épp a felhősítésre van szükségünk. Persze ehhez másfajta föld is kell. A felhősítés két okból is jó lehet: egyrészt, mint vizuális inger, felkeltheti a halak figyelmét, másrészt a felhő körül vagy a felhőben megbújva nyugodtabban tudnak táplálkozni, hiszen rejtve maradnak a ragadozók elöl.
• növeli az etetőanyag a szemes –és élőanyag befogadóképességét. A föld sokkal több adalékanyagot képes felvenni, mint az etetőanyag. Emellett koncentráltabb etetést is lehetővé tesz. Pontosabban lehet lőni a földes gombócba gyúrt kukoricát, csontit, pelletet, stb., mintha ezeket föld nélkül lőnénk csúzlival.
• csökkenti az etetőanyag tápértékét (pontosabban: felhígul). A földnek nincs tápanyagértéke, ezért jó lehet olyan időszakban, amikor a halak kevesebbet esznek. Jellemzően télen. De olyan helyeken is jó, ahol sokan horgásznak és a halakat már szinte fulladásig etették már a különböző csalogatóanyagokkal. Ilyenkor érvényesül a „kevesebb néha több” szemlélet és a halak szívesebben fognak turkálni a földes, szúnyogos felhőben, mint a sokadik etetőgombócban.
• alternatíva lehet „döglött vizeken”, azaz olyan időszakban, amikor semmilyen csali, etető nem hoz eredményt vagy túl sokan horgásznak (egy tavon, hó elején nyári napsütéses hétvégén, fizu-utalás után)
• a szúnyog és giliszta, ha etetőanyagba kevernénk, nem bírná sokáig a sótartalom miatt. Földbe keverve nem csak nagyobb mennyiséget lehet keverni, de sokkal tovább is „eltartható”.
• az etetőanyag aroma és ízhatását nem változtatja meg
• álló és folyóvízen egyaránt használható

Milyen arányban használjak földet?

Erre nem lehet pontos választ adni. A nullától 100%-ig terjes a skála. Gyakran alkalmazzák azt, hogy etetőanyaggal beszórnak egy alapozó etetést és utána már csak földes szúnyoggal lövöldözik az úszót, de etetőkosárba is gyúrható.

Mindenesetre nyáron egy vízközti állóvízi keszegezésnél 15-20% már elég felhőt tud képezni. Télen ez az arány 70-80%-ra felmehet, mert akkor nem szükséges, hogy az etetéssel már jóllakjanak a halak.

A földet keszeghorgászatban próbáltam. Viszont célzott pontyhorgászatnál még nem találkoztam olyannak, aki használt volna földet. Vagy nem emlékszem rá, de ez lehet, hogy nem is véletlen.

Hogy a ponty szereti-e a földet, arról megoszlanak a vélemények. Egy olyan helyen, ahol szinte bármilyen hal előfordulhat, biztos hogy nem fogja elriasztani a pontyokat a föld. De az intenzíven telepített pontyos kockatavaknál nem hiszem, hogy érdemes a földet használni. Hacsak nem sok a törpeharcsa és földdel akarjuk bejuttatni a kukoricát.

Mikor, hogyan használjuk a szúnyogot?

Ez is egy olyan homályos pont, amivel kapcsolatban csak azt olvastam, hogy használják, de sose tudtam, hogy hogyan. Amikor először szerettem volna szúnyoggal horgászni, akkor több nehézséggel is találkoztam:

• drága, bár ha az ember bevásárol 2-3 kiló etetőt meg hozzátesz valamilyen adalékot és még aromázza is, akkor már jóval meghaladja azt az összeget, amit egy földes szúnyogos etetésre költene.
• kevés helyen kapható. Hát igen, olyat azért ritkán hallani a videókban, hogy „sajnos nem kaptam szúnyogot a pecaboltban tegnap, így ma csontival etetek”. Érdemes tehát előre rendelni vagy a nagyobb kereskedéseknél szétnézni még a peca előtti napokon.
• első alkalomkor nem kizárt, hogy csak bosszúságot okoz, ezért legyen B tervünk
• kétféle szúnyog van: etetőszúnyog és tűzőszúnyog. Az előbbi a földhöz való, míg az utóbbi a horogra.
• nem egyszerű horogra tűzni, mindenképpen valami vékony húsú horgot használjunk

Az etetőszúnyogot, mikor kibontjuk az újságpapírból, akkor úgy néz ki, mint ha már döglött volna.

