Abban a szerencsében volt részem, hogy egy kedves ismerősöm megengedte, hogy használjam a stégjét egy hajnali pecára az RSD dunavarsányi szakaszán.

Gondoltam jó alkalom ez arra hogy kipróbáljam az új szerzeményem a „Rutilus Roach”-ra keresztelt nádbotot. Ez nem antik bot, hanem néhány évvel ezelőtt készítette Steve Middleton angol úriember. A botot a régi Allcocks Viking nevű botról mintázta. Nem volt olcsó, de a jó állapotú és használható nádbotokhoz képest, töredék áron jutottam hozzá.

Nevéből ítélve egy könnyű, úszós, bodorkázós botra számítottam, ám a gyakorlatban kicsit más volt az érzésem. A bot kb 3,10m hosszú, 3 részes, aminek az első két tagja japán üreges nád, a spicce pedig hatszög alakú hasított nád. Gyönyörű, magas talpú gyűrűkkel szerelték fel, az első keverőgyűrű és a spiccgyűrű egy betétet is kapott. Az orsótartó csúszós, oda állítom be, ahol nekem kényelmes. A markolat teljes egészében parafa, a végén egy kis korong, Íme néhány kép a botról:

Orsónak az én gyerekkori kedvencemet tettem rá: Eurostar VIP 35

Engem meglepett, hogy a bot középső tagja kifejezetten nehéz. Valószínű azért, mert több részből volt összerakva. Az első tag és a spiccrész nagyon könnyű. A dobásnál előnyt jelentett, hogy a közepe súlyosabb, mert jó kis lendületet adott az úszónak, és így a kicsiket is egész könnyedén lövi. Kézbentartós horgászatra azért nem ajánlanám, ahhoz nehéz. Inkább alkalmas egy letett botos, úszós, kicsit várakozós horgászathoz. Különösen mondjuk egy olyan helyen, ahol nem kell nagyot dobni (max 20m) és a víz nem mélyebb 2,5m-nél. Egy lefektetett előkés feltolós úszós szerelékhez kifejezetten jó. A célhalaknak nem annyira bodorkát mondanék, inkább nagyobb kárászokat és kisebb pontyokat (max 2-3 kilóig) vennék üldözőbe vele. Na ehhez szerintem tökéletes. Az én pecám is nagyjából ilyen volt. De nézzük a konkrétumokat:

Az előkészületek

Gondolkodtam a csalogatóanyagokon…nézem a cikkeket, videókat…ilyen pellet, olyan dzsúz, emilyen method mix, amolyan adalék….minek ennyire túlspilázni? Nem lehetne csak úgy simán egyszerűen kb. egy ezresből? Esetleg 1500 max.? Miért ne? Én nem akarok teszthorgász lenni, se divatmajom. Csak egy jót szeretnék horgászni és kész.

A feleségemtől kértem kölcsön a kamrából egy konzervkukoricát, a boltban meg vettem egy kiló durvaszemcséjű édeskés etetőanyagot és egy doboz csontit. Ennyi elég volt egy 5 órás pecára.

Szokás szerint akkor érkeztem, amikor kezdett világosodni. Június volt, így jó korán ott voltam már. Egy kicsit kellett keresgélnem, mert nem tudtam pontosan hol is van a stég, de hamar megtaláltam.

Az elmélet

A taktikám az volt, hogy amikor odaértem, akkor egy nagy területre beszórtam a kukorica kb. ¾-ét. Ez után kipakoltam, elhelyezkedtem, felszereltem a botot és igyekeztem ugyanoda dobni és minden dobás után egy egykezes etetőgombócot küldök az úszó után. Ez etetőanyagba a csonti felét bekevertem, a másik felével csaliztam. Ez a fajta etetés azért jó, mert a nagy vízterületről a kukorica egy kisebb területre odacsalja a halakat, majd később az etetőgombócnak már csak arról a kisebb területről kell egy pontba terelni az uszonyosokat: a csalihoz. Ezt persze nem mindenhol lehet ezt megcsinálni. Ott szoktam ezt alkalmazni, ahol nagy a vízterület és mellettem jobbra-balra legalább 20m-re nem horgászik senki. Szerintem a csak egy pontba etetés itt nem lenne olyan hatékony, mint az hogy először nagyobb területre szórok szét szemest és utána egy pontba gombócot.

Választottam először egy pálcikaúszót, amit fixen rögzítettem és csak két ponton súlyoztam ki: egy jelzőólommal és egy főólommal.

Azt szerettem volna, hogy a csali gyorsan a fenékre érjen, hogy a küszök ne kapják el röptibe. Az etetőanyag választásnak is a szelektálás volt a célja. Tenyérnyi vagy inkább nagyobb keszegekre hajtottam. Egy felhős etetőanyag szerintem itt nem lett volna jó választás. A kis halaktól pecázni se tudtam volna. Ez a nagyszemcsés viszont szépen elterült a fenéken és nem képezett felhőt.

Kezdődjön a horgászat!

Az eresztéket egy méterre állítottam és mentem egyre lejjebb, amíg el nem értem a medert. Aztán jött a finomhangolás és elértem azt, hogy csak a horogelőke feküdt a fenéken.

Első szerencsétlenül sikerült dobás máris bogozhatatlan gubancot eredményezett. Még szerencse, hogy voltak előre elkészített szerelékeim, így csak 1-2 véghurkot kellett összekapcsolnom és máris kész lett az új összeállítás. Lecseréltem a pálcikaúszót egy kisebb wagglerre, mert azzal messzebbre és pontosabban tudtam dobni. Így sem volt messze a szerelék. Kb 10-15 méterre a stégtől. Mivel közel voltam a hídhoz, így azon a részen nem volt sodrás, ami zavaró lett volna. A híd lába felfogta az áramlást, így nyugodtan használhattam a kisebb wagglert.

