Kinek ne lenne ismerős az a boldogító érzés, mikor otthon a szobában nézegeti, csodálja az új botot, orsót, úszót, stb. Percekig forgatjuk kezünkben, tervezgetjük, hogy hol-mikor fogjuk kipróbálni. A horgászok nem csak a halat, halfogás örömét szeretik, hanem magukat az eszközöket is. Engem leginkább a botok tudnak lenyűgözni. Mindegyik egy kicsit más miatt. Van, amelyiknek a filigrán blankja tetszik, míg másnál a bot erőssége vagy épp hajlékonysága, a gyűrűk kötései vagy akár a logó. A régi horgászbotoknál ez különösen igaz.

Egy új szenvedély kezdete: a régi horgászbotok gyűjtése

Kb. 2017 körül fészkelt be fejembe a gondolat, hogy jó lenne megint olyan üvegszálas bottal horgászni, mint gyerekkoromban. Szerettem őket, mert karcsúak voltak, erősek, de ugyanakkor hajlékonyak. Sikerült is szereznem egyet, aztán nem sokkal később követte őt több társa is. Nehezebbek voltak ugyan, mint modern társaik, de hát ez mégis csak egy férfias sport. És ha 9 évesen kézben tartva horgásztam velük egy délelőttöt, akkor talán most is elbírom.

Változatosabb, mint gondoltam

Kezdeti 1-2 bot után felfedeztem, hogy nem csak tömör üveg létezik. Régi botokból álló készletem egyre inkább gyarapodott és volt köztük üvegcső, bakelit-textil, nádbot, régi carbon, carbon-boron, kevlár erősítésű carbon, öszvér, sőt még aluminium- és acélbot is. Ez utóbbi inkább csak érdekesség, gyűjteménybe való.

Na de mégis, miért jó ilyenekkel horgászni vagy ilyeneket gyűjteni?

Ma már kapható extra feszes vagy lágy, könnyű, erős, stb. Miért szivatod magad ilyen régi cuccokkal, mikor van jobb is? – merülhet fel a kérdés egy átlagos horgászban.

Ha valaki gyűjt, azt talán nem kell vagy nem érdemes megmagyarázni. Van, aki régi pénzeket gyűjt, mások bélyeget vagy jelvényt, ásványokat, stb. Mindben közös valami különlegesség iránti vágy. Mert mondjuk ritka vagy régi vagy egyedi. Esetleg messzi tájról való vagy ismerős készítette vagy rokon hagyatéka, stb.

Szóval oké, a gyűjtés még érthető, de hogy ezeket használja is valaki, azt már kevésbé tudják megemészteni. Vannak akik szerint az öreg horgászeszközök kedvelői maradiak, nem haladnak a korral. De egy neves horgász még olyan véleménnyel is volt, hogy aki nádbottal és mahagóni tároló orsóval pecázik, az egy sznob. Meg is lepődtem-e kijelentésén, mert az én felfogásomban ez nem jelent mást, mint a hagyományok és régi értékek tiszteletét és szeretetét.

Talán sokaknak meglepő, de ezekkel a régi botokkal, orsókkal élmény a peca. Bizony. Ezeket használatra gyártották és nem eladásra. Sokszor előfordult már a horgásztörténelemben, hogy emberek tömege kezdte követni a divatot anélkül, hogy meg lenne győződve róla,  valóban jobb-e az új, mint a jól bevált régi. Gondolok itt például a lengőspiccre, vagy a madártoll úszókra vagy akár a kézzel kalapált kanálvillantókra, és persze magukra a botokra is.

Ilyenkor szokta a laikus mondani: “nem fogom lecserélni a könnyű karbon botomat egy durung babkaróra”. Erre azt mondom: sokféle pálcát kipróbáltam. A régi botok között (is) meg lehet találni az igényünknek megfelelőt. Olyat, ami nem törik el egy nagyobb haltól, vagy olyat aminél a kezemben is érzem a hal minden rezdülését vagy olyat, ami szinte nyélből görbül és alig van szükség az orsó fékjére.

