Szép keszeg és compózsákmányról érkezett hír egy Pest megyei csatornáról. Milyen jó, hogy be volt tervezve egy peca a hétvégére. Úgy gondoltam meglátogatom azt a helyszínt, amely tipikusan az a csatorna, ahol “nincs ott hal”. Még az ismerőseim sem ajánlották, de én úgy voltam vele: annál sosem foghatok kevesebbet, mintha otthon maradnék. Próbáljuk meg.

Szittnyai Zalán barátom is oda tervezett “rút kampózást” arra a napra. Ő a szerzője a Tökéletes tökleveles című kiváló szösszenetnek. Sokat egyeztettünk korábban, de most végre úgy néz ki, összejön a közös horgászat.

Felszerelések bepakolása

Két botot is betettem. Egy úszóst, amivel legutóbb is horgásztam, és a lengőspiccre alkalmas Bodorcompó-t. Gondoltam, majd a körülmények alapján eldöntöm, hogy úszó lesz vagy fenekező.

Reggel egy hirtelen gondolattól vezérelve, elraktam egy harmadik botot is és egy hozzávaló orsót, hátha….

Különleges szett. A bot egy 3,15cm hosszú úszós nádbot, amit Steve Middleton újított fel pár éve. Hogy milyen bot is volt pontosan, nem tudni. Valamikor a 60-as évekből való. Most a Traditional Angling Product logo van rajta.

Az orsó Allcocks Aerialite bakelit centrepin orső 1958-ból.

Arra gondoltam, hogy varjútoll vagy sültüske úszóval fogom felszerelni, de csak akkor, ha úgy tűnik rövid dobás is elég lesz.

Megérkezés és a helyszín

Vagy egy órát autóztam és közben azon gondolkodtam, milyen bolond is vagyok, hiszen elmentem legalább 10 horgászhely mellett, már rég foghatnám a halakat és még mindig a volán mögött töltöm el az értékes időt, De ha egyszer ott volt megbeszélve, akkor oda megyek. Most először úgy éreztem, nem számít, hogy milyen lesz a peca, a lényeg a jó társaság. Mert amúgy mindent eltervezek ám előre. Magamnak való vagyok és ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor az frusztrál. De most elengedtem, lesz ami lesz.

Zalán már ott volt, mire megérkeztem 11 után és egy nagyon jó kis árnyas, tágas helyet talált, ami pont két embernek lett kitalálva. Az idő nagyon kellemes. 20 fok, napsütés és egy kis szél. Két dolog motoszkált a fejemben: a szél miatt nem biztos, hogy az ide tervezett könnyű úszók jók lesznek és nem biztos, hogy pontos lesz a dobás. A lengőspicc jó megoldás lett volna, mert szél esetén legfeljebb kicsit benyomom a spiccet a víz alá. De mégsem azt választottam….

A bot

Megláttam, hogy Zalán egy nádbottal és centrepint orsóval készül kergetni a pikkelyeseket és arra gondoltam, mi lenne, ha összehangolnánk a felszerelésünket. Zalán már rutinos a centrepin orsóval való horgászatban, nekem viszont alig volt még a kezemben, de azt tudtam, hogy ha jól akarom csinálni, akkor egy úszós szerelék összeállítása ott a parton nem lenne túl gyors. Márpedig én minél előbb be akartam dobni, ezért olyan ötlettel álltam elő, ami semmilyen forgatókönyvben nem szerepelt. A botom spiccgyűrűje menetes, lengőzésre is alkalmas. Ebbe becsavartam egy rezgőspiccet, ami rendkívül hajlékony. A képen jól látszik a rezgőspicc sajátos íve. Ilyen akkor is, amikor kapás van.

Ilyen rezgőspicc itt kapható: Rezgőspicc kiegészítő a lengőspicces bothoz

A szereléket pedig úgy állítottam össze, hogy a főzsinóron készítettem egy nagy hurkot. Elvágtam úgy, hogy lett egy hosszú szára és egy nagyon rövid. A Rövidre csippentettem 4 db 1,2 g-os sörétólmot, a hosszabbra pedig a horgot kötöttem. Ez a legeslegegyszerűbb szerelék, ami eszembe jutott. Egyszerűsége mellett szól még, hogy hatékony és jól bevált. Mivel nem nagy távolságról van szó, így inkább kézzel etetek rá. További előnye, hogy szinte hangtalan, nincs riasztó hatással. Adott körülmények között pedig egy ilyen súlyt lehet ezzel a szettel legjobban bedobni, mivel ez egy érzékeny bodorkázó bot alapvetően.

