Titkolózók vs Kíváncsiskodók

Napjaink gyakori jelensége a közösségi oldalakon, hogy gyönyörű fogásokat láthatunk szinte minden nap. Alattuk a komment áradat: „hol fogtad, mire jött?”. Aztán jön a következő: „úgyse mondja meg, irigy”.

Bevallom régen én is azok közé tartoztam, akik szörnyű haragot éreztek a titkolózók iránt. Azt gondoltam. „mi a fenének tesz fel képet, ha úgyse mondja el, hol fogta. Mint az óvodában. bibibí, úgysem árulom el”

Mondanom sem kell, ez a nézőpontom mára megváltozott és teljesen meg tudom érteni azokat, akik csak ködösítenek vagy semmit se mondanak a helyszínről.

A jó horgászhely kincs. El kell fogadjuk sajnos, hogy kevesebb a hely és több a horgász. Ezek mellett az információ is sokkal jobban terjed. Nem egy olyan esetről hallottam, hogy volt egy jó víz (mindegy, hogy patak, folyó, kis tó, nagy tó), valaki felrakott egy fotót, beszámolót az éterbe, leírva a helyszínt is, és pár nap múlva megszállták a vizet a pecások, mint a sáskahad. A rég víz varázsa elveszett és horgászhatatlanná vált azok számára, akik a nyugalmat keresik a horgászatban.

Magam is elszenvedője voltam ilyen jelenségnek, amikor egyszer nem találtam helyet hajnali 4 órakor egy kilométer hosszú Soroksári Duna-szakaszon, pedig 2 évvel e jelenség előtt csak elvétve pár ember vallatta azt a szakaszt. Szerintem rajtam kívül még sokan sokféle helyszínen tapasztalhattak ilyet.

Nem sok tuti helyem van, de szívesen adok információt róla azok számára, akikben megbízom. Nem kell, hogy mindenki lássa és mindenki odacsődüljön.

Fel kell fedezni és vigyázni kell arra a kevés helyre, ahol még nincs tömeg.

Kérdések és válaszok

Jogosan merülnek fel a következő kérdések, gondolatok:

• Nekem nincs időm arra, hogy végigjárjam a helyeket és kérdezősködjek. Évente 3-4 alkalommal jutok le pecázni, akkor szeretnék halat fogni.
• Ha nem írják meg a helyet, akkor mégis honnan tudjam meg? Hol találok én is olyan helyet, ahol eredményes lehetek.

Az első kérdésre rövid a válaszom:

• Sajnos el kell keserítsem a kérdezőt: a horgászat bizony időigényes sport. Karban kell tartani a cuccot, szerelni kell, horgot kötni, rendezni, etetőt keverni és persze kérdezni és keresni. Szerencsére (illetve nézőpont kérdése, hogy ez nem inkább sajnálatos-e, de), ezrével vannak olyan tavak, ahol mindegy, hogy hova dob az ember, mert hal van mindenütt. Sőt, videókat, cikkeket is lehet találni, hogyan lehet egy délelőtt 37 db pontyot fogni vagy hogyan és hol lehet 10 kiló felettieket is akár. Csak le kell másolni és működik. Pénzben persze ez nem olcsó mulatság és még így is benne van a betli lehetősége, de nagy százalékban működik. Akik pedig nem szeretik a tömeget, azok próbálkozzanak hétköznap. Illetve vannak olyan tavak, ahol kijelölt helyek vannak és előre lehet foglalni. A stégek kellő távolságra vannak egymástól, így ha teltház van, még akkor sincs zsúfoltság. Kevés ilyen van, de azért akad. Én a természetes vizek mellett csak ilyen helyekre járok. Főleg akkor, ha valamit tesztelni szeretnék. Illetve vannak olyan víztározók is, amik a növényzet és méretük miatt olyanok, hogy szintén megvan a kellő távolság.

A második kérdésre a válasz már hosszabb, mivel több a lehetőség, mint gondolnánk.

