Azt hiszem rosszul tettem fel a kérdést, mert valami ilyesmi formában szoktam találkozni ezzel: “mien izvilagot alyanlottok?”

Az az érzésem, hogy a Konyhafőnök és egyéb szemetek hatására lett az egyszerű pecásból gasztroblogger, dietetikus és Michelin séf egyszerre. Rendkívüli módon foglalkoztatja az ízvilág. Korábban nem is hallottam ezt a szót pecás berkekben, de orvul befészkelte magát a fejekbe a hasonló agyrém kifejezésekkel együtt, mint a rapid peca.

Őszintén mondom, nem értem magát a jelenséget. Valaki tervezi, hogy ellátogat egy ismeretlen tóhoz, folyóhoz, csatornához, stb. Komolyan az az első és legfontosabb, hogy milyen ízvilág? Tegyük fel, hogy nem kockatóról van szó. Nem volna-e hasznosabb infó, hogy pl.: mennyire sok az apróhal, törpeharcsa vagy milyenek a mederviszonyok, mennyire akadós a terep, milyen a sodrás, hol lehetnek búvóhelyek, vízpart melletti gyümölcsfák, ami odavonzza a halat. Vagy kagylópadok.

Ha meg kockatóhoz látogat az illető, akkor meg aztán pláne nem értem a kérdést, mert ott tényleg mindegy. A hal mindenütt ott van, de nem lehet törvényszerűséget leírni, hogy az epres vagy a halas vagy a banános-fokhagymás adja-e a halat. Egyik nap ez, a másik nap az. Mint hogy mi sem eszünk mindennap echte ungarische gulasch-t meg pommes frittest balatoni hekkel.

A horgászok nagy részének a ponty jelenti a halat. Viszont ennél a halnál nem sokat kell töprengeni. Ez egy vízi disznó, mindent felzabál. Bármi jó lehet neki. Nem kell a fél horgászboltot levinni a partra. Legyen max. kétféle etető: egy kukorica alapú és egy hallisztes. Csalinak a klasszikusok mindig jók: csonti, giliszta, kukorica. De ha valami modern csalit szeretnénk, akkor is max 3 féle bőven elég. Főleg method módszerhez. Gondoljunk csak bele. Ott a csali egy bazierős illatfelhőben. Vajon mennyire lehet jelentősége, hogy abban a felhőben milyen ízű az a pellet? Hát nem sok.

Ne az ízvilággal foglalkozzatok! Legyen összhangban a felszerelés és jól megválasztva a szerelék, amit a körülményekhez igazodva tudunk variálni. Körülöttünk legyen rend. Minden legyen kéznél, ami kell és ne legyen útban semmi, ami nem kell. Legyen ütemes a peca. Ne csak várjuk a kapást, hanem tegyünk érte. Ez lehet egy ütemváltás a dobásoknál, előkemódosítás, kisebb horog, másfajta ólmozás vagy csak simám egy kis mozgatás. Ne tartson sokáig a kipakolás, legyen minél előbb csali a vízben, de az esetek többségében ha lehet fordítsunk időt a mélységmérésre. Ez csak néhány egyszerű példa, amiket elsődlegesen figyelembe kell venni a peca során. Ha minden flottul megy, rájövünk, hogy nincs is szükség arra, hogy ízvilággal foglalkozzunk.

Versenykörülmények között már van jelentősége, de ott is úgy, hogy többféle verzióval kell felkészülni, hisz előre nem lehet megmondani, melyik lesz a nyerő.

Én miket használok

Nekem vannak kedvenceim, amik eddig a legtöbb esetben beváltak. Tavasztól őszig tartó időszakra nézve, ezek a következők:

Pontyra etetőanyag: panneotte (kuglóf), édes-kukorica, epres-halas

Pontyra pellet: mézes, kagylós. egyébként inkább konzervkukorica, csonti vagy giliszta

Kárász etetőanyag: panneotte, édes kukorica, csoki, karamell

Kárász csali: csonti, giliszta, kukorica

Dévér etetőanyag: vanília, karamell, csoki

Dévér csali: csonti

Amur etetőanyag: kifejezetten amuros etetőt még nem használtam, viszont remekül bevált az erjesztett kukorica és a konzervkukorica. Csalinak szintén.

Télen jóval egyszerűbb: olyan etetőt keresek, amire rá van írva, hogy hideg vízi. Csalinak meg jó lehet csonti, illetve az édes vagy alkoholos aromájú pelletek, kukoricák.

Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a média és az önjelölt teszthorgászok által. Legyünk mértéktartók, gondolkozzunk józanul és koncentráljunk az igazi horgászatra, fordítsunk időt a természet megismerésére.