Amurhorgászat – Interjú Fábián Bélával

Itt a nyár, szépen lehet fogni a nádrágókat. Sok mítosz, legenda kering e sportos hal körül. Aki fogott már egyet, az biztos akar még egyszer fogni. Legtöbben fenekező módszerrel veszik üldözőbe, ám eredményes lehet úszós bottal is, sőt legyezve is, de az már egy külön műfaj.

Ismerettségi körömben van egy fiatalember, aki sok szép amurt szákolt már meg a Szigetközen. Őt kérdeztem most a miértekről és hogyanokról.

Fábián Béla nem celeb, nem teszthorgász, és nem parádézik a F&H csatornán sem. Ő egy igazi horgász, aki a vízparton szedte össze tudását és tapasztalatait.

  • Köszönöm, hogy időt szántál ránk. Bevezetésként mesélj mikor és hogyan, hol kezdtél el horgászni?  

Sziasztok,Fábián Béla vagyok.Antikos berkekben már sokan ismertek. A Körösök vidékén nőttem fel, holtágakon, élő folyón és a közeli kis homokbányában horgásztam. Hét éves koromban vitt el faterom először horgászni. Sosem felejtem el, alig bírtam tartani a nagy spiccbotot. Kenyérgyurma volt a csali és négy darab vörösszárnyút fogtam. Azóta folyamatosan horgászom. A vízpart, a nyugalom egy örök szerelem.

  • Most milyen helyekre látogatsz, mik az adott hely jellemzői?

Dunaszentpálon (Szigetköz) telepedtem le, a Mosoni-Duna “partján”. Itt ugye adott volt a dolog. Főleg folyami horgászatot részesítem előnyben. Közel van, tudom etetni és mivel közben született két szép gyerekem, így már nincs időm egész nap kint ülni a vízen. Másik lehetőségem is közel van. Ásványráróra szoktam még eljárni, ha állóvízi pecát szeretnék. Ott sok az ág Duna,”tavak”, álló vizek. Nagy kedvencem a feltolós módszer, azt ott csodálatosan lehet űzni. Rengeteg akadó, bokros, hínáros. Lehetőségek teljes tárháza.

  • Kitaposott, kiépített horgászhelyekre ülsz le, vagy bátran belemész a dzsindzsásba és utat vágsz a macsétáddal?

Ritkán megyek sűrűn látogatott helyekre. Kinőttem már régen abból, hogy tuti az infó, itt eszik a hal, ott eszik a hal… Másnap már nem ott fog enni. 🙂 Plusz utálom a tömeget. Saját fejem után megyek. Nem sajnálom az időt járni a partot és nem esik nehezemre saját helyet csinálni.

  • És egy kis kitérő: van-e rendszeresen látogatott, etetett helyed és ha igen, akkor hogyan kezeled azt a szituációt, amikor elmész horgászni és valaki már ott ül?

Igen,van saját helyem. Időszakosan, inkább az év második felében használom, etetem,amikor letudtuk a nyárfaszöszt. Ha valaki már a helyemen ül,az meg is érdemli,mert nem valószínű,hogy megtalálja a bejárót. 🙂 Viccet félretéve nem csinálnék belőle hisztit, ha normális az illető. Horgásszon nyugodtan. Én is ültem már le szépen rendben tartott helyre, amit persze tudtam, hogy nem magától ilyen rendezett. Emberfüggő…

  • Szoktál-e kifejezetten amurra horgászni vagy pontyozás közben érkeznek?

Igen szoktam. Itt megfigyelhető, hogy az amur elveri a pontyot az etetésről. De ha nincs amur, akkor bejöhet a ponty is.

  • Milyen helyeken és milyen napszakban keressük az amurt?

Mivel a Mosoni nem egy mély folyó, nekem az a tapasztalatom, hogy ahol már van másfeles víz a sodrás szélén,ott simán be lehet etetni az amurt.

  • Mi a jó taktika: hosszan és bőségesen etetni egy helyet és türelmesen várni? Vagy járni a partot és figyelni, pl hol vannak buborékok, mozgolódás a nádban, lerágott levelek, stb.? Milyen jelekre figyeljünk, ha amurt szeretnénk fogni?

