Ezt a történetet az Öreg Horgászeszközök szerelmesei facebook csoportnak ajánlom.

Előzmény: Üvegbot nem vén bot

A január

Az év utolsó napján történt fogás óta Gyula teljes eufóriában volt. Alig lehetett ráismerni. Munkahelyén is széles mosollyal jelent meg januárban és ezzel jól összezavart mindenkit. „Minek örül ez?” – találgatták a kollégák. Talán volt egy jó éjszakája, – gondolták.

Gyula leült az asztalához és ahelyett, hogy a számlák rögzítésében elmerült volna, a google térkép kék vonalait követte árgus szemmel. Vajon, hol legyen a következő peca? Csak ez járt a fejében.

Időnként alibiből 1-1 számlát berögzített, majd tért is vissza térképhez. Komoly excel táblázatot vezetett az egy órán belül elérhető horgászvizekről. A lehető legtöbb szempontot megpróbálta felsorakoztatni: hol van törpeharcsa, milyen szélirány esetén talál szélárnyékos helyet, hol elég széles a part egy esetleges rakós botos vagy legyező pecához, hol lehet compó, dévér, kárász, amur nagy eséllyel, hol mi a maximális vízmélység, hol van árnyékos part kánikula esetén, és még ki tudja mi mindent írogatott össze.

Ennyi adat ellenére választani nehezen tudott, hogy hol legyen az első peca. De akárhol is legyen, az új botot fogja kipróbálni, amit az apóstól kapott.

Végül arra jutott, hogy szeretne nagy halat fogni vele. Elautózott a közeli VIP Monster Carp horgásztóhoz, mert azt olvasta, ott az éves horgászengedélyt is el tudja intézni és akkor egyben egyesületi tag is lehet. Hosszú földúton vezetett az útja, míg elért egy sorompóhoz. Nagy marcona őr ugrott oda hozzá és kérdőre vonta:

• Ez a rendszám nem szerepel a foglalási naptárunkban, arra kérem távozzon.
• De de de….é é én csa csa csak egy engedélyt szeretnék intézni.
• Akkor a másik bejárathoz menjen.
• Köszönöm, már indulok is.
• Csak lassan a testtel, átkutatjuk az autóját.
• Mégis miért?
• Hogy nem lopott-e halat.
• Na de most jöttem és nincs is nálam pecacucc
• Mind ezt mondja. De ha nincs magánál hal, akkor félnivalója sincs, nemdebár?
• De debár. Akkor rajta nézze csak. De nem gondolja, hogy már rég megérezte volna a halszagot?
• Sok a szöveg, nyissa a csomagtartót.

Nahát, hogy megváltoztak a dolgok, gondolta Gyula. Annak idején, mikor gyerekként ment a nagypapával vagy egyedül biciklivel, sosem vonták így kérdőre, nem állították meg és még kifelé sem gyanúsították, nemhogy befelé. Na mindegy, legalább csupa tisztességes horgász lesz a parton, ha ilyen szigor van.

Odaért a bodéhoz, ahol egy középkorú úr állt egy kocsmapult mögött. Gyula illedelmesen köszönt

• Jó napot kívánok!
• Mit szeretnél?
• Tagságit. Ide szeretnék járni pecázni.
• Sebfertőtlenítő?
• Megvágta magát? Megnézem a kocsiban. Anikó, a kedvesem mindig figyel arra, hogy legyen nálam betadin, meg tapasz meg ilyesmi, rögtön jövök.
• Nem úgy, te szerencsétlen. A halaknak kell.
• A halaknak? Miért betegek?
• Szórakozol velem?
• Nem nem…de hát mi ez az egész?
• A horog sebet ejt, be kell kenni fertőtlenítővel, hogy ne pusztuljon el.
• De hát én viszem haza.
• Innen nem viszel te semmit, mert seggbe rúglak. Tilos elvinni a halat, érted?
• Hááát…mondjuk, hogy értem.
• Matrac van?
• Nincs, de nem lenne biztonságosabb csónakból pecázni vagy stégről?
• Pontymatrac, süket! Arra teszed a halat, ha kifogtad. Vagy bölcsőbe, az még jobb. A földön megüti magát.

Gyula értetlenül állt a dolog előtt. Fertőtlenítő, meg matrac….mik vannak….Annak idején egyik se volt. Az is igaz, sose tette kavicsos vagy kemény talajra, csak a puha fűre. Ott aztán semmi baja nem lett.

