Törpeharcsás vizeken sorozat második helyszíne a veresegyházi Haldórádó-Ivacsi horgásztó. Korábban csak egyszer jártam ezen a tavon, 2016 januárjában. Érdekes volt, mert aznap reggel még jégpáncél borította a tavat, de délre már elolvadt. Akkor egy 2 kiló körüli pontyot sikerült fognom pickerbottal. Nagyon megtetszett a tó és biztos voltam benne, hogy még fogok itt horgászni.

A tó

(Ez az írás 2016 nyarán készült. Azóta nem voltam ott, így nem tudom hogy pl. törpeharcsa fronton változott-e valami.)
A tó rendkívül szép környezetben fekszik. Mindenütt fa, mindenütt zöld. Gondos kezekben van a tó, szépen rendezett a part. A halőrök rendesek, segítőkészek, rugalmasak. Minden horgászállásnál van szemetes. Szinte mindenhol találni árnyékot. Az egyes horgászállásokat karóval jelölték meg és számozottak (bár sok helyen nem láttam ezeket a számokat, de szerintem lényegtelen). A horgászhelyeket többnyire nádasok választják el egymástól. Nem teljesen arányosak a távolságok. Van ahol két állás között csak 3m a távolság, de van ahol talán 30m is megvan. Így azok is megtalálják számításukat, akiket nem zavar, ha közvetlenül mellette horgásznak és azok is, akik nyugalomra vágynak.

A tóparton étterem is működik. Én januárban csak egy szendvicset szerettem volna, de azzal nem tudtak szolgálni, viszont kaptam egy szelet rántott húst, savanyúságot és két bazi nagy szelet kenyeret. Persze pont akkor jött a kapás, mikor enni készültem, de nagyon jól esett és finom volt. Tetszett az étteremnek ez a rugalmassága. Ha legközelebb megyek, akkor kipróbálok valamit az étlapról is.

Sajátos hangulata van az itteni pecának. Olyan, mint ha a Margit-szigetet, az RSD Csőhídi pályáját és a solymári Slötyi tavat keverték volna össze. A halőrház felöli oldalon viszonylag széles füves placc van, ahová szívesen jönnek családok piknikezni. A túloldal egy gáttal van körbekerítve, ahol fiatal párok sétálgatnak kézen fogva, vagy 50-es éveikben járó hölgyek/urak próbálják ki a nordic walkingot, vagy fiatal, csinos, formás hölgyek kocognak. Én még egy lovat is láttam a horgászat közben. Nagyon jó ez a gátszerű képződmény a halőrházzal szembeni oldalon, mert a horgászhely attól lejjebb van. Így zajlik az élet a horgászok mögött, de nem zavaró módon. Jól megfér egymás mellett minden korosztály és a különböző hobbiknak hódoló emberek.

Veresegyház területén több tó is van: Pamut-tó, Ivacsi-tó, Öreg-tó. Én csak az Ivacsi-tavon jártam, de úgy hallottam a másik két tavon is jelen van a törpeharcsa. Az biztos, hogy Ivacson varsázzák és próbálnak tenni ellenük, ami dicséretes dolog.

A tó területe 3,5ha és úgy néz ki felülről, mint egy fordított Y. Vízét a Sződrákosi-patak táplálja. Átlagos vízmélysége 2m.

Elmélet

Július utolsó hétvégére terveztem a horgászatot. Januárral ellentétben ekkor már igen csak intenzíven táplálkoznak a törpeharcsák. Azt is tudtam a tóról, hogy szép számmal van benne ponty és keszeg is, akik megfelelő etetésnél képesek elzavarni a törpéket. Ez volt az egyik reményt keltő, kiindulópontja a horgászatomnak.

A másik tényező, ami befolyásolta a választott módszert, az az, hogy a keszegek és pontyok nyáron szívesen tartózkodnak vízközt vagy akár a víz felsőbb rétegeiben. A törpeharcsák viszont inkább fenék közelben úszkálnak. Az volt a terv, hogy valamilyen úszós módszert választok. A csalit a fenéktől 60-70 cm-re kínálom fel első körben, és az etetőanyagot is úgy gyúrom meg, hogy bedobáskor még gombócban csapódjon, de még fenékre érés előtt szétessen. Reményeim szerint ebben a mélységben csak a keszegek és pontyok fogják felvenni a csalit.

