Gyula már alig fért a bőrébe. Március idusa volt már és még nem volt vízparton. Mindig közbejött valami, de elhatározta: hogy ha törik, ha szakad ő elmegy a következő hétvégén. Egyedül azonban nem volt kedve, ezért felhívta Zakariást. Meg is beszélték a találkozót, igaz nem a jövő hétre, hanem az utána következőre.

Na, nem is baj, gondolta Gyula, addig majd utánanéz, milyen csalival, etetővel érdemes próbálkozni és bevásárol a Wafterstandban. Megnézett néhány videót is, ahol egy kissé bájgúnár kinézetű fickó mutogatta a nála is nagyobb (vagy nagyobbnak látszó) halakat a kamerába. Gyulának ez felkeltette az érdeklődését, bár furcsa volt, hogy percekig videózták a halat a parton, miközben a visszaengedés fontosságát hangsúlyozták….de ezen túltette magát. Papírt, tollat ragadott, jegyzetelni kezdett és felírta a tuti receptet, amit a füligszáj ajánlott. Mindössze két zacskó etető, egy zacskó mikropellet, kétféle kis plusz adalék, ami felhősít, egy flakon aroma, egy booster (jelentsen is akármit) és a csalira ráöntött valami dippet, amit utána megforgatott egy evőkanál, szárított, aromásított őrölt pelletben.

Nagyon tetszett Gyulának, hogy mindössze egy kosárnyi etető elég volt ahhoz, hogy 5 perc múlva már egy 13 kilós halat húzzon ki a film főhőse. Ez kérem a nagyhalas pontyhorgászat! Hú, de jól is hangzik! Nem azok az 1-2 kilós vackok, amikkel kiszúrják a kocahorgászok szemét. Ja, és ráadásul nem kell több kilónyi etetőt összekeverni, szitálni meg minden. Így pénzt spórolhat meg Nem is keveset!

Megnézett néhány másik videót is, de ott már teljesen más receptet ajánlottak. Felírta azokat is. Az egyik recept az ébredő pontyok titikos csemegéje, a másik a korai harcosok eledele, a harmadik az óvatosan táplálkozó halak ínycsiklandozója, a negyedik a büdös halaké, az ötödik a küzdős-rafkós halaké, a hatodik a részeges pontyoké, a hetediket meg csak kukorica Jancsinak nevezte, mivel kukorica örlemények, csl likőr, ttx és sweet corn cream is volt az adalékok között.

Gyula teljesen zavarban volt…most melyiket használja? Honnan fogja tudni, hogy majd, amikor megy, milyen halak lesznek ott? Ébredeznek csak vagy kijönnek a partközelbe vagy a felszínen lesznek?

Felhívta Zakariást

• Hello, te figyelj már, milyen ízvilág jön be neked?
• Szevasz mester! A marhához, sertéshez egy jó vörösbort ajánlanék.
• Nem úgy, a halaknak mi jön be szerinted?
• Halhoz inkább fehéret javaslok, pl. Szürkebarát.
• Akkor úgy kérdezem, mivel jössz pecázni, milyen csalival?
• Hozok egy konzervkukoricát, azzal elleszek. Hozzak neked is?
• Nem, köszönöm, most megyek a boltba.
• Ahogy jónak látod. Akkor szombaton találkozunk a parton!
• Várom már!

Gyula elindult a receptjeivel a boltba. Arra gondolt, hogy 3 ilyen mixhez vagy mihez fogja megvenni a hozzávalókat és akkor a parton még kombinálhatja őket. Mindenből vett egy kicsit többet, hogy legyen tartalék. Bár a pénztárnál sokkot kapott az összegtől, azzal nyugtatta magát, hogy ezeknek egy része egész szezonra elég lesz. Vagyis pénzt takarít meg. Ok, az etetőket, adalékokat és aromákat majd megint venni kell, de dobozos pelletek, minibojlik, wafterek, gumikukik biztos megmaradnak egész nyárra és rájuk már nem kell költeni. Majd ezzel nyugtatja az asszonyt is: nézd csak nem kell idén már csalit vennem!