Az az érzés kezdett egyre inkább urrá lenni rajta, hogy ez nem lesz ő világa. A tavat még meg se nézhette, de eddig nem túl szimpatikus a hely. Arra gondolt, ha a tó nagyon szép, akkor kárpótolhata ezt a sok kellemetlenséget. Meg is kérdezte

• Megnézhetem a tavat?
• Sétálójegy 1500
• Nem akarom körbesétálni, csak ránézni.
• Ide nem lehet csak úgy bemenni. Megveszed a zsugát vagy kifizeted a jegyet.
• És mennyi az annyi?
• Az éves jegy a tóhoz 80 ezer
• Huh, az nem kevés.
• De nagyon szép halak vannak benne.
• Szóval 80
• Az attól függ?
• Mitől?
• Új belépő?
• Igen
• Akkor lássuk csak: engedély 20 ezer, adminisztrációs egyszeri költség 25 ezer. Átírási illeték 15 ezer, halasítási hozzájárulás 50 ezer, szemétszedési díj 30 ezer, kezelési költség 5 ezer, egyesületi tagsági díj 40 ezer, eszközfejlesztési hozzájárulás 25 ezer.
• Ez minden?
• 5% kezdvezménnyel vásárolhatsz nálunk pelletet, ha tag vagy.
• Így már mindjárt más a leányzó fekvése. Alszok még rá egyet és visszajövök.
• Kocsival vagy?
• Igen, most motozták át?
• Úthasználati díj ezer forint plusz szolgalmi jogdíj háromezer.

Gyulának most már végleg betelt a pohár. Gyorsan ki kellett találni valamit. Nem volt jobb ötlete, úgy tett, mintha épp felvenné a telefonját és beleszólt, de még előtte a pultosnak odaintett, hogy „bocsánat, de ezt fel kell vennem”. Így szólt a telefonba:

• Hallo. Szevasz Gabikám, hogy vagy? Ezer éve nem hallottam a hangodat. Legutóbb asszem akkor találkoztunk, mikor még a Nébih-nél dolgoztam….. Neeeem, már eljöttem onnan, most már a NAV-nál vagyok.

A pultos erre gyorsan odaugrott, kezet fogott Gyulával és így szólt: Menjen csak nyugodtan uram, legyen szép napja!

Gyula sikeresen megúszta így a dolgot, de nem volt semennyire sem boldog, mert tó nélkül maradt.

Új vizek keresése

Eszébe jutott Misi bácsi bölcs mondása „Itt a Duna, hódítsd meg a hölgyet, ne a guminőt válaszd”.

Elő is kereste a telefonszámát és már hívta is. Felvette, de csak recsegés, ropogás meg valami szirénázás hallatszott. Felhívta hát még egyszer, de most igaziból felvette:

• hú, figyelj, most vezetek, majd este hívlak.

Na, Misi bácsi se tudott most segíteni. De várjunk csak, ott van az a másik haverja, Zitkai Zakariás. Na, hátha ő. Kicseng.

• Hallo hallo
• Szervusz, Gyula vagyok, emlékszel rám?
• Persze, rútul üdvözöllek, mi a pálya?
• Nem tudom hova menjek horgászni
• hát most ebben az időben sehova, én inkább egy jó kis savinyont lefetyelnék egy Zabos Géza könyvet olvasva.
• Nem úgy értem. Éves jegyet szeretnék venni valahová, ahova bármikor kijárhatok, ha kedvem tartja és akkor nem kell mindig napijegyet venni, meg nincs kerítés meg ilyemsik.
• Értelek
• Igen?
• Van egy haverom, Argus Csaba. Ő Délegyházára jár. Mindig arról áradozik, hogy Délegyháza így meg úgy. Én meg bárhová szívesen megyek egy kampózásra. Duna-Tisza, Dömsödi rútul kiváló helyek.
• Köszönöm, akkor oda veszek jegyet.
• Szívesen, majd csörögjél rám, mester, ha megvan már a tikett.
• Mindenképp, köszönöm.