Csali és etetőanyag

Első számú célközönségem most a keszegfélék voltak, így keszeges etetőanyagot készítettem elő. 3 féle etetőanyagból gyúrtam össze két kilónyit. Nem azért, mert ez valami titkos keverék, hanem mert ennyi félét találtam otthon felbontva, amit még nem használtam fel. Nem akartam, hogy kárba vesszenek és a célnak most tökéletesen megfeleltek. Volt még télről egy hídégvízi dévéres, egy mogyorós-karamellás method mix és egy „ponty-kárász” nevű, horgászbolt illatú etetőanyag. Ezeket 1-1-2 arányban kevertem össze, majd átrostáltam és adtam hozzá egy kisebb konzervnyi csemegekukoricát. Ez utóbbit azért gondoltam, mert a kukoricával az úszó körül tartózkodó törpéket lecsalogatom a fenékre, míg az etetőanyag nagy része a csalival együtt vízközt lebeg.

Csalinak most csak konzervkukoricát hoztam, és két doboz csontit. A csonti merésznek tűnhet, de úgy gondoltam, ha a pontyok és nagyobb keszegek elzavarják a törpéket, akkor a csontival is be lehet próbálkozni.

A felszerelés

A bot egy 3,9m hosszú teleszkópos keszegező bot, az orsó 30-as, amin 18-as damil volt. Kicsit vastag lehet keszegezéshez, de két okból szükségét éreztem a vastagabb damilnak:

• a vastagabb damil gyorsabban süllyed, márpedig ahhoz, hogy ne legyen hasa a damilnak, ahhoz süllyeszteni kell
• nagyobb úszót használtam, ami jobban lestrapálja a zsinórt a folyamatos dobálások miatt.

Az úszó egy 10g-os waggler úszó volt. Évekkel ezelőtt valószínűleg egy vékony, könnyű, test nélküli kristály wagglert használtam volna, de rájöttem arra, hogy egy jól kisúlyozott nagyobb úszó ugyanolyan jól közvetíti még az apróbb halak kapásait, mint a kisebb. Ráadásul egy nagyobb úszóval jobban túl tudok doni az etetésen és így jobban és biztosabban tudom süllyeszteni a zsinórt.

Az úszón az összes lamellát rajta hagytam, így kb. fél gramm kellett még ahhoz, hogy igazán jól álljon. A kezdeti szerelék így nlzett ki:

Az úszót fixen rögzítettem egy gubancgátlós úszórögzítő segítségével.

A horognak, amit használtam, akkora öble volt, mint egy szem csemegekukorica vastagsága. Szakállát fogóval benyomtam, hogy jobban ki tudjam szedni majd a hal szájából.

Megérkezés és helyválasztás

Nyitásra szerettem volna megérkezni, azaz 6 órára. Kicsit előbb érkeztem, de szerencsére már nyitva volt a halőrház. Gyorsan meg tudtam venni a napijegyet. Nagy örömömre volt sportjegyük, így fele annyi pénzből tudtam jegyet venni, mint amennyit terveztem.

Előzetesen a helyválasztással kapcsolatban nem voltak elképzeléseim. Két fontos szempontom volt: ne süssön szembe a nap (a halőrházzal szembeni oldal) és a mellettem lévő horgászállás lehetőleg kellő távolságra legyen.

A helyválasztásnak igazából nincs jelentősége, mert nagyjából mindenütt 2m mély a víz és egyforma jó eséllyel lehet halat fogni. A horgászat napján ennek ellenére nehéz volt a megfelelő helyet kiválasztani: akkora köd volt, hogy nem láttam se a tavat, se a vízpartot. Amolyan találomra megálltam kocsival a tó képzeletbeli felezővonalánál, kiszálltam, majd elkezdtem fel-alá sétálni, vajon hol lehet rés a nádfalon.

Gyorsan találtam egy jónak tűnő helyet, ahol egy nagy fa is volt. Gondoltam jól fog jönni az a fa, ha kisüt a nap. Szép komótosan kipakoltam és elhelyeztem magam körül a felszerelést úgy, hogy kényelmesen tudjak majd csalizni, bedobni és fárasztani. Időközben meg azon aggódtam, vajon nem lesz-e veszélyben az előre eltervezett úszós horgászat és gondolatban próbáltam újratervezni a taktikát egy vészmegoldásos feederbotos horgászathoz. Pakolás közben gyakran megálltam és néztem körbe tanácstalanul a nagy tejföl közepén: „most mit csináljak?”. Várjak? Feederezzek?

7 órakor érkezett meg szó szerint a reményt keltő napsugár. Vagy ha napsugár nem is, de halványodott annyira a köd, hogy elkezdhessem az eredetileg eltervezett horgászatot.

