Method, method, method….mást se hallani, látni, olvasni…pedig megannyi más módja van a szerelék összeállításának. Némelyik között akad, ami szerintem túl van kombinálva, bonyolítva, de vannak olyanok is, amik kifejezetten hatékonyak. Nem véletlenül használják őket már évtizedek óta.

Akik követik az oldalt, megfigyelhették, hogy egyre inkább vonzzanak a régi felszerelések és a régen használt szerelékek. Ennek nem (csupán) szentimentális oka van, hanem egyszerűen jól működnek.

Hol láttam ezt először?

Nyerges Béla: “Első horgászkönyvem” című könyvem volt nekem valóban az első. Ott láttam a páternoszter csomót. Az első feeder/picker botjaimat úgy szereltem fel, hogy a főzsinórra kötöttem egy páternoszter csomót, abba akasztottam az etetőkosarat és a főzsinór végére kötöttem a horgot.

Nekem ez volt a páternoszter, de érdekes módon a régi angol irodalmakban a „paternoster” szerelékhez nem ilyen csomót használnak. Nézzük meg, mik az elemei és mikor, hogyan variáljuk őket.

A szerelék elkészítésének szempontjai:

• a hal a lehető legkisebb ellenállás nélkül vigye a csalit
• gyorsan elkészíthető legyen
• könnyen variállható legyen az előke hossz
• variálható legyen a súly, a kosár

Mindezek együttes teljesülése nem mindig sikerül a valóságban. Néha meg kell bontani a szereléket vagy újrakötni elemeket, de az erre fordított időt azért lehet csökkenteni.

A szerelék két fő eleme a horogelőke és a súlyelőke. Bár nem tudom, hogy létezik-e ilyen szó, én most így neveztem el azt a damilrészt, amin az ólom vagy etetőkosár található.

Ez alapvetően egy finomszerelékes módszer, kis súllyal vagy kis kosárral, kis távolságra az ideális, de tulajdonképpen bármekkora távon alkalmazható.

Csomók

A súlyt vagy kosarat egy four turn water knot csomóval rögzítik a főzsinórra. Így néz ki ez a csomó: Két külön damilt szerettem volna rajzolni, nem egy vastag madzagot. Remélem látszik a csomó lényege:

Magyar nevét még keresem, de lefordítva „négy menetes vizes csomó”. Gyakorlatilag egy egyszerű csomó, ami úgy készül, hogy a főzsinórt és a súlyelőkét egymás mellé fogjuk és így a kettőt összefogva képezünk 4 menetes csomót. A neve azért vizes, mert ahhoz, hogy jól megfeszüljön a csomó, be kell nedvesíteni a damilt.

Tehát így kerül a főzsinórra a súly. Ezután a főzsinórhoz kötünk egy horogelőkét és kész a szerkónk.

Ez így a régi megoldás, ami működőképes. Előnye, hogy könnyen elkészíthető és gubanc nélkül, biztonsággal dobható. Van azonban ezzel egy kis gond. Se a súlyelőke, se a horogelőke nem cserélhető olyan egyszerűen. Felmerül a kérdés, hogy esetleg kössük meg úgy a súlyelőkét, hogy a csomó szoros legyen, de tudjuk csúsztatni, ha kell. Ez azonban roncsolná a főzsinórt, ami ugye nem olyan jó. Megoldás lehet, ha fix úszórögzítőt használunk. Ez kibírja a dobásokat, de állítható lesz a távolság a horogtól.

Variációk a szerelékhez

Ez egy fix szerelék. Sok napijegyes tónál tilos ennek használata. Az ilyen helyeken csúszóra kell szerelni. Egy forgókapcson átfűzzük a főzsinórt, alulról megütköztetjük és a kapocsra kötjük a súlyelőkét. Így azért már eléggé eltér az eredetitől, de a funkció ugyanaz lesz. Az ütköztetést én egy gyorskapocsra húzott gumigolyóval oldom meg. A gyorskapocs segítségével az előke is könnyen cserélhető.

Egy különbség van a fix és a csúszó szerelék között: a kapásjelzés. Amikor felénk indul a hal. Csúszó szereléknél egy rövid, de gyors húzás után lesz „ejtés”, míg fix szereléknél csak simán egy ejtés. Ez azért lényeges, mert hajlamos az ember arra, hogy amikor a húzás után jön egy ejtés, akkor legyint egyet, hogy “no, elment, ott egye meg a fene”, aztán leül és vár tovább, miközben a hal lehet hogy már lelopta a csalit. Szóval csúszó szereléknél, ha húzás után jön egy ejtés, akkor be kell vágni. 1-2 ilyen esemény után ki fog derülni, hogy jól tettük-e.

Szerelhetjük úgy, hogy a horogelőke hosszabb, a súlyelőke rövidebb. Ezt akkor, ha a fenéken fektetve kínáljuk fel a csalit. De lehet ennek ellenkezője is: rövid horogelőke, hosszú súlyelőke, abban az esetben, ha vízközt horgászunk vagy a mederfenék felett pár centivel. Pl. azért mert kicsit akadós az alja vagy van némi növényzet a fenéken. De akkor is jó lehet, ha iszapos vagy kagylós a terep.

Mindenesetre semmiképp se legyen a két előke egyforma hosszú vagy közel egyforma, mert akkor biztos a gubanc.