Irány a pecabolt! Engedély ok, éves jegy ok. A többi majd később, előbb tartsunk egy kis terepszemlét, gondolta Gyula. El is gurult Dunaharasztihoz a csatornapartra. Leparkolt, kiszállt és épp azt látta, hogy két fickó egy kb. 50 centis csukát tesz be a csomagtartóba. Jó jel, bizakodott Gyula. Napos idő volt és januárhoz képest viszonylag meleg és úgy néz ki ez az idő több horgászt is kicsalt a partra. Gyula egy híd lábánál parkolt. A hídtól balra jól megközelíthető és kényelmesen kialakított lejárók, horgászállások voltak. A hídtól jobbra azonban vadregényes táj fogadta. Fák, bokrok, nádas…kész dzsungel. Még most is, pedig a fák nagy részén még nem volt levél. Gyula attól tartott, hogy ha oda megy, akkor beleakad valamibe és a bedobásig sem fog eljutni, ezért elindult a kényelmesebb rész felé. Egy idősebb spori ült a parton. Pecabot a kézben, mellette csak egy vödör és egy merítő. Semmi láda, meg egyéb felszerelés. Odaköszön Gyula:

• Jó napot kívánok.

Nem jött válasz. A bácsi olyan mozdulatlanul ült, hogy Gyula már azon kezdett gondolkodni, hívja a helyszínelőket, hátha ülve lett rosszul. Az is végigpörgött az agyában, nem látta-e valamelyik tejes dobozon a bácsit az eltűnt személyek között. De aztán valami morgás csak jött:

• Adjon Isten
• Szép időnk van, nem igaz,
• Kinek mi….
• Van kapás?
• Piszkálgatja
• Mivel érdemes csalizni most?
• Hát mikor mivel

Gyula tovább állt. Gondolta, ha ebből egy bővített mondatot kiszed, bekerül a rekordok könyvébe is.

Odament a következő helyhez. Most nem fog udvariaskodni, a lényegre tör.

• Vót valami?

Semmi válasz. Irány tovább. Úgy tűnik ez se jó. A következő lejárónál nem hitt a szemének. Újságokban látott ilyet, amikor versenyről tudósítanak. Két fickó 4 bottal. Versenyládán ülnek, mellettük csalitálca egy boltnyi kínálattal. Vödör helyett dézsa. Hátuk mögött tartalék botok felszerelve. Feederbottal pecáztak, de nem értette Gyula, miért az égnek merednek a botok. Ez valami új divat? Az ő idejében még a parttal vízszintesen állt a feeder….Legfeljebb a Dunán, erős sodrásban lenne indokolt. Köszönt nekik

• Szervusz.
• Szia!
• Mozog a hal?
• Az első fél órában nem igazán volt mozgás, aztán csalit váltottam és az egyik bottal keresőpecát folytattam, míg a másikat mindig pontosan ugyanoda dobtam, ugyanolyan időközönként. Egyszer csak elsült az egyik bot, szépen karikába hajlott és jól közvetítette a hal minden kirohanását. Ez hamarosan felőrölte az erejét és egy 5 kilós pontyot segítettem a partra. Innentől kezdve szépen jöttek a potykák arra a botra, amit ugyanoda dobtam, míg a másikra inkább keszeg, kárász volt az érdeklődő.

Ezt úgy mondta, mintha bemagolta volna. Vagy újságcikkből olvasna fel….Ki az, aki így beszél? – csodálkozott Gyula

• hú, hát…. köszi ezt a részletes beszámolót. Hétvégén tervezek itt pecát, tudsz ajánlani valami jó csalit, etetőt?
• Ebben a hideg időben minőségi csali kell. Itt van pl ez a Gold Carp sensation halibut sweet strawbery master bait csali, azt vegyél.
• Biztos, hogy nem. Hát én ezt nem tudom kimondani. Hát milyen világ ez bászmeg, ehhez már külön nyelvvizsga kell, hogy tudjak kérni egy csalit magamnak. „gold kárp spik inglis trógeri maszturbét csali, ne persze….ások gilisztát.

Már nem ment oda a következő helyhez. Egyrészt mert ott egy nagy sátor volt, amiből hangosan szólt a Bódi Guszti, másrészt ennyi infó éppen elég volt. A lényeg, hogy kell legyen ott hal, ha ez a műmájer bájgúnár fogott. És sokkal izgalmasabb lesz, ha a híd másik oldalánál táborozik le a dzsungelben. Talán egy nagyot is tud akasztani….de ha néhány kárász jön, ő már akkor is boldog lesz. Hétvégén hajnalok hajnalán támadás!

Az év első pecája

Úgy alakult, hogy mégsem lett támadás. Gyula elfelejtette, hogy aznapra már van program. Sőt. Utána való szombaton is. Utána meg sokáig vacak idő volt, így az első bevetés egészen április elejéig elhúzódott. No, nem baj- gondolta Gyula, legalább most már tuti nem vermelnek a halak, hanem kezdenek éledezni.

