Nemrégiben egy közösségi oldalon egy számomra ismeretlen fickó feltette a kérdést: gyűjt-e valaki antik legyezőbotot? A kérdés kétszeresen is kapóra jött, mert egyrészt az utóbbi időben nagy szerelem alakult ki az antik cuccok iránt, másrészt a legyező horgászattal is szeretnék megismerkedni. Ugyan a technikát megtanulni jobb egy modern bottal (legalábbis többen ezt állítják), de ha már belejön az ember, akkor a régi felszerelések is nagy élményt tudnak okozni, ha jól használjuk őket.

A hirdetés: fekete és fehér

Két botot hirdettek: Egy fehér Shakespeare legyezőbotot és egy fekete noname botot, amiről semmit se lehet tudni.

Engem a fehér érdekelt. Adtam cserébe egy Tubertini matchbotot. Jó csere volt. Örültem is, mert a vevővel folytatott beszélgetés alapján úgy tűnt, jó helyre került a botom. Alig vártam, hogy megérkezzen a legyező. Nagy meglepetésemre nem csak a fehér, hanem a fekete bot is megérkezett…Mit kezdjek vele…? Teljesen használhatatlan és még ocsmány is. Ránéztem még egyszer…hmmm…talán ő is megérdemel még egy esélyt. Nem dobom ki, legfeljebb dísz lesz a szobám falán, csak azokat a szigszalagokat kéne leszedni. Meg esetleg pár normális gyűrűt kéne felrakni, Egye-fene, a fehér bottal együtt odaadtam Pecadokinak, vagyis Sáray Gergelynek, aki nem egy botnak adott már új külsőt és lehetőséget hogy újra vízpartot lásson. Biztos voltam benne, hogy ami egyszer hozzá kerül, akkor az úgy fog visszajönni, hogy Gergő minden horgászat iránti szeretete és elszántsága vissza fog tükröződni az eredményben.

A fehér Shakespeare bot

A Shakespeare botról kiderült, hogy 1967-68 között gyárthatták. 2,40m hosszú és 7/8 AFTMA értékű, ami meglepett, hiszen az erősnek számít. Maga a bot nagyon karcsú és hajlékony volt. Olyan, mint egy madártoll, amiről lefaragták a pihéket és csak a közepe maradt meg. Vele nem volt sok munka, csak az illesztést kellett polírozni, mert szoros volt

Sáray Gergely ezt írta róla: Felújításra hozzám került ritkaság!
“Shakespeare Wonderod műlegyes pálca,anyagában színezett fehér üvegcsőből… Mint a toll olyan könnyű,ám rendkívül hajlékony! Ízig-vérig eredeti, gyűjtői, értékes darab. Csak minimális esztétikai beavatkozást igényelt:Parafa tisztítás,az orsótartó felpolírozása, ès a toldója túl szoros volt,annak is elég volt egy polírozás… Nagyon tetszetős portéka, dicséri gazdája ízlését!“

Íme néhány kép

Ezúton is köszönöm!

A fekete bot

Egy elkészült, na de mi van a feketével? Kuka lett? Vagy valami menthető volt? Gergő dolgozott vele rendesen. Egyszer csak üzent nekem. Küldött egy-két képet egy igazán impozáns botról, majd megkérdezte kitalálom-e mi ez. Sejtettem, hogy az a noname fekete, de kinézetre mégis olyan volt, mint ha egy teljesen más bot lett volna. Félénken visszakérdeztem: csak nem a fekete bot? Mire ő: “de az ám! Gyönyörű bakelitszövet-üvegcső botod van, barátom. Kap a szar hajtogatott drótgyűrűk helyett egy fekete achát betétes antik gyűrűt a két alsó tagra. A felsőre visszateszem a gyári legyes gyűrűket.”

Egyszerre voltam boldog, izgatott és büszke, hogy ilyen szép és különleges botom lesz. De jó, hogy nem a kukában végezte…tényleg megérdemelt még egy esélyt. Kíváncsian vártam, mikor lesz kész. Mert először csak az alsó tagról kaptam fotót, aztán már az első két tagról és pár nappal később már teljes egészről láttam fényképet is és egy rövid leírást. Idézem most tehát Sáray Gergelyt, alias Pecadokit:

“Félre a tréfával! Túl sokat nem mondanék…
A képek önmagukért beszélnek, ezt lehet kihozni az egykor szebb napokat élt öreg,sokat próbált eszközökből. A gyártóját ennek sem tudom,üvegcső legyezőbot,ami biztos belőle…

Amit egy horgászbot ellen el lehet követni az otthoni jó kis sufni tuning által,azt ezen az eszközön meg is valósította valaki. Természetesen a gemkapocsból hajligatott gyűrűk kiosztása is el volt baltázva…

Kapott 3db sokak számára ismerősnek tűnhető gyűrűt a többi a felső tagon az eredeti. Így már mondhatjuk rá hogy magyar építésű horgászbot vált belőle…A felhasznált anyagaim változatlanul premium kategóriájúak, a végeredményt majd ti úgyis minősítitek.

Remélem meghálálja gazdájának a sok munkát amit belefektettem,mert higgyétek el,ezzel tényleg sokat dolgoztam. Érdemes végignézni az összes képet azt hiszem.”

És még hozzátette egy hozzászólásban, hogy egy nagyon kemény 2mm vastag festéket kellett leszedni róla, ami szintén nem volt egyszerű feladat.

Nézzük akkor a képeket, hogy nézett ki előtte. Engem sokkolt, úgyhogy 18 év alatt nem ajánlott:

És akkor nézzük mi lett szegény botból. Rá sem fogtok ismerni. Íme:

Nézzünk meg 1-2 részletet közelebbről:

A bot valóban újjászületett. Alig várom, hogy kipróbálhassam. Nem lesz egyszerű a felszerelést összeállítani, hiszen semmilyen információm nincs a botról. Ha valaki tudna valami kiindulópontot adni, hogy hogyan érdemes elindulni vagy lehet-e otthon valami teszttel megmérni az AFTMA értékét, akkor azt nagyon megköszönném. Várom a tippeket tapasztalt legyező horgászoktól, hozzászólások formájában a cikk alján.

Az biztos, hogy ha a két bot közül bármelyikkel is halat fogok, arról lesz itt majd egy színes beszámoló.