Boldogan robogott hazafelé új szerzeményeivel és közben azon pörgett az agya, milyen ízeket kombináljon össze egyik, illetve másik boton. Pontosabban nem a boton, hanem a method kosárban. Annyira elmerült az ízek világában, hogy kétszer is átment egy piros lámpás kereszteződésen. Az egyiknél a rend őre is kiszúrta és szirénázva ment utána. Gyula úgy gondolta, biztos nem őt követi, ezért ment tovább nyugodtan. A kék-fehér autó azonban megunta és elé vágott, Gyula óriásit fékezett és aggódva rohant a csomagtartóhoz megnézni, nem borult-e ki valamelyik aroma.

• khhöm, khümm, khömm! – kezdett rá szigorúan az őrmester.
• Jó napot biztos úr, maga itt biztos úr! – tréfálkozott Gyula, aki még mindig nem fogta fel a helyzetet.
• Tudja-e milyen lámpa volt a kereszteződésnél?
• Közlekedési lámpa? – gyanakodott Gyula.
• Ezt a pimaszságot! Mondja, mitől ilyen jókedvű maga, talán csak nem fogyasztott alkoholt?
• Nem, nem csak tudja horgászni megyek holnap és attól vagyok ilyen jókedvű.
• Áááá, horgászni! Az mindjárt más, miért nem ezzel kezdte. Nekem a múlt héten a fokhagymás pellet jött be.
• Hú, olyat nem vettem, valóban jó?
• De még mennyire. Ha én fogok vele halat, akkor az biztos csali. Érti a viccet, ugye?
• Hű, mintha csak én mondtam volna….
• Na, menjen. Úgy teszek, mint aki nem látott semmit, de elő ne forduljon többet. Jegyezze meg, azt is várják otthon, aki horgászni megy. Első a biztonság. Balesetmentes közlekedést kívánok!
• Köszönöm, minden jót!

Gyula még vett kétféle méretű fokhagymás csalit, aztán sietett haza, mert ha csak még egy métert kell utazni abban a kocsiban, tuti kidobja a taccsot….az a fokhagymás csali valóban fokhagymás volt…rútul fokhagymás, mondaná Zakariás.

Másnap hajnalban megtömve várta a kocsi az indulást. Derült volt az ég, sehol egy felhő, de azért szükség volt reggel még a kabátra, sálra, sapkára. Szellő se rezzent, minden csöndes. Kiváló napnak ígérkezett.

Fél óra múlva a tó bejáratánál találkozott a két cimbora. Egy régi bányató előtt álltak, ami nemrég nyitotta meg kapuit a horgászok előtt. Bár felülről majdnem téglalap alakú volt, a parton sétálva semennyire se tűnt mesterkéltnek. Sok fa vette körbe, amitől kifejezetten barátságos hangulatot árasztott. Enyhe szellő táncoltatta meg a vízfelszínre vetődő kék és zöld tükörképeket. A napsugarak, mint égből szórt aranypor csillogtak vissza. A békák és madarak koncertje adta a háttérzenét, melyhez néha-néha egy halugrás cintányérhoz hasonló nyomatékosítást adott.

• Szevasz Gyula! Épp most beszéltem Misi bácsival. Mondtam neki, hogy viszel kampózni egyet.
• Jó reggelt Zaki! És hogy van Misi bácsi?
• Jól. Azt üzeni, „bászmeg, nehogy valami műanyag lavórhoz menjetek, különben visszaveszi a neked készített üvegbotot!”
• Hát, őőő….nem mondom, hogy a természet műve ez a tó és annak minden szeszéllyével meg van áldva, de én szeretem ezt a helyet. Nincs zsúfoltság a parton és általában lehet halat fogni.
• Akkor mire várunk, menjünk.
• Ok, de még bérelek egy kiskocsit
• Minek? Rakodni is fogunk vagy mi?
• Hogy ne kelljen annyit fordulni.
• Miért, egy hétre jöttél?
• Nem, de elhoztam mindent, amit lehetett, mert sose lehet tudni, hogy majd mire lesz jó.

Ebben Gyulának tökéletesen igaza lett: tényleg nem lehetett tudni, hogy amit elhozott, az mire lett volna jó.

Majdnem a kiskocsival is kétszer kellett fordulni, annyi cuccot hozott. Szerencsére Zakinak volt egy szabad keze, amivel besegített, mivel ő csak egy botot és egy gombász kosarat hozott.