Saját magának tett ígéret alapján ásott gilisztát. A terv az volt, hogy csak egy szivarólmot tesz a főzsinórra, ami szabadon fut. Alatta 50cm-es horogelőke, amin giliszta lesz a csali. Semmi pellet, semmi etető, semmi dzsúz. A szivarólom azért kellett, hogy könnyen tudja húzni, ne akadjon el. Elgondolta, hogy majd bedobja és nagyon lassan majd elkezdi maga felé húzni. Bedobás után vár két percet, aztán húz pár centit, néhány másodperc szünet, aztán megint húz rajta. A feeder spicce jól fogja jelezni a kapást és gyorsan beállítható 1-1 húzás után. Viszonylag nagy területet is meg tud így horgászni.

A horgászat reggelén szokatlanul csípős hidegre ébredt. Az égbolt tiszta volt. Sötétben indult. Mire odaért, kivilágosodott, sütött a nap, de azért jól jött a jégeralsó. Fogas a verőfény, ahogy szokták mondani.

Gyula leparkolt a híd mellett és tanácstalanul filozofált. Balra, ahol a kényelmes helyek vannak, oda most süt a nap. Vajon a halak odamennek a napsütésre? Vajon ebben a tiszta időben, ahol a víz is tiszta nem szerencsés olyan helyen horgászni, ahol nincs takarásban? Ha ő is látja a halat, akkor a halak is őt. Mégis az árnykos, dzsindzsás, susnyás rész lesz a jó, még ha cudarul hideg is.

Talált egy szemrevaló helyet, lepakolta a kevés cuccát: szék, láda, csalisdoboz, teástermosz, bottartó és persze a bot. Na jó, vett még egy pontymatracot is, nehogy szó érje a szák elejét. A botot előre felszerelte. Nehéz is lett volna most a fagyott ujjakkal dolgozni, még ha nem is volt nagy szerelés. Csali fel és mehet az első dobás. Plutty, pont a szemközti belógó faág elé. – Huhh, egy centi és fennakad. Micsoda mázli! – sóhajtott fel Gyula.

Ahogy azt eltervezte, várt két percet, majd húzott a cájgon kb. 10 centit és egy kis szünetet tartott. Azaz hogy: csak tartott volna, mert valami kicsavarta a botot a kezéből.

• Hőha, hát ez meg mi a rosseb nyavaja. Azanyád, rögtön kapás, de mekkora, hú!

Az ismeretlen ellenfél kemény harcosnak bizonyult. A bot nagyon szépen görbült, rugózott, így az orsónak nem is igazán volt dolga. A hal cikázott jobbra-balra és jött egyre közelebb. A parthoz érve még „rúgott” néhányat de hamarosan megadta magát. Nem is akármilyen hal volt, hanem egy szép nagy compó!

• Ejj, amindenit, micsoda fogás! na, látjátok, ti műműjerek, így kell ezt csinálni. nem kell ide láda, meg dézsányi kaja, meg kutyafasza.

A nagy találkozás

A compó ment vissza. Lehet, hogy ha ponty lett volna, azt vinné, de a compó….az csak hadd gyógyítson a víz alatt. Gyula roppant elégedett volt magával, ám a szerencsés kezdést fogvacogtató kapástalanság követte. Helyet is váltott kétszer is. Egy óra múlva felhők gyülekeztek, a szél is kicsit feltámadt, és Gyulának minden kedve elment az egésztől. Elindult visszafelé, de megcsúszott a nedves, sáros parton, ami szép mintát hagyott a ruháján a cipőjétől kezdve a kabát ujjáig. Mérgelődve próbálta takarítani magát és közben mormogott is az orra alatt:

• Fene ebbe a szutyok időbe, hogy maradtam volna otthon.

És akkor a tihanyi viszhanghoz hasonlóan a távolból majdnem ugyanez hallatszott:

• Fene ebbe a szutyok időbe!

A hanghoz bokorzizegés is párosult. Mi lehet ez? – tűnődött Gyula. Közelebb ment óvatosan, majd egyszer csak egy fura fazon lépett elő a bokorból egy Ugly Stick pergetőbottal a kezében. A morgolódó hanghoz egy nagy kabát, sáros bakancs és egy fej is tartozott, ám az arc nehezen volt felismerhető a nagy őszes szakálltól és a bepárásodott szemüvegtől. A fején egy furcsa színes sapka volt. Mintha egy gyerektől csente volna el, mert sokkal kisebb volt, mint ami arra a fejre jó lett volna. Úgy nézett ki, mint valami jamaicai kötött kipa. Még ha ilyen nem is létezik.

