Sarokba szórt emlékek

A kis sámli nagyon kényelmetlen.A munkához ellenben mégis ez illik a leginkább,mert régi horgászbotot felújítani mégsem bőrpamlagon szoktak volt.

Görnyedve forgatom a botot, mely több mint fél évszázad homályos emlékeit kezdi felidézni,amint megérzi, hogy valami olyasmi történik most, ami eddig még soha egész életében.

Láttatni engedi az örömöt amit újdonsült gazdája érzett, mikor kiválasztotta a régi horgászboltban, neki pont ő kell álmai halai megfogásához. Elmeséli a sok együtt töltött peca kalandjait,az árnyas folyópartokat, a tavak csobbanásait, a madárfüttyös hajnalokat,sötétet hozó esteledéseket. Emlékezik a hosszú fárasztásokra,a halakkal vívott küzdelmek sikerere és kudarcaira is…mert hisz ebben a sportban ez is benne van…

Az emlékeknek se szeri se száma, mégis eljött életében a pillanat amikor elfeledték. Hogy valaki meghalt e azért, vagy elköltözött és ő ott maradt a régi házban azért, vagy csak egyszerűen megunták azért…nem akar róla mesélni. Lerakták egy sarokba, csak úgy, ahogy nem szabadna.

Sok idő elmúltával a szép lakkozott teste megfakult,a parafanyele kirepedezett, a szép meggypiros gyűrűkötései foszladozni kezdtek, s nem akart már semmit ettől a világtól. Emlékeibe zárva várta a végzetet, mérhetetlen szomorúsággal szívében, elfogadva sorsát. Tudta jól, nem tehet ellene semmit…

Most mégis itt van a kezeim között, szépen óvatosan megtisztulva az évtizedek koszától, porától.

Görnyedve ülök a kis sámlin…kényelmetlen egy jószág, mitagadás. Kezeim között a régi horgászbot lassan életre kél…Lassan elhiszi, hogy van élet a halál után, hogy ezért a pillanatért érdemes volt minden szenvedés.
Lassan fellélegzik,nézegeti új ruháját,tervezgeti új életét…vele lélegzem, ülök a nyikorgó sámlin, és mérhetetlenül boldog vagyok.

DAM Salmon 270cm. Dobósúly 100g. Nr.305. Kötéseit leszámítva teljesen eredeti,igazán pompás darab. Gyártási ideje 1950-1960 körüli. A ’67 es katalógus úgy jelöli hogy a 305 szám a régi besorolása.