Ez a szerelék abszolút kompatibilis a szettel. A régi horgászirodalmakban is írnak róla. No de nem ezért készítettem így, hanem mert gyors és egyszerű. Olyan helyen, ahol nem nagy a távolság és fontos, hogy a nagy csobbanással ne ijesszük el a halakat, oda tökéletes. Peremfutó orsóval és lengőspiccel szoktam ezt alkalmazni és így sikerült egyszer 7 kilós amurt is megakasztani.

Hátránya, hogy kevés játékteret enged. Nem variálható a horogelőke vagy csak macerásan. A csali sülyedésének sebessége is ugyanolyan minden dobásnál, bár egy félbevágott kis lebegő pellettel lehet lassítani. Ha meg szeretném lebegtetni, akkor a horog elé 5 centivel teszek egy plusz sörétet.

Néhány szó az orsóról

Pár éve talán tucatnyian horgásztak ilyen orsóval, akkor sokat mondok. Az újságokban is elvétve kerül megemlítésre. Elsősorban kis folyókon szokták használni Angliában matchbotos úsztatáshoz, márna és domolykó horgászatára. Itt nálunk néhány éve Kapitány Istvánnak támadt az ötlete, hogy készít magának egy centrepin orsót. Olyan jól sikerült, hogy lett belőle még egy, és még egy, stb. Készített videókat, alapított egy facebook csoportot és a centrepin egy kicsit népszerűbb lett, főleg azon horgászok körében, akik fogékonyak valami másra, mint a nagy átlag. István megmutatta, hogy tavon és csatornán is hatékony és még nagy halat is lehet vele fogni. Az ő orsójáról bővebben itt lehet olvasni: https://amh-fishing.co.uk/amerika-kapitany-helyett-captain-hungary-avagy-hol-terem-a-magyar-centrepin-orso/

Aki még nem hallott volna az centrepinről, annak röviden elmondom, hogy hasonlít kinézetre egy legyező orsóhoz, de annál nagyobb. És míg egy legyező orsó a zsineg tárolására szolgál legfőképp, addig a centrepin (a klasszikus folyóvizi úsztatásnál) részt vesz a horgászatban. Szinte ellenállás nélkül pörög az orsó, ezáltal szabadon lehet engedni az úszót a sodrással, illetve ujjunk segítségével szabályozhatjuk a mozgást: lassíthatjuk, gyorsíthatjuk, meg-megállítjuk, elengedjük, visszatartjuk, stb. Az üres szerelék kitekerése meglehetősen lassú az 1:1 áttételnek köszönhetően, de ez nem megy az élmény rovására. Fárasztásnál viszont előny lehet, mert kevésbé erőltetjük, rángatjuk a halat. Az orsón csak racsnifék van. Ezzel nem lehet és nem is illendő fárasztani (hangja miatt zavaró lehet), csak arra szolgál, hogy pl. csalizásnál, horogkiszabadításnál ne pörögjön feleslegesen az orsó és ne csináljon madárfészket a damilból. Fárasztáskor az ujjunkat kell használni. Először kisebb halakkal érdemes kezdeni, aztán ha már ráérzett az ember az ízére, akkor nagyobb pontyokkal, amurokkal se lesz gond. Ha valaki szeretne ilyen orsót kipróbálni, javaslom, hogy nézzen utána vásárlás előtt a működésének, fajtáinak, érdeklődjön a centrepines facebook csoportban vagy külföldi oldalakon. Ez a cikk egy jó kiindulópont lehet https://amh-fishing.co.uk/a-centrepin-orsok-fajtai-mukodesuk-es-jelentoseguk-a-folyovizi-usztatasban/

A bedobás

Pikkpakk meg is lett a szerkó, mehet a bedobás. Magabiztosan álltam a parton, de mikor elkezdtem lengetni, már nem volt olyan egyértelmű, hogy jól csinálom-e. És mikor elngedtem a cájgot, akkor már egészen biztos voltam benne, hogy nem jól csinálom. Bele a nádasba, mehet az újraszerelés….Ezer ördög és pokol!

Ez is megvan, mehet az újabb dobás….szinte a lábam előtt landol…Basszus, hagyni kellett volna a francba és egy rendes orsót feltenni….de nem adom fel, küzdők. A 3-4. dobás már egész jól ment. Alulról lendítettem a szereléket, úgy, hogy az orsó és a keverőgyűrű közötti részt a bal kezemmel hátrahúztam, majd a dobás pillanatában elengedtem. Ennyivel növelhető így a dobótávolság. Összedobtam egy rajzot, nem sikerült túl jól, de talán a mozzanat látszik. Ez az elengedés előtti pillanat.