Víz alatti események és előkehossz jelentősége

Hogy mikor mi történik, azt a most következő erősen sematikus rajzok illusztrálják:

Amikor a hal tőlünk eltávolodva viszi a csalit, akkor a súlyelőke helyzete megváltozik. Az új és az eredeti helyzet, állás egy egyenlő szárú háromszöget képez, és ennek az árfogójának hosszúságáig tudja vinni a csalit a hal ellenállás nélkül vagy kisebb ellenállással, attól függően, hogy mi szolgál kapásjelzőként. Amikor túlmenne e hosszon, akkor megmozdítja az ólmot vagy etetőkosarat. Eddig a pontig be kell vágni, különben megriad a hal. A súly nem elég az önakasztáshoz, de elég ahhoz, hogy megérezze, itt valami nem stimmel és megpróbálja kiköpni a horgot.

A húzós kapásnál minél hosszabb a súlyelőke, annál tovább tudja vinni a csalit. Ha lemaradunk a bevágásokról, elmegy a halunk, akkor növelni kell a súlyelőke hosszát. Ha folyamatosan mélyre nyeli, akkor pedig rövidíteni kell, vagy előbb bevágni.

Ha a cikk elején bemutatott páternoszter csomóval kötöm, akkor ott a fül hosszával tudok variálni.

A horogelőke hosszára ugyanez igaz, az ejtős kapásoknál. ha felénk úszik, akkor a horogelőke hosszának majdnem kétszeresét teszi meg a hal, mire elérünk a jelzésig. A hosszú előke az óvatosan kapó halaknál előnyös, mint pl a dévér, ami néha egészen hosszan nyammogja a csalit, mire a horog akadóképes állapotba kerül és ez idő alatt a horoggal együtt egész hosszú utat tesz meg. Ha korán érez ellenállást, akkor gyorsan megszabadul a szúrós falattól és angolosan távozik. Ha jellemzően ejtős kapások vannak, akkor rövidíthetünk a horogelőkén.

Hol használjuk?

A 90-es évektől kezdődően a „pontymedencék” megnyitásával előtérbe kerületek az önakasztós és a method módszerek. Ez nem jelenti azt, hogy ilyen helyeke a páternoszter ne lenne jó, csak egész egyszerűen a másik kettő sokkal hatékonyabb és népszerűbb. Szándékosan nem hosszúelőkés feedernek neveztem, mert nem mindig hosszú az előke.

A természetes vizeken vagy az olyan tavakban, ahol nem a ponty van túlsúlyban, ott a páternoszter rendkívül hatékonynak bizonyult. Merem ajánlani ennek alkalmazását, de mindig érdemes észben tartani, hogy mit tehetünk, mit változtassunk akkor, amikor sejtjük, hogy van ott hal, de valamiért mégsem sikerül elkapnunk. Ebből a célból született meg ez az írás.

Rezgő- vagy lengőspicc?

Volt időszak Angliában, amikor a paternoster rig-gel szerelt lengőspicc tarolt a versenyeken. A lengő érzékenysége kiválóan összhangban volt a szerelékkel. Hogy miért volt ilyen sikeres, annak ajánlom figyelmébe az erről szóló könyvem: Horgászat lengőspiccel címmel. Aki pedig ki is szeretné próbálni, nézzen körül a Bolt menüben, ahol többféle bot közül is lehet még választani. Annyit azonban elmondanék, hogy tekintsünk most el a kockatavaktól, ahol a ponty lecsavarja a botot a tartóról. Az igazi próbatétel ott van, ahol nincs ponty. Ott bizony minden figyelemre szükség van, pont úgy, ahogy a gyors reflexre és határozott döntésre. Az óvatosan kapó hal, ha elindul a csalival, akkor lengőspicces bot esetén ellenállás nélkül úszik egészen addig, amig a lengőspicc ki nem egyenesedik.

Ez a lengő hosszától függően 10-20cm is lehet. Na most képzeljük el ugyanezt a hosszt rezgőspiccnél. A 10-20cm szabad mozgás helyett már 5cm után is fokozatos ellenállást fog érezni a hal (még csúszó szereléknél is), mert minél jobban hajlik a spicc, annál nagyobb lesz az ellenállás. Éppen ezért a lehető legérzékenyebb spiccre van szükség a paternoster-nél.

Meg kell még említsek egy szintén hatékony kapásjelzőt, ami nem más, mint a csipesz vagy karika. Tudom, egyesek szerint ez már ciki vagy égő vagy retró vagy mittudomén, de akkor is hatékony. Az a baj, hogy ennek lett már egyfajta pejoratív értelme, mint a kannás bornak. Ha azt mondom, karikás vagy csipeszes kapásjelző, akkor magunk előtt van az öreg kocahorgász, akit szotyitenger és Kőbányai sörösdobozok vesznek körül, miközben szunyókál a székben. De ez még a kapásjelző létjogosultságát nem kérdőjelezi meg. Sőt, az igazán autentikus az, ha egy kettétört ágat teszünk fel. Lehetőleg a spiccgyűrűhöz közel, mert minél közelebb van a spicchez, annál jobban jelzi a kapást.

Végszó

Összegezve az eddigieket, ez egy jól működő tradicionális szerelék, ami alkalmazható folyó- és állóvízen is. Pontyot is lehet vele fogni, de a legjobb olyan helyeken, ahol még nem ő az úr.