Akik ismernek tudják, hogy minden általam felújított horgászbotnak neve van. Ismerjétek meg Jani bácsi történetét.
Az egész ott kezdődött, hogy gyerekek voltunk,mint oly sok történet. De ezt a történetet az élet írta. Gyerekként sok időt töltöttünk főleg nyáron unokatestvéreinkkel egymásnál. Az egyik unokatestvérem szomszédjában élt egy idős házaspár, Jani bácsi és Olgi néni. Nekik sajnos nem született gyerekük és a nyugdíjas napjaikban szívesen felügyeltek minket. Úgy tekintettek ránk, mint ha az unokáik lettünk volna. Trabantoztunk, biciklit szereltünk, szalonnát sütöttünk, meg még sorolhatnám tovább. Cserébe néha-néha postára jártunk, meg a presszóba 2 dl. cserkó pálinkáért. Mivel szerettem horgászni és nekem javarészt csak fűzfa vesszőből készült pecáim voltak, megakadt a szemem Jani bácsi pecabotjain. Ő nagy horgász hírében állt. A Szovjet határ mentén lakva falusi gyerekként, hát hogyan is fogalmazzak, túl sok Abu Garciàval nem találkoztam. Amik voltak azok olyan csudállatosak voltak számomra, hogy az csuda. Szóval Jani bácsinak volt egy gyönyörűséges kék Tokoz horgászbotja egy fekete Delfin orsóval. Emellett volt még egy narancssárga teleszkópos spicc botja is, de az annyira nem nyűgözött le. Jani bácsi észrevette, hogy felkeltette az érdeklődésemet a kék pecabot, és meg is volt onnantól a közös témánk. Jöttek egymás után a történetei, hogy hol mekkora halat fogott vele. A kezembe csak óvatosan vehettem a féltve őrzött horgászbotot. Az idő csak telt-telt, amit napokban majd években is lehetett számolni. Mi felnőttek lettünk, ők meg sajnos rövid időn belül egymást követve elhunytak. Ahogyan az lenni szokott a házukat és a hátra hagyott tárgyaikat a hozzátartozóik eladtak. Az üres portára be-be surrantunk némi emléket keresve, hátha maradt valami otthagyott dolog, és bíztam a kék horgászbot megtalálásában. Sajnos hallottam, hogy a hozzátartozóik valószínűleg elvitték, meg sajnos voltak akik kihasználták őket mikor lebetegedtek és meg is lopták őket. Szóval felnőttem és megnősültem, de hogy ki is volt az én feleségem nagymamája?! Hát Olgi néni nővére! Aztán kezdődtek az emlékek felelevenítései, amiket nyaranta velük töltve szereztünk. Szóba került a Trabantozástól kezdve a cserkópálinka vásárlásáig minden. Ekkor történt meg a csoda. Az én drága apósom előhozta Jani bácsi horgász felszereléseit, melyeket nekem adott. Közöttük volt a kék Tokoz az ő delfinjével. Bevallom őszintén megkönnyeztem. Hosszú évek porai voltak rajtuk. Ott volt a kezemben, az enyém! Eldöntöttem, ha újra horgászni fogok, mert sajnos az időközbeni elfoglaltságaim miatt mellőznöm kellett, vele fogom tenni. Az évek csak teltek, meg teltek. Felakartam újítani, de hogy, meg mivel? Szigszalaggal? Keresgéltem az interneten, hátha van aki ilyen régi pecabotokat restaurál. Most jöttök ti drága Öreg barátaim és legfőképpen Sáray Gergely, akivel legelőször hozott össze az internet világa. Majd meghívott a csoportjába és ellátott információkkal, szűkséges hozzávalókkal melyek segítségével a Jani bácsit fel tudtam újítani. Sikeres újraélesztést tudtam végrehajtani rajta. Vele kezdődött minden. Ő áll a sor elején és a gyermeki vágyam beteljesült.
Azt még el szeretném mondani érdekességképen, hogy a feleségem dédnagyapja és az én dédnagyanyám a temetőben egymás melletti sírban nyugszanak. Mindannyiuk emléke legyen áldott!
A következő fotó a Kerekek és lépésekböl származik, a kép jobboldalán látható Szakács Jani bácsi, míg a baloldalon a falu halásza látható, Szászi Pista bácsi.