Ha tovább akarom növelni a dobótávot, akkor nem csak az orsó és keverőgyűrű közötti részt húzom hátra (hüvelykujjammal), hanem az első és második gyűrű közötti damilrészt is (mutatóujj). Ábrán szaggatott vonallal.

Így a bothossznyi távolságot még 4-5 m-rel meg lehet növelni. Ennyi elég is szokott lenni az esetek nagy részében centrepines horgászatnál, de különböző dobótechnikákkal a távolság még növelhető.

A horgászat

Érkezésemtől egy óra eltelt a semmivel, de legalább bedobni sikerült. Sőt, kapásig is eljutottam, ez mindenképp biztató. Már csak az miatt izgultam, hogy hogyan fogok fárasztani. Vajon mennyire fogom érezni a kezemmel, hogy mikor, mennyire kell engedni a halnak?

Az elején voltak nehézségeim a beállítással is. Mármint a bot letételével. Bedobni egészen a part széléről dobtam be, aztán egyet hátraléptem és magam mellé tettem a botot a horgászdobozom és a táskámra téve. Itt a fotón még csak a táskámra van téve, de rájöttem, kevesebb a beleúszás, ha a bot spicce kicsivel a vízfelszín felett van.

Mivel nagyon kicsi volt a súly, így óvatlan mozdulattal, mikor hátralépek vagy leteszem a botot, elhúzhatom a szereléket a helyéről. Amúgy se ment messzire a dobás, kb. 5 m a parttól, ha még ezt hátra is húzom véletlenül, akkor a csali szinte a botspicc alá került, ahol aztán várhatom a kapást naphosszat, mint a kicsit odébb ülő bojlisok. A spicc helyes beállítása is ugyanilyen gondot okozott eleinte. Kicsi be akartam hajlítani, mint ahogy egy feederbotot szokás, ám ha jobban befeszítettem, akkor könnyen elmozdult a súly. Némi szerencsétlenkedés után mindkét problémát sikerült orvosolni. Bedobás után úgy léptem hátra, hogy az orsó dobját visszafelé pörgettem, így hiába ment a bot hátrébb, az orsó adagolta a damilt és nem húztam el a cájgot. Mikor a botot letettem, a pörgést megállítottam. Enyhén meghajlítottam a spiccet és bekapcsoltam az orsó racsniját, hogy ne pörögjön vissza.

4-5 alkalom után már a bedobással nem volt probléma. Igaz, hogy dobás közben az ólom megelőzi a horgot a levegőben, de sikerült megtalálnom azt a dobó lendületet, ami pont vízreérés előtt egy kicsivel állítja meg a szereléket és így az a vízre kiterülve érkezik.

A hely ígéretesnek tűnt. Amellett, hogy nagyon szép környezetben voltam, mellettem volt egy kis nádcsomó 5 m-re bent a vízben, ami kicsit megtörte a sodrást (már ha azt a csordogálást sodrásnak lehet nevezni) és természetes táplálékforrást biztosított a halaknak. Legalábbis azt gondolom, hogy ennek tövében vagy a nádszálak között megbújhatnak apróbb élőlények, amik helyben tartják a halakat. Emellett a víz felszínén is voltak biztató mozgások, ugrások.

Rögtön megérkezésemkor beszórtam egy marék kukoricát és még a felszerelés összeállítása közben is dobtam 1-1 marékkal. Mikor már bekevertem az etetőt, akkor kis pingponglabdányi gombócokat dobáltam 5 percenként vagy amikor kivettem a szereléket. Ha halat is fogtam, akkor kicsit több gombóc ment be. Fontosnak tartom a ritmus kialakítását. Nem szükséges bőséges etetés, de a rendszeresség szerintem fontos.

Elméletem beigazolódni látszódott, mert nagyjából az 5. dobásra már valami megakadt, de félúton elment. Az adrenalin megnőtt, izgatottan csaliztam újra és dobtam be megint. Feszült figyelemmel néztem, mikor fog rezegni a spicc. Már épp készültem volna kihúzni, mikor kétszer meghajlott, majd kiegyenesedett. Határozott, de szolid bevágás és a hal már meg is van. Fontos megőrizni a higgadtságot, pláne ilyen rövid távnál elég csak egy csuklómozdulat a bevágáshoz. A bot szépen görbült, bólogatott a víz felé. Zalán már pattant is fel a merítőért. A damil ide-oda táncolt, mintha csak valami képzeletbeli szlalompályán levírozna a víz tetején. Hamarosan meg is pillanthattuk az ellenfél ezüstös testét és szépen besiklott a szákba. Gyönyörű kis halacska. Ezért már megérte eljönni. Bő fél kiló biztos megvan.