Az orsók meg….na azok úgy lettek összerakva, hogy könnyebb elveszíteni, mint tönkretenni.

Az alkatrészek nem kopnak vagy mennek tönkre egy év alatt, precízen fut a fék és jó a zsinórkép. Időtálló szerkezetek. Nem mondom, hogy egy DAM Quick 330 megnyerne egy szépségversenyt, de hogy egy örök darab az biztos. A centrepin orsóknál meg nincs is jobb választás folyóvízi úsztatáshoz.

Régi eszközök, különleges értékek

Egy padláson talált, felújított bottal vagy egy gyűjtőtől származó antik bottal egy darabka történelmet tart az ember a kezében. Mennyi mindent átélt…. Ki tudja hány embernél fordult már meg, hány halat adott és hányszor került a padlásokra, pincékbe….De egyszer valaki megmentette a kidobástól, letisztította, újragyűrűzte, -parafázta és most itt van a kézben újra harcra készen. Mármint a bot, nem aki újragyűrűzte. Különleges élmény. Ahhoz hasonló, mintha egy rég nem látott öreg cimborával mennék újra horgászni. Megpaskolnám vállát, aztán csak néznék nagyot a halfogásnál: “na, tud még valamit az öreg”.

Vannak túlélő darabok is. Régi, bolti készletből megmaradt 40-60 éves még vizet nem látott botok, orsók, műcsalik. Micsoda szerencse kellett ahhoz, hogy érintetlenek maradjanak. Vajon hol voltak, hogy nem lettek kihasználva és miért?

Valószinűleg már sose tudom meg, de nem is lényeges. Egy ilyen botot hadra fogni, szintén különleges élmény.

Vannak olyan botok is, amik gyerekkorunkban elérhetetlen álom kategóriák voltak és mára az internetnek köszönhetően aki keres az talál. Ezért övezi nagy rajongás a régi Silstar botokat is vagy a kicsit modernebb olasz Fly és Triana botokat vagy akár az első Top Mix botokat.

Ha szerencsénk van, messzi tájakról és beszerezhetünk néhány pálcát, orsót, pl USA-ból Fenwick, Ausztráliából Jarvis Walker vagy valami egyedi kézműves bambuszbot.

Hol lehet öreg horgászeszközöket beszerezni?

Bárhol! Aki keres az talál. Sőt: aki keres, azt megtalálják a botok, orsók. Sok esetben elég csak megemlíteni valakinek, hogy érdekelnek a régi horgászcuccok és kiderül, hogy a padláson kincsek lapulnak csak egy kis karbantartás kell neki. Persze benne van a pakliban, hogy értéktelen vacak. Nem minden régi jelenti azt, hogy jó, ami persze az újra ugyanúgy igaz. A lényeg, hogy nem szabad őket lebecsülni. Néhány bot itt a Bodorcompón is rendelhető a Bolt menüben.

Végszó

Öreg bot, nem vén bot. Akinek felcsigáztam érdeklődését, ajánlom figyelmébe az Öreg horgászeszközök szerelmesei facebook csoportot, ahol szívesen segítenek az újonnan érdeklődök kérdéseivel kapcsolatban.

És még egy nagyon fontos dolgot kiemelnék e kis közösséggel kapcsolatban. Hasonszőrű barátaim, nem csak régi eszközöket hordoznak maguknál, de a régi értékek, szemlélet sem veszett ki belőlük. Azaz fontos számukra a természet és halak ismerete, szeretete. A megfigyelés és tapasztalat útján megszerzett tudás. Ízvilág helyett inkább a halakat keresik. Egymást segítik és nem szólogatnak be mindenkinek a facebook szoknyája mögé bújva. Ők még gratulálnak a halfogáshoz, akkor is, ha az csak egyetlen tenyérnyi bodorka. Sőt, még helyesen is tudnak írni, ami a mai világban igencsak retro.