Bár tavasz volt, és kellemesen langyos idő, Gyula már a stéghez vezető út felénél izzadt, mint egy igásló. Bazinehéz volt húzni azt a kocsit, de nem vallotta be, csak húzta húzta rendíthetetlenül a 2-es stéghez.

Zakariás gyorsan felszerelte a botot, leült a stég szélére, maga mellé tette kosarát és már lógatta is be az úszót.

Szeme sarkából érdeklődve figyelte barátját. Felajánlotta segítségét, de Gyula hősiesen legyintett, hogy majd ő megoldja a kipakolást.

Gyula nagyon kíváncsi volt, mi járhatott Zaki fejében, aki időnként felé biccentette fejét. Látván, hogy Gyula mennyi mindent pakol kifelé, gondolta egy kicsit froclizza, és megkérdezte:

• Ne menjek arrébb? Elférsz tőlem?

Gyula majd felrobbant mérgében ettől a kérdéstől, de pár perc múlva már nevetett saját magán is. Lépni sem tudott a sok kis doboztól, vödörtől, zacskótól és miegymástól.

Zakariás mindeközben akasztott egy szép bodorkát, amit mindenféle szögben lefotózott, majd visszanegedte.

• Mivel horgászol Zaki?
• Mivel idehívtál bászmeg!
• Megnézhetem azt a szerkót?
• Hát persze! Egy magyar nádbot, ahogy Jókai mondaná. Imre Tibor tonkinbotja. Mestermű. Rútul kiváló kampó. Rajta angol centrepin orsó. egyszerű úszós szerelék. Márna Sanyitól kaptam ezt a pedzőt, tudod a Külhoni Kalapos Pipás Pecások főmángorlójától.
• Ja, igen, emlékszem rá. És a csali?
• Beszortam egy marék kukoricát és belógattam ide a nádas elé… olyan Chris Yates-esen.
• Ide a nádas elé? De még hideg van ahhoz, bent vannak a mélyben a tó közepén.
• Majd kijön ide. Süt a nap, szerintem amelyik enni akar, az itt mángorol a partközelben.

Gyula úgy döntött, nem vitatkozik, hanem majd megmutatja, hogy is kell itt horgászni.

Már eltelt egy óra is, Zakariás 3 bodorkát fogott, Gyula meg még mindig pakolt, rendezkedett három vödörben is kevert valami retteneteset.

• Egy szigár? – törte meg a csendet Zakariás
• Nem, köszönöm, mindjárt kész leszek. Nem tudod hány fokos a víz?
• Hideg
• Kéne tudnom, mert ahhoz fogom igazítani az adalékokat. Ugyanis a melegedő vízben már megfontolandó a szénhidrát tartalmú etetőanyagok használata, de hogyha bizonyos hőfok alatt van, akkor inkább a fehérjék felé veszem az irányt és olyan aromát öntök hozzá, ami a fenéken fog elterülni és nem terjed szét mindenfelé.
• Eccijó….
• Hozom mindjárt a hőmérőt!

Azzal Gyula elszadt a kocsihoz,és visszajött egy digitális hőmérővel, amit az egyik bot végére kötött, bedobta, majd kihúzta és ugyanezt megismételte közvetlenül a stég előtt is.

• Itt előttünk 13,42 Celsius, Bent a mély vízben 8,39, ebből arra következtetek, hogy a halak a vízoszlop felsőbb rétegeiben tartózkodnak, de lehet hogy a nagyobbak még lent pihennek, ezért bedobok egy method kosaras szettet és egy hosszú előkéset lebegő csalival
• Hm…13? Az pont ideális, hozom a csomagtartóból a boromat, belógatom ide, aztán a peca végén rútul lefetyeljük.

Kisvártatva Gyula végre eljutott oda, hogy ő is bedobjon.

Fél óra kapástalanság után elkezdte csereberélni a csalikat, aromákat. Sőt az egyik bottal, keresőpeca címén a szélrózsa minden irányába dobált. Zakariás csak nyugodtan pöfékelt mellette és nézte az úszót. Néha nyújtózott egyet és elégedett mosollyal nyugtázta „ej de jó napunk van”.

Végül aztán megindultak a pontyok is.

Jött egyik a másik után. Sőt, néha egyszerre is fárasztottak. Gyula csodálkozva nézte, micsoda rutinnal fárasztja a halat Zaki egy olyan orsóval, amin nincs fék. Irígylésre méltó a szett is és a fárasztási technika. Tényleg amolyan Chris Yates féle nyugalmat árasztott.