• Szia – törte meg a döbbent csendet a szakállas úr.
• Jó napot, vagyis hogy szia. Nem gondoltam volna, hogy lesz itt még valaki. Gyopár Gyula vagyok.
• Ogre Májer László.

Kezet ráztak, majd az ismeretlen pecás hörpintett egyet a termoszból.

• Kérsz egy kortyot?
• Mi ez?
• Forralt bor.
• Nem, köszönöm, kocsival vagyok.
• Én is

És akkor egy öblös férfihang szakította meg a beszélgetést.

• Jó napot kívánok, az engedélyüket legyenek szívesek.

Egy halór és egy rendőr állt a hátuk mögött. Gyula viccelődni próbált.

• Az urak nem horgásznak?
• Nem!
• Pedig ha 50m-rel tovább mennek, ott nagyon mozog a hal. Biztos fogásra számíthatnak. haha, ez egy szóvicc volt. Értik? Biztos fogás. Rendőrbiztos. Hahahahaha.

Ám az urak nem nevettek, csak néztek meredten előre, szinte mozdulatlanul, mint Amenhotep fáraó kőszobra. Visszaadták a papírokat, majd elköszöntek.

• Biztos nem értette a poént. – tette hozzá halkan Gyula
• Bászmeg, te nagyobb troll vagy, mint én – kacagott fel Ogre úr, majd így szólt – nem jössz velem?
• Hova?
• Bugyiba turkálni
• Miiii?????
• Bugyiban lesz horgászbörze. Nemsokára erre jön Veszprém felöl Hozdel Szabi. Beférünk mindketten a furgonjába.
• Van nekem is autóm, majd követlek bennetek.
• Akkor már be is ülhetsz, mindjárt itt van.
• De most csak nézelődni megyek. Megígértem, hogy legkésőbb ebédre otthon leszek.

A furgon megérkezett közben.

• Szia Laci, ki a haverod?
• Valami Gáspár
• Nem, Gyula vagyok!- javította ki főhősünk.
• Szabi vagyok. Befér melléd az Ogre? telepakoltam az ülést. Még ma reggel beugrottam a piacra és kiderült, hogy félretettek nekem 4 rekesz orsót. Hát nem tudtam otthagyni. Így viszont neked nem maradt hely, Lacikám!
• Persze befér.
• Akkor induljunk! – mondta Szabi
• Induljunk! – helyeselték a többiek.

Azaz csak indultak volna, mert a nagy furgon hiába berregett, nem mozdult.

• Mi a gond?
• Nem tudom. A pedál, mintha beragadt volna. – kis szünet következett, majd hangos nevetés: Na nézd már, haha. Begurult a pedál alá három régi DAM orsó. Elrakjátok, hogy ne essen ki megint a dobozból?
• Persze, – mondta Gyula és elvette az orsókat.

Mindegyiken címke volt. „Tokozpali Péter 5000”, „Bota Tamás 6000”, Máray Mihály 5000”.

• Hé, őt ismerem! De jó, ott lesz Misi bácsi?
• Ő szervezi ezt az egészet. – mondta Ogre úr.
• Még ilyet! És a másik két úr kicsoda?
• Peti? Kérlek szépen ő a régi szutykos, dzsuvás botokat gyűjti, de szigorúan csak azokat, amiken a gyűrűk szigszalaggal vannak rögzítve, az orsótartó meg bilincsből van. Mondd valami abarakadabrát és új botot csinál belőle. Bota Tom meg egy igazi művész varázsló, majd meglátod. Ilyen cérna, meg olyan gyanta, meg díszkötés, meg ólomüvegminta, minden. Ha kalocsai mintás botot készítene, azon se lepődnék meg.
• És te?
• Én csak egy troll vagyok. Néha megbütykölök 1-2 orsót, de nem olyan profin, mint a többiek. Nézd, csak itt van ez az Intrepid orsó. Viszem az egyik srácnak. Aszonta túl hangosan kerepel, meg egy kicsit akadozott tekerés közben, ezért szétszedtem, de baszod, beletört ez a kis geci csavar, amit tartja azt a bizbaszt, és nem tud tőle a kallantyú rendesen mozdulni. Megmottyantottam, kidzsuváztam és most már szépen pörög.
• Jó kis orsó. Köszönöm a meghívást. De most csak nézelődni fogok, nem veszek semmit.
• Azt te csak hiszed!