Hogy el tudjuk keverni a földdel, fel kell lazítani. Ehhez kaphatók szúnyogszétválasztó porok, amit ha rájuk szórunk és óvatosan összekeverjük, akkor csoda történik: az élettelen massza életre kel és sok-sok izgő-mozgó kis kukacot kapunk, amik a víz alatt is ugyanígy fognak mozogni.

A szétválasztó por lehet finomra őrölt lösz vagy cementpor. Ez utóbbi ragaszt, úgyhogy gyorsan kell a lárvákkal összekeverni és hozzáadni a földhöz. Itt még fontosabbnak tartom, hogy ne keverjük, hanem rázzuk össze a lárvákat a földdel, különben kinyírjuk az értékes adalékot.

Ezt így már dobhatjuk vagy kosárba is gyúrhatjuk. Ha ezt etetőanyaggal akarjuk keverni, akkor csak annyit keverjünk össze, amennyit a kosárba gyúrunk, vagy amennyit gyorsan beszórunk. Napsütéses időben fedjük le a vödröt egy nedves ronggyal vagy törölközővel.

Földes szúnyog használatára egy példa

Vegyünk egy maréknyi földes szúnyogot.

Szórjuk rá az etetőanyagra.

Helyezzük a kupacra a kosarat.

Gyúrjuk össze egy marékba a földet és az etetőt.

Csalinak pedig jó lehet egy csonti, plusz 1-2 szál szúnyog kicsi vékony horogra.

Ha szúnyoggal etetünk, akkor érdemes szúnyoggal is csalizni. A horogra tűzés gyakorlást igényel. A lényeg, hogy a lárvának annak a végébe tűzzük a horgot, ahol a fej van, és nem oda ahol két pici kis csáp található.

Tegyünk az etetőbe csontit, gilisztát is, ha a szúnyog horogra tűzésével nem boldogulnánk. Ha más is van az etetőben, akkor más csalikkal is nagyobb esély van a fogásra.

Végszó

Ma már szinte minden a szelektálásról szól, és hogy hogyan fogjunk tíz kiló feletti pontyokat, ezért fontosnak tartom kiábrándítani az olvasót, hogy a szúnyog nem lesz erre alkalmas. De pár nagyobb keszeget foghatunk vele, főleg ha csontival kombináljuk. Folyóvízen pedig megvan az a szépség, hogy ha horogra tűzünk egy szúnyog-csonti kombót, akkor arra amur kivételével szinte bármi jöhet. Nagyon jó érzés, hogy ha eltűnik az úszó vagy rezeg a spicc, akkor nem tudni, hogy milyen hal lehet a horgon.

Ha valaki úgy dönt, kipróbálja a földet, netán a szúnyogot, akkor azt tanácsolom, hogy horgászboltban szerezze be a hozzávalókat, olvasson még utána, nézzen videót és ne különböző sufni módszerekkel próbálkozzon.

Ha már megvan a kellő tapasztalat, akkor lehet kreatívkodni, hiszen a horgászat pont az a sport, ahol sok mindent meg lehet oldani „okosban”. Remélem, hogy ez a kis iromány is alap lehet vagy kedvet csinál másnak is a föld használatához és szép halakhoz fogja hozzásegíteni.

A cikkben látott képek egy konkrét horgászat alkalmával készültek, amiről hamarosan szintén megjelenik majd egy írás “Rezeg a spicc a csőhídi pályán” címmel.

További cikkek a témában: Rezeg a spicc a csőhidi pályán és Jégolvadás után – tavaszi keszegezés