Egy cikksorozatot tervezek indítani, amely a régen használt horgászbotokkal foglalkozik.

Magamat is beleértve vagyunk páran, akik ma is azokat a felszereléseket használjuk, amiket 20-30 vagy akár 50-70 évvel ezelőtt. Az első részben a tömör üvegbotokról lesz szó.

Van még létjogosultsága?

Felmerülhet a kérdés: miért? A válasz pedig nem is olyan egyszerű és pláne nem ésszerű, hiszen manapság még az alsó kategóriás botok is könnyebbek, kezesebbek, hosszabbak, vékonyabbak, mint a régiek.

Akármilyen körmönfont módon is próbálom megközelíteni a témát, elsőre úgy tűnik, nincs más érv a tömör üvegbotok használatára, mint a nosztalgia. Gyerekkoromban ilyennel kezdtem és akkor teljesen jó volt. Ha most kezembe veszek egy üvegbotot, akkor az olyan, mintha újra gyerek lennék.

A másik ok, egyfajta rocker szemlélet. Olyan vagyok, mint a lázadó tinédzser, aki bakancsot vesz, feketébe öltözik, és azt mondja: nem akarok olyan lenni, mint a többség. A horgászat terén sem vagyok más. Vagyis az én esetemben nem érdekel se a feeder, se a bojlizás, se az UL pergetés.

Ezek után leginkább úgy tűnik, szentimentális okokra vezethető vissza, hogy én üvegbottal is pecázok. Leginkább….de nem teljesen, mert azért akad néhány megkérdőjelezhetetlen előnyük is, amiket ha a nyitott szemmel járó laikus megismer, akkor kedvet kaphat a kipróbálásra.

Jellemzőik, tulajdonságaik

Nézzük, milyenek is ezek a botok, mik az előnyeik és mikor, mire érdemes használni.

Jellemző hosszuk 1,6-2,4m között ingadozik. Előfordulnak 2,7m hosszban (pl. Hokév Balaton) is, de 3m-nél hosszabbat tudomásom szerint nem készítettek. Ezt persze nem is csodálom, mert ilyen hossz felett, már nagyon nehéz lenne a bot.

Mivel a bot tömör, ezért súlya is tekintélyesebb, mint hasonló hosszban egy karbon boté. De végülis ez mégiscsak egy férfias sport…ha én tudtam ilyennel kézben tartott bottal úszózni 9 évesen, akkor csak nem lehet akadály egy felnőttnek, nem?

Viszonylag hamar hozzá lehet szokni. Ha letett botos horgászmódszert választunk, akkor nincs is olyan nagy jelentősége a bot tömegének. Kézben tartott módszerrel pedig jellemzően rövidebb üvegbotokkal horgászik az ember, ahol már nem olyan nagy mértékben érzékelhető az a néhány plusz gramm.

Talán nem is véletlen, de ott ahol a pergető módszerek nagy népszerűségnek örvendenek, ott még most is készülnek rövid, filigrán üvegbotok.

De térjünk most vissza Magyarországra, az itthon használt üvegbotokra és azok tulajdonságaira. Ezen botokra is igaz, hogy igen karcsúak, ami egy kellemes vizuális élmény a horgásznak. Különösen akkor, ha nincs festve a bot és természetes „üveg” színében pompázik.

Vannak néhányan, akik foglalkoznak itthon is restaurálással, botépítéssel. A régi, kidobásra szánt üvegbotokból olyan szépet tudnak létrehozni, hogy azt az ember nem is gondolná. A legszebbeket a szobámban tartom. Jó rájuk nézni, csakúgy, mint a falon egy festményre vagy a polcon egy díszre.

Ha a bot nyele nem túl rövid, akkor egy hozzá illő orsóval kellemesen kiegyensúlyozhatjuk úgy a botot, hogy az önmagában nagy tömeg nem okoz hamar izomlázat az alkarunkban.

A botok többsége kétrészes és fém toldóval csatlakoznak.

Karakterisztikájuk eddigi tapasztalatom szerint parabolikus. Ha megrázzuk, akkor néhány bot semennyire se fog kilenegeni. Lesz olyan, ahol csak a bot felső tagja himbilimbizik és olyan is ahol még markolat is rugózni fog. A karbonnal ellentétben itt nincs olyan, hogy nem hajlik tovább egy idő után és megfeszül. Nagy terhelés alatt az egész bot görbülni fog. És akkor itt jön ki egy nagy előnye: a rugalmas fárasztás. Aki fogott már pontyot pl. egy Hokév Universallal, az tudhatja, hogy a boton aztán nem fog múlni a fárasztás sikeressége. Úgy követi a hal mozgását a bot, ami már a közép- vagy akár felső kategóriás karbon botokat is megszégyeníti.

