Amikor először horgásztam lengőspicces bottal, kíváncsian figyeltem, vajon lesz-e a parton valaki, aki majd odajön és megkérdezi: “hát ez meg mi a tüdő, eltört a botod?”.
Ha nem is ilyen formában, de volt olyan sporttárs, aki megcsodálta. Most arra gondoltam, írok egy rövid összefoglalót azok számára, akik még sosem hallottak a lengőspiccről.
1958-ban egy Jack Calyton nevű úriember kísérletezett kapásjelzőkkel. Hosszú próbálgatások eredményeképpen megalkotott egy olyan botot, aminek végén “leng” a spicc, tehát valóban úgy néz ki, mintha tényleg el lenne törve.
A feltalálás óta átment pár változáson a lengőspicc. A mostani forma úgy néz ki, hogy a bot spiccgyűrűje egy különleges, belül menetes spiccgyűrű, amibe egy adaptert lehet csavarni. Az adapter másik végéhez rögzítenek egy hajlékony gumicsövet, aminek másik végére egy botspiccet rögzítenek. Leírva elég mulatságos, de beszéljenek inkább a képek.
A lényeg, hogy a lengőspiccet úgy kell beállítani, hogy a bot meghosszabbított síkjával kb. 45 fokos szöget zárjon be.
Ha a hal elhúzza a csalit, akkor a spicc kiegyenesedik. Ha a hal a horgász felé veszi az irányt, akkor a spicc lekonyul. De hogy ez miért jó? Mert nagyon érzékeny, jól mutatja a kapást. Én is meglehetősen hamar felismertem, hogy mikor van az, hogy csak maszatol a hal és mikor kell bevágni. Nagyon jó élmény látni a kapást.
Érzékenysége mellett számos előnye is van még, pl. hogy szűk helyen (nádnyílásban) is használható és mindig látható, nem olvad bele a környezetbe (nádas, fű, stb.).
Amikor húzza a hal, akkor ellenállás nélkül húzza addig a pontig, amíg ki nem egyenesedik a spicc. Ezen tulajdonságának is köszönhetően, nagy átlagban, több sikeres bevágást lehet elérni lengővel, mint a feederbottal. A módszer fénykorában Angliában többen országos bajnokságot is nyertek lengőspiccel.
Bárhol használható, ahol nem kell 50 m-nél nagyobbat dobni és nincs nagy sodrás, magas part vagy erős szél.
A lengőspicc nem új dolog és nem is én találtam fel a spanyol viaszt azzal, hogy könyvet írtam róla. Ennek a módszernek hagyománya van a szigetországban és meglepően jó eredménnyel használták. Sajnos az elmúlt 20 évben feledésbe merült, viszont ugyanolyan létjogosultsága van a mai horgászatban, mint 20, 40 vagy akár 60 évvel ezelőtt.
Könyvemben részletesen leírtam kialakulásának történetét, működését, a felszerelés elemeinek kiválasztásának szempontjait és más érdekességeket, iránymutatásokat. A módszer iránt érdeklődőknek szerintem érdemes elolvasni. Viszont ami miatt én személy szerint ajánlom a lengőspicc kipróbálását, hogy ez valami olyasmi, ami egyedi, amivel nem horgászik mindenki és amivel egy kicsit ki lehet lógni a tömegből. Ma 2021-ben egyszerre újdonság és tradíció.
Befejezésképp most nem azzal köszönök el, hogy görbüljön, hanem kívánom, hogy “lengedezzen”. 😀
kapcsolódó írások:
1994-ben vásároltam egy Silstar Diaflex Kevlar multitip botot, melyhez járt egy lengőspicc is. Azóta használom megelégedéssel, én is hasonló gondolatokkal ülök le vele a vízparton. Az eredményessége és érzékenysége egyedülálló, nincs az a finom rezgőspicc, mely felvenné vele a versenyt. A mai “szuper trendi” és uniformizált felszerelések világa egyre inkább nem a csodabogaraké, így még ennyi idő után is zavarban vagyok, ha idegenek előtt pecázok vele.