A Börzén

Nem tartott sokáig az út, hamarosan megérkeztek Bugyi sportcsarnokhoz. Ogre úr elmondása szerint 8-kor kezdődik a börze. Gyula fél 8-ra érkezett, de már tele volt a parkoló, így egy kicsit odébb, egy üzletnél talált helyet. Kiszállt és úgy gondolta, hogy féltett és szeretett feederbotját nem hagyja a hátsó ülésen, ahol látszik, hanem inkább beteszi a csomagtartóba. De ahogy kézbe vette egy szempillantás alatt ott termett valaki, mint amikor lomtalanításkor kidobunk a kerítésen egy rézdrótot és röptében viszik elfele.

• hááá, de jó botod van! mennyiért adod? -kérdezte egy baseball sapkás, horgászmellényes idősebb úr, aki az egyik kezében 8 pecabotot, a másikban 5 orsót fogott össze.
• őőő….nem gondoltam eladni.
• jó árat adok érte!
• de én ezt ajéndékba kaptam
• biztos meg tudunk egyezni. Mondd csak, nincs még egy? Mert tudod az a baj, hogy nekem párba kell.

Ekkor egy ismeretlen hang kiálltott oda az mellényes úrnak:

• gyere Jimmy, itt van neked a meggypiros Daiwa és a DAM kevlár Zander párban. Még vizet nem láttak.
• Megyek!

Gyula végre biztonságba helyezte a botját és elindult nézelődni. Sokan voltak, de nem volt tömeg. olyan volt, mint a régi lengyel piac. Kempingasztalokon, nyitott csomagtartókban kínálták az eladók portékáikat. És persze Hozdel Szabi is kipakolt egy boltnyi cuccot. Volt itt minden: régi bot, új bot, orsó, könyvek, újságok, stb.

Bár Gyula úgy tervezte, hogy nem vesz semmit, kezdte úgy érezni, hogy zsebében szinte magától kinyílik a pénztárca. Sok olyan botot látott, ami hasonló volt a nagypapa cuccaihoz, amivel Gyula is pecázott annak idején gyerekkorában. Míg bámészkodott, egyszer csak hírtelen egy baráti, erős vállpaskolás ébresztette fel:

• Sapkát megint nem vetté? Szia. Minden rendben? – Misi bácsi volt a szívélyes üdvözlő.
• Jó napo…vagyis szia! Örülök, hogy látlak. Igen, minden rendben. Nem maradok sokáig, kicsit kapar a torkom.
• Figyeljél, igaz, hogy április van már, de ha elfogadsz egy tanácsot, este főzöl egy forralt bort, másnapra kutyabajod. Ha pálinkát is töltesz bele, akkor már estére elmúlik. De valami rendes borral öblögessél, ne valami lószarral!
• Köszönöm, megfogadom.
• Na jól van, nézzél körbe, itt aztán láthatsz jó cuccokat. Van itt hokév, Tokoz, DAM, nádbotok, centrepin orsó, úszók meg amit akarsz.
• Milyen orsó?
• Azt megmondja neked a Kormányos Pisti, gyere, odaviszlek.
• Kösz, megyek a saját lábamon
• hahaha, bászmeg

Gyula odament egy kocsihoz, ahol egy Kojak kinézetű moslygós úriember várta. Egy asztal volt előtte, az asztal egyik felén nagy méretű legyező orsók, a másikon pedig különleges úszók, „Kormányos” felirattal. Gyula nézelődött, mint a cukrászatban a süteményes pult előtt és magában azt gondolta. „ez is kell, meg ez is, meg ez is, de jajj melyiket válasszam?” A cukrászattal ellentétben itt annyival jobb volt, hogy nem lökdösték nyugdíjasok és nem sürgették, hogy „sikerült választania?”.

Helyette így szolt némi nézelődés után az eladó:

• Nyugodtan nézd meg őket
• Köszönöm, milyen úszók ezek?
• Van itt sokféle, balsafából, nádból, sültüskéből. Ezek itt a feltolós úszók, ezek folyóvíziek, ezek meg sügeresek.
• Milyen márka ez a Kormányos?
• Semmilyen, ezeket én készítem.
• Beszarás! Akkor mindenképp veszek. Két feltolós, két folyóvizit és két sültüskét. És mik ezek a legyező orsók?
• Ezeket is én készítettem, nem legyező, hanem centrepin. Olyan, mint egy csapágyazott tároló orsó. Folyóvizi úsztatáshoz használják, de csatornán is nagyon jó. Ez itt az első, amit készítettem és a Boss King nevet adtam neki, pörgesd csak meg.