Ment vissza, jöhet a következő. Jött is. Egy ugyanolyan. Nagyszerű, kezd beindulni a dolog.

Kisvártatva érkezett egy szép kapás, az ellenfél gyorsan menekülőre fogta és beúszott az első akadóba, amit talált a közelben. Sokkal nagyobb hal lehetett, mint az előző. És sajnos sokkal rafináltabb is. A szerelék odaveszett. Mérgelődtem, hogy újra kell szerelni, de aztán eszembe jutott, hogy ez egyszerű, mint a faék. Hamar készen is lettem vele. Közben nem felejtettem el gombócot dobálni sem. Egy számmal nagyobb horgot tettem fel és dupla vagy semmi alapon kukorica-csonti szendvics váltotta fel a két szem csonits csalizást. Próbáltam arra is figyelni, hogy ha legközelebb jön egy nagyobb, akkor gyorsan elhúzzam az akadótól. Elméletileg ezt úgy lehet, hogy az akadó felé húzom, mert a hal úgyis a másik irányba menekül….Csakhogy eddig tapasztalataim inkább azt mutatják, kevés hal olvasta ezt az elméletet. Így azt terveztem, hogy bevágás után rögtön lépek is kettő oldalra és akkor kikerülöm.

Közben beborult egy kicsit és egy kis szél is elkezdett fújni. Fáztam, mint a rosseb, a pulóverem a kocsiban pár lépésnyire, de egy tapodtat sem akartam elmozdulni a bot mellöl. Csak jönne még egy ilyen bitang dög, – mantráztam magamban. Aztán jött egy kis kapás, bevágás éééés….üres. Közben zavaromban felrúgtam a vödröt magam előtt, úgyhogy nem tekertem ki a csalit azonnal, hanem letettem botot, megigazítottam a vedret és aztán vettem kézbe újra botot. Na ez volt az én szerencsém, mert időközben valaki úgy gondolta, nem hagyja veszni azt a finom szendvicset és nyomába eredt. Éreztem is a súlyt, de olyan volt, mintha egy tuskót húztam volna ki. Majd egyszer csak, mint valami búvár, aki megunta a merülést, felszínre tört egy bazinagy dévér és úszik egyenesen bele a szákba. Azta nemjóját mekkora! Több, mint egy kilónak saccoltam. A kép ugyan nem adja vissza, de szép bronzos teste volt. Fején még nászkiütések sora. Na de ilyet, hogy fárasztani se kellett, nem gondoltam volna. Már nem is fáztam annyira. Fárasztás ide vagy oda, nagyon boldog lettem ettől a haltól.

A dévér után még jött egy kisebb dévér, meg egy nagyobb karika. De hogy micsoda különbség van a két hal között. A dévért, alig kell fárasztani, a karika meg kitépi a botot a kezemből. Már-már engednem is kellett neki a zsinórt. Nagyon élveztem a centrepinnel való fárasztást. Nagyon jó, hogy nem kell izgulnom, hogy letapad-e a fék, mert az ujjammal fékezek és úgy adagolom, engedem vagy tartom vissza, ahogy jónak látom és ahogy a helyzet megkívánja. Ráadásul a dobás is egyre jobban ment. Míg az elején alig ment messzebb, mint 6 m, a végére már egész “messzire” 10-12 m-re is elrepült. Távolabbi dobásra nem is volt szükség. Ez is egy sikerélmény a mai pecában, nem csak a halak. Legközelebb, ha hasonló helyen járok, akkor is ilyen orsót viszek. Nem hiába mondják, hogy bele lehet szeretni.

Közben Zalánnak is akadt egy szép halacska.

Aztán kisütött a nap, eltűntek a felhők és eltűntek a halak is. Még a végére egy kis sügér beesett. Aztán elindultam hazafelé.

Összességében remek horgászat volt. Úgy érzem jól választottam meg a körülményekhez a felszerelést. Ha hajnalban érkezem, talán még több lett volna. Most nem volt ugyan sok hal, de nagyon szép halak voltak és jó élményt adtak.

És végül egy karikával legyen kerek a történet.