Nincsenek nagy titkok. Ahol van amur, ott egy jó szoktató etetéssel szinte gyerekjáték fogni belőlük. Tévhit az is, hogy sokat kell etetni. Én másfél kilót szórok naponta. A lényeg, hogy ne hagyjunk ki egy napot se!! Így az ötödik napon már 95%-ban lesz botrepítős amur kapásom. Egy-két amurt így meg lehet fogni. Aztán jönnek a gondok…Az amur egy rendkívül okos állat. Ha megszúrunk egy két csapattagot, akkor már gyanakvóak, nem fognak enni. Ilyenkor sokan azt hiszik elmentek az etetésről. Ez nem igaz, csak más időpontban fogják az etetést látogatni. Érdemes a reggelt és a délutánt variálni. Végső esetben sem hagyják ott az etetést, áttérnek az éjjeli kajálásra. Volt olyan, hogy napközben nem tudtam fogni, kiültem éjjelre. Éjfélkor jött egy 14-es, 01 órakor meg a társa. Ő leakadt. Utána reggelig semmi. Sőt olyan is van, hogy őrzi az etetést. Délután ülök az etetésen kapás nélkül. Már a hazamenetelen gondolkodok, amikor a horgom fölött fordul és kiinteget a farkával. Na mondom most vagy soha! Óra múlva megint kiinteget. További várakozásra sem volt kapásom…Ezután az eset után ültem kint éjjel és bejött. Esznek, csak ha gyanús a placc,akkor átteszik az evés időpontját.

  • Van valami csodacsali vagy nem kell ezt túlbonyolítani és a kukorica mindig jó?

Én a klasszikus büdös kukoricára esküszök. Illetve a másik tuti a főtt krumpli, csak az időigényesebb. Mind az elkészítés, mind az etetés, csalizás.

  • Mit gondolsz, mi a legfontosabb eleme a szereléknek, amit, ha nem kellő körültekintéssel választunk meg, akkor rossz vége lehet a pecának. (én speciel a horogra tippelnék).

Egyértelműen a horog. Magas minőségű horgokat is képesek tönkre tenni ezek az őserők, ha valamilyen kritikus helyre, csontba akad…

ez a horog sem így nézett ki újkorában

Illetve én mostanában monofilt használok, mert az amur szándékosan nem megy akadóba!! Így az a zsinórnyúlás is a segítségünkre van, nehogy kipattanjon szájából a horog. Botra nem térnék ki…Én retro vonalon mozgok, amurozni, pontyozni becsületes üvegbotokkal szoktam. 😀 Jó választás az erős feederbot is, ami fontos, az a fonott előke!

  • Az amur valóban dörzsölt hal és néha halottnak tetteti magát? Mire kell figyelni a fárasztáskor?

Mosonin nem tetteti magát semminek. Merítésig küzd, mint az állat. Van olyan felvételem, ahol nem is tudom, talán hetedik kísérletre tudtam megmeríteni őkelmét. Ez a halottnak tettetős dolog szerintem tavi jelenség..Dörzsölt-e? Mi az hogy! Főleg a nagyok. Volt olyan, hogy a botrepítős kapások helyett csak amolyan begörbítős, megtartós bólogatások voltak napokig. Annyira idegesített a dolog, hogy a bot mellett guggolva vártam a következő kostolást. Ez éjjel történt. Kezem a nyélen. Indult a spicc, én óvatosan billentettem előre a botot az ágason. Vártam. Egy-két mp, újra óvatos húzás, bedöntöttem a botot vízig. Vártam egy pillanatot és bevágtam. Felrobbant az éjszaka, horgon volt őkelme. Szájába kellett adni a csalit…

  • És végül essen szó még egy kicsit az antik vonalról. Miért és honnan jött a régi horgászeszközök szeretete? Miért nem olyan bottal, orsóval pecázol, mint amit bármely boltban megvehetsz?

Fater Standardját és Universalját gyűrűztem át, amit ma meg sem mernék mutatni a botépítő haveroknak! 😀 Innen kezdődött. Rájöttem, hogy ezek a botok is ugyan olyan jók (súlyukat leszámítva),mint bármelyik mostani darab. Plusz nem kapok szívrohamot, ha elborul a székről, vagy ha egy nagydunai márna megszánkóztatja a sóderen. Azóta majdnem csak antik cuccokkal horgászok. Varázsa van..

  • Béla, köszönöm a beszélgetést, sok botgörbítést kívánok még neked!

És végül nézzünk néhány szép fogást a Mosoni Dunából:

Vélemény, hozzászólás?