Gyula megpörgette az orsót és ámulattal nézte, hogy az orsó dobja szinte meg sem akar állni. Még nem egészen tudta elképzelni, mire is jó ez, de abban bizonyos volt, hogy egyedi darabról van szó. A nagy csodálkozást egy ismerős hang, Zakariásé szakította félbe:

• Remek darab a Boss King, pörög, mint a babos fing.
• Szia! te is itt vagy? – csodálkozott Gyula, majd rájött, hogy ennek a kérdésnek tulajdonképpen nem sok értelme volt.
• Persze, ki nem hagynám ezt a börzei mángorlást. Látom szereztél pár úszót.
• Igen, nekem a kapás az, ha elmerül az úszó és nagyon szeretem az ilyen kézműves darabokat. Ha látok másmilyet is, akkor lehet abból is veszek.
• Jól teszed. Na én megyek tovább, mert nemsokára felvétel lesz.
• Milyen felvétel?
• Majd meglátod.

Gyula tovább sétált és egy kis Opel előtt állt meg. Egy kapucnis pulóveres úr álldogált ott, akinek már az asztala is olyan MacGyver-es volt. Egyszerre volt bárasztal, mint ahol késdobálóban szoktak könyökölni, de át is volt alakítva bottartónak. Nem volt túl nagy kínálat, viszont amit látott, az minden képzeletet felülmúlt. A boton pedig furcsa, BT Rods felirat.

• Szia! Ez milyen márka?
• Valaha egy Balzer volt, amit kicsit átalakítottam. Kapott új parafanyelet a régi műanyag helyett, kicseréltem a drótgyűrűket és kapott egy ilyen díszkötést. BT Rods az én vagyok, Bota Tamás.
• Á, Bota Tom, már hallottam ezt a nevet. Elképesztő, egyszerűen mesteri. Ahogy váltakozik a kék-piros, meg az ezüst szín, ez nagyon profi.
• Á, ugyan. Csak szeretek kísérletezgetni.
• Ezt a botot el is vinném, ilyen jó pergetőm még sose volt

Így történt, hogy bár Gyula nem akart semmit venni, szerzett néhány úszót, egy átépített Balzer botot, majd később egy Tokoz botot, egy Gy.A logós Universalt és egy Shakespeare Noris legyezőbotot. Itt valóban minden volt. Ogre úr szerint, amit nem talál, azt Hozdel Szabitól kell megkérdezni, mert ami neki nincs, az nem is létezik. Na gondolta Gyula, próbára teszi

• Szia, nézd csak vettem ezt a legyezőbotot, szeretnék hozzá való orsót. Most itt egy régi katalógusban láttam Dam Quick legyezőorsót, olyanod nincs? – kérdezte Gyula és arra számított, hogy vagy fejcsóválás lesz vagy elküldik melegebb éghajlatra.
• 25 vagy 45 méretben?
• öööö, 25.

Szabi bebújt a Citroenbe és némi csörömpölés után kikukkantott.

• Milyen kell? Van bordó vagy inkább legyen világosabb? Kerek vagy lapos hajtókar fogantyúval?

Gyula köpni-nyelni nem tudott, végül választott egyet és örült, hogy nagyon jutányos áron jutott hozzá. Jutányos….reméljük az asszony is úgy gondolja.

Arra gondolt, hogy csak úgy vethet véget a vásárlásnak, ha beül a kocsiba és elhajt, de olyan jó volt ott lenni a börzén. Mintha mindenkit ismerne, mindenki haver, mindenkinek volt egy jó szava hozzá. Ahogy így tűnődött, megint Zakariás hangját hallotta

• Na, akkor most rútul megközelítjük Gyula mestert is.

Zakariás egy kamerával közelített. A kamera monitorján egy kalapos, mosolygós, úr volt látható, hosszú őszes szakállal.