• Van a klasszikus megkérdezős módszer. Na nem úgy, hogy a bejegyzés alá írunk, hogy „hol fogtad?”. Írjunk inkább privát üzenetet és udvariasan szólítsuk meg az illetőt. Mutatkozzunk be és mondjuk, hogy „itt és itt láttam a képet a csukáról, pontyról, amurról, stb. Gratulálok a fogáshoz!  Sajnos nekem még nem akadt ilyen szép hal a horgomra, tudnál valami tippet adni, hogy merre próbálkozzak vagy mire figyeljek a helyválasztásnál?” És akkor még megírhatjuk, hogy milyen helyek esnek hozzánk közel, kocsival megyünk-e vagy biciklivel, mennyi időre, mik az elképzeléseink, stb. Ez azért jó, mert így sokkal több dologra kapunk választ, mintha csak konkrétan megírná, hogy épp hol fogta azt a halat. Az is lehet, hogy nem kapunk választ (minden) kérdésre vagy kitérnek előle. Ilyenkor békén kell hagyni az illetőt és másnál próbálkozni. De állítom, hogy ha az ember normálisan közeledik egy másikhoz, akkor fog választ kapni a kérdésekre. Sőt, még az is lehet, hogy közösen mentek el első horgászatra. Én is kaptam így nem kevés alkalommal információt, konkrét térképrészleteket, és leírásokat, hogy pl „ha a régi romos épület mellett leparkolsz és az első kis nyílásnál az erdőben bemész, akkor lesétálsz a partra. Ott van egy nagyon vastag fatörzs. Ha elér odáig a víz, akkor balra menj 30 m-t. Lesz ott egy gödör kb. 20 méterre a parttól. Oda dobhatod a fenekezőt. Alacsonyabb vízállásnál jobbra menj 50 m-t. Ott úsztatni érdemes. Csalit meg ne is vigyél, csak boríts fel egy kidőlt korhadt faágat vagy rönköt és már szedheted is össze a gilisztákat.” Bizony ilyen is van. Pedig semmi extrát nem csináltam, csak a fenti módon kérdeztem, beszélgettünk és ezt a választ kaptam. De nyilván ezt egy csoportban nem fogja így megírni, különben búcsút mondhatunk a helynek.
• Másik lehetőség a halőröket megkérdezni. Ők aztán sokat tudnak a vízről. Persze, van aki elhajt, vagy aki nem mond semmit, de volt már olyan, aki nemes egyszerűséggel megmondta nekem „A bedőlt fától kb. 5m-re húzódik a régi patakmeder. Ha azt eltalálja, akkor fog halat. Ha nem találja, nem fog halat”. Ennyi. Imádom, amikor nem bonyolítják túl a dolgokat.
• Még egy kényelmes lehetőség a google maps utcaképének használata. Nagyon sok helyet meg tudunk nézni, hogy hogyan is néz ki. Kiderül, hogy meghorgászható vagy megközelíthető-e a hely.
• Ne sajnáljuk az időt arra se, hogy horgászat előtt megnézzük a helyet. A saját szemünk által látottak mindig értékesebb tapasztalatok, mint mások leírásai. Fényképezzünk, jegyzeteljünk, figyeljük az akadókat, a halmozgásokat. Illetve sajnos a szemét is sokat elárul. Van, aki a parton pikkelyezi a halat és mindent maga után hagy…Ezek is árulkodó jelek.
• Ha van pecás a környéken, hozzá is érdemes odamenni. Lehet, hogy 10 emberből csak egy lesz segítőkész, de attól olyan infókat kapunk, ami nagyon hasznos lesz majd. A lényeg, hogy legyünk udvariasak és határozottak, de ne nyomuljunk.
• Még egy jelenség, amit érdemes kihasználni, az az alacsony vízállás. Ilyenkor érdemes elsétálni a folyópartra és sok fényképet készíteni, hiszen legközelebb pont oda fog dobni az ember a kosárral, ahol éppen most sétál a parton.
• Ahhoz, hogy a séta hatékony legyen, nem árt, ha tudjuk, mit keressünk. Ajánlom mindenkinek egy kicsit olvasgatni könyveket a halak viselkedéséről. Melyik napszakba, évszakba hol van szívesen, hol bújik meg, mikor eszik intenzíven vagy kevésbé, mikor kell neki a felmelegedő sekélyebb víz és mikor a mélyebb. A nádast szereti-e vagy a nyílt vizet vagy a gödröket-zátonyokat, töklevelet, tereptárgyat, vízbedőlt fát, stb. 1-2 könyv és többet fog tudni az ember, mint a horgászok nagy többsége.

Ennyit a helyről.

A mivel fogta kérdést nem kell túlbonyolítani.

• Békés halra természetes vizen: csonti, kukorica, kenyér. Telepített tavakon szinte bármi. A boltokban kapható csalik és etetők nagy része pont az ilyen helyekre lettek kitalálva.
• Pergetésnél sem olyan bonyolult. Figyelni kell a bejegyzéseket, mik a leggyakoribb csalik. Nem feltétlenül konkrét márka és típus, de szín, méret és minta könnyen kivehető és egy kis keresgéléssel össze lehet állítani 3-4 féle csalit egy halra, amivel nem lehet mellényúlni.

Vigyázzunk a vízeinkre, halainkra, de segítsük azokat a horgásztársainkat, akik kellő alázattal állnak hozzá ehhez a sporthoz. Jó tett helyébe jót várj alapon nem csak adni, de kapni is fogunk.