A végső szerelék így nézett ki:

Csalinak 3 szem csontit tettem fel. Bedobtam és már gyúrtam is a gombócot, hogy utána dobjam, de már gyúrás közben észrevettem, hogy az úszó eltűnt. Gyorsan leraktam a gombócot, kezem a nadrágomba töröltem, bevágtam, mint ha életem hala lenne, de semmi. Grrr.

Na még egyszer….bedobás….gyorsan gombócgyúrás….ó a fene, megint eltünt, bevágás….háhá, megvagy! Egy pici kis keszeg érdeklődött a csontik iránt. Kicsinek kicsi, de legalább hal. Talán majd később nagyobbak jönnek.

De hogy elkerüljem ezt a kapkodást, előbb dobtam a gombócot és utána az úszót. Nem kellett azon gondolkodnom, hogy hány percenként dobja újra, mert ahogy beállt az úszó, már vitte is valami. Először kicsi jött, aztán nagyobb, még nagyobb és még nagyobb, míg lassan stagnált a nagyjából 20 centis átlagméret.

Pörgős keszegezés

Szépen beállt a hal. A sűrűn dobált kis gombócok helyben tartották őket. Jó kis pörgős horgászat lett. Pont, mint gyerekkoromban Délegyházán, amikor kenyérrel fogtam egymás után a kárászokat. Csak itt most inkább a dévér és bagolykeszeg volt a mérvadó. Kb. fél 6-kor kezdtem a horgászatot és nagyjából 7-ig folyamatosan érkeztek a keszegek, aztán egyszer csak jött egy kis csend. Nem mozdult az úszó. Fél perc után már türelmetlenkedtem. Mi lesz már!? Hozzászoktam a jóhoz. Eltelt két perc és azt gondoltam, hát jó, akkor ideje megenni a szendvicsemet. Még csak a szendvics feléig jutottam, amikor szép lassan elmerült az úszó. Na, még enni se hagynak…szendvics gyorsan biztonságos helyre, bevágás…ééééés…..hohó, ez már nagyobb! Egy kicsit meg is görbítette már a botot. Furcsa volt ezzel a nádbottal fárasztani. Nem egy takony bot. Nem hajlik lágyan a spicce. Az egész merev, mint a cövek és mégis tök jó vele fárasztani, mert még a kisebb keszegeknek is éreztem minden rezdülését a tenyeremben. Ez a kicsit nagyobb ellenfél pedig egy szép dévér volt. Kb. 1 kilós, vagy max másfél. Nagyon örültem neki. Ezen már némi bronzos árnyalat is látszott, ami az igazán nagy dévéreket jellemzi. Sajnos a kép nem adja vissza. Na ezért szeretem az RSD-t, mert ilyen szépségek is jöhetnek.

Innentől fogva kicsit belassult a horgászat, de még így is bedobás után kb 2-3 perccel jött kapás. Visszatértek a 20 centisek. Gondoltam egy merészet, és csonti helyett kukoricát tettem fel. Hátha jön még néhány ilyen szebb példány. Eltelt 20 perc kapástalanság és visszaváltottam csontira. Úgy néz ki a kukorica nem kell nekik. Pedig biztos úszkál lent pár hal, akinek elég nagy szája van hozzá.

Elővettem a másik szendvicset, mert az előbb is evés közben jött a nagy hal. Hát hogyhogy nem most is így lett. De most megszólalt a fék is. Na ez az, erre vártam, te vagy az én emberem! De hé! Hova mész? Jaj, bemegy a nádasba! Hogy szedem ki onnan, basszus! Jól meghajlította a botot. Megért volna egy fotót, de nem akartam hogy amiatt menjen el, mert én fényképezek. Valahogy sikerült kihúznom, aztán még egy kisebb kirohanás után meg is szákoltam a kb. 1,5 kilós pontyot. Nagyon jó volt ezzel a bottal fárasztani. Pont ideális ekkora halhoz.

Gondoltam, ha a csontira is jönnek ilyen szebbek, akkor már nem próbálkozom kukoricával. A ponty után sem volt megállás. Kb. 5 percenként jöttek a keszegek, köztük egy szebb bodorka és még egy bronzos, kiló körüli dévér, amit egy sörösdoboz társaságában szákoltam meg. Valaki ugyanis a vízbe dobta még előttem. Pedig azon a részen 20 méterenként van egy kuka…ki érti ezt?

Peca vége, összegzés

Ahogy előttem egyre fogyott az árnyékos rész, egyre ritkábbak lettek a kapások. Amikor már semmi árnyék nem vetődött a vízre, az etetőanyagom is elfogyott, ezért úgy gondoltam lassan összepakolok. Ez 10 óra körül volt. Marha jól nézett volna ki egy terítékfotó, de én nem kínzom a halakat. 4 és fél óra alatt kb. 30 keszeget fogtam vegyesen a 10 dekástól az egy kilósig. És még egy ponty is jött. Elégedett voltam nagyon. Az etetésre nem költöttem egy vagyont, a bottal nagyon jó volt a peca és nem volt hosszabb kapásszünet sem. Sok és sokféle halat sikerült fogni. És még cuccom se volt sok, így egy fordulóban el tudtam vinni a kocsihoz. Soha rosszabb horgászatot.

Egyéb hasonló írások: Szabad helyek és vízállás az RSD-n
Rezeg a spicc a csőhidi pályán