• Szia Gyula, már sokat hallottam rólad. Márna Sanyi vagyok a KKPP elnöke vagyis a Külhoni Kalapos Pipás Pecások közösségének alapító tagja. Elárulom neked, hogy most élő adásban vagy és sok-sok néző követi figyelemmel, hogy mi történik most épp a börzén. Azért készítjük ezt a műsort, hogy kicsit átadjunk valamit ebből a hangulatból. Te hogy érzed magad?
• -Hát, őőő az történt eddig, hogy
• Látom közben a háttérben megy a vásári zsizsegés, az alkudozás, üzletelés. Te is vettél már valamit vagy csak nézelődsz?
• Igen, vettem egy
• Közben, ha megbocsátasz töltök magamnak egy pohárral, nehogy kiszáradjon a torkunk és virtuálisan koccintunk egyet az egészségünkre. Áh, ez jól esett. De nem is szaporítom tovább a szót, hiszen akik követik a műsort, nem azért teszik, hogy végig engem lássanak, halljanak, így átadnám a szót. Kérlek mesélj egy kicsit, hogy mit láttál, mit tapasztaltál. Ha jól tudom, akkor te még nem voltál börzén, így biztosan nagy élmény lesz.
• igen, épp azt akartam mondani, hogy
• Közben jönnek a kommentek, kérdések. Kép és hang rendben, ennek nagyon örülünk. Rajmund Debrecenből üdvözül és sajnálja, hogy nem tudott eljönni, de lélekben veletek van. Géza írja, hogy inkább horgászni ment. Pufi üzeni, hogy most a lányának van fellépése, de Cingár biztos gondoskodik a jó hangulatról. Nárai úr üzeni Zakariásnak, hogy reméli elégedett a Velencével és igyekszik rászolgálni a Hokév botok felkent pápája címre. Köszönjük, hogy velünk vagytok, mi pedig megyünk tovább. Gyula, nagyon örültem, hogy megismerhettelek, kövesd te is a csatornánkat és remélem még fogunk beszélgetni később is. Szép napot neked.
• Neked is.

Zakariás kikapcsolta a kamerát, majd megkérdezte:

• Egy szigár? Nem szivarozik, kend?
• Nem, köszönöm. Milyen voltam az interjún, Nem dadogtam nagyon?
• Rútul kiváló voltál, mester!
• Tényleg?
• Persze. Na de nézd már. Sanyi úr megint hív, pedig még el se szívtam a szigárt. Hallo, hallo Sanyi úr, mit nem mondott még el?
• Add még egy kicsit Gyulát!
• Máris. tessék, Gyula, beszéljetek.
• Szia Gyula, – kezdte Sanyi. – Remélem megbocsátasz nekem ezért a kis tréfáért. Nem szoktam ám így a másik szavába vágni. Az előbb nem is volt bekapcsolva a live verzió. de most, ha van kedved, kérlek meséld el, milyen élmények értek, hogy érzed magad.
• Boldog örömmel. Az egész talán ott kezdődött, hogy Misi bácsi felújított nekem egy kidobásra szánt botot, amivel aztán halat is sikerült fogni. Láttam a műhelyét és hogy milyen botokból, orsókból, mit hozott ki. Annyira lenyűgözött ez a régi, retro, antik pecavilág, hogy szinte rabja lettem. Láttam most itt a börzén másokat is, akik szintén nagy értékmentők és értékmegőrzők. És itt állnak egymás mellett, nem rivalizálva, hanem egymással barátságban. Nem ismerem, nem ismertem őket, de mind barátként kezelnek. És bár nem tudom, hogy otthon majd hogyan adom elő, hogy nekem miért volt szükség ennyi cuccra, nagyon örülök, hogy eljöttem ide és remekül érzem magam. Új vagyok még ebben a közösségben, kis zöldfülű. Van még mit tanulni, megismerni, de boldogan vetem bele magam új információk tanulásába. Úgy érzem itt remek tanárokra találok majd.
• Köszönöm Gyula. ha jól hallottam, szereted az úszókat.
• Így van.
• Én is fabrikálok ezt-azt. Itt van ez a libatoll úszó. tegnap kentem rá az utolsó réteg lakkot. Ezt most nem tudom odaadni neked, de hadd kérdezzem meg. hiszel a varázslatokban?
• Eddig nem hittem, de látva egyes botok újjászületését, én már semmin sem lepődök meg.
• Hát akkor jól figyelj, most jön a varázslat! Ezt az úszót, felteszem ide a kalapomra és hopp! Zakariás mellényzsebében landolt, nézd csak meg.

És valóban. Zakariás egy pont ugyanolyan úszót vett elő a zsebéből és átadta Gyulának. Ez volt az igazi pont az i-re. Nagyon örült neki.

A többiek lassan kezdtek pakolni, így Gyula is elbúcsúzott. Soha ilyen jó napja nem volt még. Ha lesz még ilyen börze, biztos jön majd. És ki tudja, lehet, hogy ő is állít majd egy kis standot és hozza a kis putyerkáját, ahogy Misi bácsi mondja.

A történet folytatása:
Gyula új kalandjai – Vízparti talákozások