Fejenként 7-8 pontyot már biztos megszákoltak, mire eljött az ebédidő és a korgó gyomor pakolásra hívta fel a két horgász figyelmét. Pakolás közben azonban más érdekességet is hallottak a szomszéd stégről

• Fogd be a tokmányba górékám, majd bekenjük gyantával és összecsiszoljuk. Vagy cikkcallaggal körbetekerjük! – osztotta az észt egy köpcös úriember egy nála jóval magasabb férfinak, aki messziről ismerősnek tűnt Gyulának.
• Kendácsműhelyes sufnituning bászmeg, Ezt ki kell cserélni! – vetette fel javaslatát a magas úriember.
• És ha lefújjuk karbonsprével, az se jó?
• Most mit akarsz? Megcsináljam jóra vagy kókányolunk egyet? Ezer és egy ilyen megoldást láttam már és csak fogtam a fejem, mondván, hogy olyan szépen rendbe lehetne tenni ezeket a botokat és olyan jól lehetne vigyázni rájuk. Csak egy kis odafigyelés kell, semmi más. Na meg persze szakértő kezek, nem ilyen majdénmegmondommájsztrófogdmegasöröm.

Misi bácsi elegyedett beszélgetésbe nem messze a két cimborától. Gyula és Zakariás integettek neki

• Hello, hello Misi bácsi, te is pecázol?
• Sziasztok! Nem megmondtam, hogy ne műtóhoz menjetek bászmeg!
• De ez ő izé….őőő…-nyökögött Gyula, majd Misi bácsi mosolyogva vállonvergette. Jó erőben volt, majd lesett a stégről Gyula.
• Höhö. ne vedd már komolyan, csak viccelek. De mi ez a sok minden a stégen, vásár lesz itt? Egy hónap múlva lesz csak a börze, ti meg itt pakoltok ki?
• Ez mind a Gyuláé- hárított Zakariás.
• Nem mondod? Ezt mind te hoztad el? Hadd nézzem…Édes faszom…Krill-mango meg squid-strawbery….meg kutyafasza…
• Hát, őőőő, kísérletezek…
• Na és fogtatok valamit?
• Rútul görbült mindkét kampó, Misi bácsi – büszkélkedett Zakariás.
• Jól van fiúk, ez a lényeg. Na megyek, mert szolgálatban vagyok, csak beugrottam, mert itt horgászik az unokatesóm. Felhívott, hogy laza a stucni, nézzem már meg. Csak felbaszta az agyam ilyen eke-beke kendácsmesteres ötletekkel, de mondtam neki, hogy én szart nem adok ki a kezemből. Na sziasztok!
• Szia!
• Szia!
• Ja, Gyula, ha jót akarsz magadnak, még a márnatilalom előtt ugorj le a kompkikötőhöz. Hosszú sóderos part van alatta, még kocsival is meg tudsz állni. Hajnalban odamész, úsztatsz kettőt és meglátod nem marad el a kapás.
• Kösz, Misi bácsi, megnézem!

Összeszedték a cókmókot és a nagy hóbelebanccal együtt caplattak vissza az autóhoz. Mikor minden  helyére került, bementek a halőrházba visszaszerezni az engedélyt. A halőr barátságosan üdvözölte őket, majd feltette a klasszikus kérdést:

• Vót valami?
• Hát vót, vót, de…igazából csalódott vagyok….- mondta lebiggyesztett szájjal Gyula.
• Miért?
• Mert meg akartam valósítani a szelektív pontyhorgászatot…mindent úgy csináltam, mint a filmben az az ipse és mégis a legnagyobb ponty is csak 3 kiló körüli volt, nem 13 vagy 23….Pedig itt vannak nagyok is…
• Értem. És te el is hiszed, amit a filmben látsz? Bele se gondolsz, hogy azt úgy vágják össze, ahogy akarják?
• De hát a facebookon is mindenki virít a 10 plusszos halakkal!
• Na most akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba! Van 800 ezer horgász. Te látsz naponta mondjuk 5-6 embert, aki nagy halat fogott. De legyen mondjuk napi 10. Ugyanazon a napon nem látod, hogy a többi 799.990 horgász szart se fogott vagy ahogy te mondtad „csak 3 kilós” halakat. Nem fogják azt kiposztolni. Te viszont csak azt látod, aki nagyot fog, ezért teljesen téves kép alakul ki benned. Körbenéztél, hogy rajtad kívül kik fogtak halat? Láthattad volna, hogy mindössze 3 másik stégen volt kapás, pedig szinte telt ház van. És a többiek se a nagyokat húzták ki. Mint tógazda, látom a statisztikát. Igaz, hogy fognak nagyokat, de ha kéthetente egyet, akkor már sokat mondok. Mindezt úgy, hogy minden nap van legalább 20 horgász, akik két bottal jönnek. Hétvégén többen is idelátogatnak. Mindenki ugyanazt szeretné, hacsak nem olyan ritka fehér holló érkezik mint a haverod a nádbottal…Mindenki nézi a videókat, facebookot meg minden…hozzák a csalikat, etetőket, dobálják a 100 métereket a feederrel, miközben vígan fürdik a ponty a víz tetején.
• Akkor nincs is semmi olyan csali, amivel szelektálni lehet a pontyot?
• Szelektálni akkor tudsz, ha a méretet növeled, de akkor szinte négyzetes arányban nő a várakozás ideje. 1 centis bármilyen csalit felvesz a kisponty azonnal, de néha még a keszeg is.
• És akkor milyen ízvilágot ajánlana?
• Mindenki ezt kérdezi….Nem kezdem el nekik ecsetelni, hogy előbb tanuljanak meg horgászni és ismerkedjenek meg a halakkal, így inkább random mondok valamit, pl hogy fokhagymás….elégedetten mennek ki az ajtón. De akár epreset is mondhattam volna, teljesen mindegy, mert bármelyikkel lehet halat fogni.
• De akkor mit javasol, mi alapján válasszak?
• Ami neked szimpatikus. Rendes gyereknek látszol, úgyhogy adok egy kis kiindulópontot.

Azzal a pult alól elővett 5 katalógust.

• Tessék. Ez az 5 legismertebb haza forgalmazó. A legtöbb boltban kaphatók. Ha elkezded lapozni, láthatod, hogy szinte mindegyiknél megtalálhatók ugyanazok, csak más csomagolással, névvel és árral. Teljesen mindegy melyiket választod, mindegyikkel lehet halat fogni. Tehát első lépés. Válassz ki egyet és tanulmányozd át. Egy cég termékeiből sokkal könnyebb választani, mint 5-10 féléből. Sőt, mindjárt meglátod, hogy még abból sem egyszerű, mert nagyon bő a kínálat. Mindegyik cégnek vannak teszthorgászai, videói, amik igazából arra jók, hogy megtudd, mi mire való. Le is utánozhatod őket, de azért felhívnám a figyelmet, hogy legeslegegyszerűbb etetőanyag is 10-15 összetevőből áll, amivel itt is vagy egy csatorna partján is eredményes leszel. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem kell túlzásba vinni és mindent keverni mindennel. Az, hogy az egyébként is jól aromázó method kosarat meghempergeted még valami dzsúzban meg panírban, nem ad hozzá annyi pluszt, mint amennyi pénzt kidobtál érte.
• Na, én meg jól bevásároltam, én marha…
• Tanulópénz. De van egy ajánlatom. Itt hagyhatsz nálam néhány feleslegesnek gondolt csalit, aromát, mert jó lesz nekem itt a boltomban. Cserébe még három alkalommal ingyen jöhetsz ide a haveroddal és a mostaniért se kérek pénzt. Ennyi mindent úgysem fogsz elhorgászni és bizony nagyon fájó, amikor a kétharmaddal teli dobozt ki kell dobni, mert lejárt…
• Köszönöm a lehetőséget, élek vele. 3 dobozt megtartok, a többi az öné lehet.
• Én is köszönöm és gyertek máskor is.
• Viszontlátásra

Most már Gyula is elégedett volt a nappal. Hazatérve a két barát megbontotta a lehűtött bort és tervezgették, hol legyen a legközelebbi kampózás. A YouTube helyett pedig VHS kazettán figyelték a Zákonyi Botond műsorait.

Kapcsolódó írások:

Üvegbot nem vén bot

A régi-új varázsa

Gyula új kalandjai – Vízparti talákozások

Gyula újabb kalandjai – Nem vagyunk egyformák