A horgászat

Bedobtam néhány kisebb lazára gyúrt gombócot, amit még némi karamellás poraromával is meghintettem.

Mindenféle mélységmérés nélkül bedobtam az úszót kb. 20m távolságra, 1,3m eresztékkel és egy szem konzervkukoricával a horgon. Nem telt el egy perc sem, de jelentkezett egy egyed. Bevágásra nem lett meg, de az a kis kapás elég volt ahhoz, hogy felcsigázzon. Egyébként is rengeteg halugrás volt a környéken, ami mind arra biztatott, ma jó napom lesz. 10-15 percenként volt csak kapás az első mozdítás óta és mindegyik feltolós kapás volt. Nagyon nehéz volt ezekre jól bevágni, hiszen alig mozdult az úszó. Nem volt olyan „igazi” kapás, inkább csak piszkálások voltak a jellemzők. Arra gondoltam, kisebbre veszem az eresztéket 1,3m-ről 1m-re. Sajnos ez nem hozta meg a kellő változást, a kapások ugyanúgy 15 percenként jöttek és feltolósan. Egy kapás volt, aminél lemerült az úszóm és az meg is lett. Mint kiderült, egy szép kárász küzdött a horgon. Olyan 30-50 dkg közötti lehetett. Nagyon örültem neki.

A kárászok mindig a gyerekkoromra emlékeztetnek, mert anno a Délegyházi-tavaknál rengeteget fogtunk úszóval. Kifejezetten szeretek ezekre a halakra horgászni, mert elég küzdős hal ahhoz, hogy finom szerelékkel már egy kisebb példány fárasztása is élvezetes legyen. Ugyanakkor elég kicsik ahhoz (az átlag), hogy még pörgős legyen a peca. Reméltem, hogy fog jönni még néhány társa.

Időközben egyre jobban tűnt el a köd és a kapások is ritkultak. 5 percenként dobtam újra és minden dobás után repült egy kisebb gombóc is az úszóhoz. Jobban szeretem a folyamatos helyben tartást, mint egyszerre egy nagy alapozó etetést.

Gondoltam egyet és változtattam. Az eresztéket lejjebb vettem 70cm-re, és az összes ólmot az úszó köré csíptettem. Az úszó és horog között csak egy forgó volt. Dobásnál jóval túldobtam az etetésen, majd bedobtam egy előzőeknél is lazábbra gyúrt gombócot és belehúztam az úszót az etetőanyag-felhőbe. A csali így majdnem természetes módon süllyedt, vagy inkább lebegett, amíg el nem érte a 70cm-es „mélységet” Innentől fogva a kapások nagyon gyorsan, szinte azonnal jöttek. Úszó eltűnik-szív megdobban-pulzus fölmegy-pislogás, hogy nem álmodom-e-úszó még víz alatt-bevágás-botgörbülés-izgalom, hogy ez mi lehet-pikkelyes test megpillant-szákolás-ujjongás-fényképezés-csalizás-kezdődik elölről.

Remekül szórakoztam az átlag fél kilós kárászokkal és még a nap is kisütött. Egy idő után azért reméltem, hogy tiszteletét teszi nálam egy ponty is, de nem jött. A tizedik kárász után, gondoltam, hogy fogtam eleget és egy életem, egy halálom, bepróbálkozom azzal, hogy a fenéken kínálom fel a csalit. Arra tippeltem, hogy az etetőanyagból leszálló kukoricákra esetleg nagyobb halak összegyűltek, szemezgetnek és sikerül megfogni egyet közülük. Az ólmokat is átvariáltam, így a horogtól 20cm-re volt egy jelzőólom és attól 20-25cm-re a többi. Nagy mázlim volt, mert elsőre sikerült úgy beállítani, hogy csak a jelzőólom és a horog feküdt a fenéken. Jól tippeltem a mélységet. Elméletemet egy törpeharcsa azonnal megcáfolta. Levontam a következtetést, hogy ha nem vízközt horgászom, akkor a törpék kegyetlenül büntetnek.

Visszaállítottam az eredeti szereléket, fogtam még két kárászt, aztán elkezdtem lassan összepakolni. Még indulás előtt egy kicsit megálltam a halőrház oldali magasparton és gyönyörködtem a tájban. Arra gondoltam milyen jó lenne még a tóparton enni egy jó harcsapaprikást az étteremből és inni egy fröccsöt…Na, majd legközelebb. Hozom majd a kis családot is, mert szerintem a kisfiam jól eljátszana ott a nagy füves részen.

Jó kis peca volt.

kapcsolódó írás: Törpeharcsás vizeken – Banjo kosár újratöltve