Másik nagy előnye az üvegbotnak, hogy örök darab. Kevésbé sérülékeny. Ha véletlen belerúgok egyet a köves folyóparton, nem lesz neki semmi baja. Ha cipekedés közben bokorba akad, meg se kottyan neki. Leveri a hal a bottartóról…oda se neki.

Mihez lehet használni őket?

Hosszban és dobósúlyban nem annyira széles a skála, de azért sok variálási lehetőségünk van. Az 1,4-1,6m körüli botok alkalmasak könnyűpergetésre. Akadnak közöttük egészen lágy botok is, amikkel még a kisebb sügerek fárasztása is élményszámba megy.

1,7-1,9m között csukapergetésre is találni megfelelő botot. Leginkább a támolygó villantót ajánlanám hozzá, mert az igazán autentikus és csukára még mindig remek fegyver.

1,8-2,1m között úszózni is jól lehet ezekkel a botokkal. Kedvencem a „stégről láblógatós vízközti bodorkázás”. Ezek még nem annyira nehezek, hogy ne lehessen kézben tartani akár egy délelőttös pecánál, és már nem annyira rövidek, hogy ne lehessen meghorgászni akár egy 3-3,5m-es vízmélységet csúszó úszóval. Rövid hosszuk akkor jelent hátrányt, ha a part mentén sok a vizinövény, mert nehezebben tudunk irányítani. Ellenben a bedobás könnyebb, mint egy macthbottal, ha felettünk faágak vannak.

2,1m felett fenekező botnak használom őket olyan helyen, ahol nem kell 30m-nél messzebb dobni. Nagyjából ez az a táv, amit én kényelmesen meghorgászhatónak érzek ezekkel a botokkal. A dobás pontos lesz és a bevágás is jól fog ülni.

Még néhány gondolat

Furcsa világban élünk. A mai fiataloknak lassan nem lesz olyan, aki megmutatná, milyen is egy üvegbottal horgászni. Természetes lesz nekik a könnyű és jól kezelhető karbon és ha kezükbe adunk pl. egy Hokév Universalt, akkor elcsodálkoznak rajta: mi a rosseb ez a petrencés rúd?

Olyan lehet, mint amikor beülünk egy régi autóba. Elvisz ugyan A-ból B-be, de nincs se klíma, se szervó, se ülésfűtés, se bluetooth, se kipörgésgátló és még zajos is. Az érzés azonban leírhatatlan annak, aki rajong ezekért az autókért. De még csak rajongani se feltétlen szükséges. Bőven elegendő, ha csak nyitottak vagyunk a világ dolgaira, akár régi, akár új.

Miközben írtam ezeket a sorokat, azon gondolkodtam, vajon meddig lesznek még ezek a botok… A ’90-es évektől már nem igazán készítettek tömör üveget. Vagyis, ami most egyeseknek a padlásán, pincéjében vagy garázsában vannak, azok többsége már a ’papáé volt”. Egyes börzéken még gazdát cserél egyik másik, de számuk folyamatosan csökken. Folyamatos a lemorzsolódás, mert ha maga a bottest ugyan elnyűhetetlen is marad, a gyűrűk, a kötések a markolat megsínyli az idő vasfogának mardosását és kikerülnek lomtalanításba, kukába, paradicsomkarónak, stb. Mint ahogy azt írta is pár éve Sáray Gergő Sarokba szórt emlékek kiváló szösszenetében.

Utánpótlás ezen botokból nincs. Ezért ezeket az öreg harcosokat meg kell becsülni. Nem csak azért, mert feltehetően valakinek sok évvel ezelőtt nagy élményeket nyújthatott, hanem azért is, mert egyre ritkábbak lesznek.

Aki szeretne kézbe fogni, kipróbálni egy régi üvegbotot, annak javaslom, látogasson el valamelyik horgász börzére. Jó szívvel ajánlom Bugyi község sportcsarnokában megrendezésre kerülő börzéket évi 3 alkalommal. Ott baráti segítséget is kaphat a látogató abban, melyik is lenne a legmegfelelőbb bot.

A leggyakrabban előforduló márkák itthon a Hokév, Germina és Tokoz botok. Ha valakit érdekel a téma, akkor ezeket érdemes szerintem keresni. De itt a börzén bármi előfordulhat. Érdemes egy próbát megejteni, hiszen Üvegbot nem vén bot

Ja, és nem utolsósorban: ezekre a botokra nem kell egy vagyont költeni, de egy örök élet plusz két napig szolgálnak. Kell ennél jobb üzlet?

(a kiemelt fotót készítette és az Üvegbotot felújította: Sáray Gergely)

Kapcsolódó cikk: Horgászat a múlt botjaival 2. rész: üvegcső és bakelit