Kárászok nyárutón

Csörren a vekker, alszom még egy percet,

Majd mozgatni kezdek minden kis ujj percet,

Lábam kidugva a hideg futkos végig,

Nagy küzdelem árán leszek készen négyig.

Főzöm a kávét, pirítósom készen,

Csizma a lábon, kabátom a széken,

Jó sok a dolgom, keverem a mixet,

Adok hozzá csontit és egy kis hallisztet.

Berreg az autó, érkezem a tóhoz,

Partra kipakolva gyúrom a gombócot,

Pirkad a hajnal, a köd épp elillan,

Béka adta koncert, a nap lassan felvillan.

A harmatos fűben, zoknim is átázik,

Tükörsima felszín, sok halugrás látszik.

Kis kacsa fürdik, kócsag száll az égen,

Zümmög a szúnyog, megcsípi a térdem.

Készül a horgon a rafinált csalétek,

Állítok az úszón egy méter eresztéket.

Fix a zsinóron a hatgrammos waggler,

Súlyozom az úszót pár apró söréttel

Röppen az úszó, dartsként száll a vízre,

Mögötte az ólmok szépen kiterítve.

Csobban a gombóc, törik a víztükre

Süllyed az úszó, a bot spicce görbe.

Majd kilós kárász, kezdésnek ez pont jó,

Hajlik a pálca, nyekereg az orsó,

Beindult a halraj, jönnek szépen sorra,

Nagyobbacska is jött, bajszos volt az orra.

Nyáron ha az úszót rövidre eresztem,

Több halat fogok, de mind szabadon eresztem.

Benyomtam fogóval, a horog szakállát,

Így védem én a halacskáim állát.

Kárász és ponty volt mostan a vendég,

Déli nap tűz, úgy érzem már mennék.

Jó peca volt, köszönök halőrre,

Nem vágyok másra csak egy hideg sörre.

Vélemény, hozzászólás?