Körülményes ez hobbi?
Az utóbbi években túl komplikált lett nekem a horgászat. Régen, amikor a nagyszülőknél nyaraltam, akkor ha kedvem támadt, csak lesétáltam egy kenyérgalacsinnal meg egy úszós bottal a közeli tóhoz és fogtam a szép kárászokat, dévéreket. Ha pontyot szerettem volna, akkor a szomszédos telepített tavakhoz bicikliztem mindössze egy kiló etetővel és egy konzervkukoricával.
Az elmúlt 10 év médianyomásának hatására most:
- figyelem az időjárás minden változását
- olvasom a fórumokat, hogy ki mikor mit fogott és mik a tapasztalatok
- nagybevásárlást tartok a pecaboltban szinte minden alkalommal és megnyugtatom magam, hogy „ez a pellet több pecára lesz, csak most van kivételesen egy nagy beruházás”. ennek hatására a kamra úgy néz ki, mint egy horgászcsali-depó.
- felszerelem az összes botomat
- szitán rostálom az etetőkaját (mondjuk ez nem is olyan hülyeség)
- pakolok az etetőbe mindenféle adalékanyagot, morzsát, pelletet, magokat
- az amúgy is jól illatozó kajához hozzáöntök legalább fél flakon aromát
- a kosarat és csalit is meghempergetem mindenféle trutymóban
- viszem magammal a fél boltot és annyi csalit, amennyinek a tizedét sem használom fel
- több fordulóval pakolok ki a kocsiból.
Nem csoda, ha körülményessé vált a peca, de ami a legrosszabb, hogy szeretnék biztosra menni (ami valljuk be, a horgászatban nem lehetséges). Persze jó, ha az ember elszánt, de nem kéne ilyen görcsösen akarni. Talán lelkiismeretem megnyugtatására veszek és viszek ennyi mindent és nem is azért, mert több halat foghatok. Bosszantó, hogy ma már nincs olyan, hogy egy szép napsütéses reggelre ébredve hirtelen elhatározom magam, hogy pecázni fogok és már megyek is. Ha van is ilyen, mindig jönnek a kifogások: nincs nyitva a bolt, mert vasárnap van, át kell szerelni a botokat, meg mire összepakolok és ki-be pakolok, addigra már jelentősen rövidül az az idő, amit horgászattal tölthetek. Inkább el sem indulok.
Gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Aki átélt már hasonlókat, azoknak szeretnék 1-2 tippet adni, hogy hogyan és miként lehet egy jót horgászni, ha épp munka után van időnk vagy ha lemondanak egy programot és felszabadul a hétvégéből hirtelen fél nap, vagy csak nem volt időnk hétköznap felkészülni.
Illetve mielőtt ezeket leírnám, egy fontos gondolat: ha hezitálunk azon, hogy elinduljunk-e vagy sem, annyi biztos: ha elindulunk, biztosan nem fogunk kevesebbet, mint ha otthon ülnénk.
Íme néhány tipp arra az esetre, ha kevés időnk van felkészülni:
Érdemes vezetni egy kis adatbázist, pl arról, hogy melyek azok a tavak, ahol beszerezhetők a modern csalik és etetők. Ugyanígy a vasárnap is nyitva tartó boltokról. Ha ezek megvannak, akkor a horgászat előtt közvetlenül is bevásárolhatunk.
Instant horgászat
Új fogalom keletkezett a horgásztársadalom körében: instant horgászat. Ezt mindenki úgy érti, ahogy akarja. Lehet ennek nagyon negatív fennhangja, ami arra utal, hogy semmi tudás nem kell ehhez a módszerhez és lehet pozitívan is felfogni, hogy ez egy komplex módszer, amellyel sokféle vizen alkalmazható és rövid idő alatt is eredményesek lehetünk. Az instant pecába én a különböző pelletes szetteket sorolnám. Ezek olyan termékek, amihez csak víz kell (mint az instant leveshez). Egy szettben meg lehet venni a mikropelletet, aromát és még néhány esetben a csalizópelletet is. Az ilyen boxokból érdemes év elején többfélét beszerezni az olyan esetekre, amikor kevés időnk van felkészülni. A tóparton csak össze kell keverni az összetevőket vízzel, várni pár percet és már kezdődhet is a horgászat.
Kereső horgászat
Ki mondta, hogy csak egy helyben ülve lehet kiseggelni a halat? Csemegekukoricát bárhol kapunk. Elég valami egyszerűbb úszós készség, Dobjuk be, szórjunk az úszó köré egy marékkal. Ha 15-20 percen belül nyoma sincs a halnak, menjünk tovább. Kiindulásnak teljesen jó egy kb 1,3m ereszték nyáron. Nagyjából ez az a mélység, ahol a vízfelszíni meleg és az alatta lévő hideg víz határvonala van. Ebben mélységben szívesen tartózkodnak a halak. Ha nincs kapás menjünk mélyebbre. Ha a halak látványosan a felszínen ugrálnak, vegyük még kisebbre az eresztéket. Természetesen ez csontival is működik, sőt: csontival azért jobb, mert ha vízközt horgászunk, akkor a csúzlival lőtt csontikkal a mélyebb rétegekből is fel tudjuk csalogatni a halakat. Kb. 30-40 másodpercenként kell lőni. És aki igazán oda akarja tenni magát, az még fárasztás közben is lövöldözik.
Ha nincs etetőanyagunk
Főzhetünk ki gyorsan kukoricadarát, ezt benyomhatjuk valami spirálos ólomba, mint egy pasztát és már kész is az etető.
Ragasztott magvak és/vagy csonti bordás kosárba: csontiragasztó kell hozzá, meg egy kis víz (nagy előny egy spricni). A magokat összeragasztva, már bele lehet gyúrni a bordás kosárba. Ezt a módszert leginkább a nyári időszakban alkalmaznám, amikor a halak intenzíven táplálkoznak és csak a folyamatos etetéssel lehet őket egy helyben tartani.
Kenyér, mint etető: Az ötlet onnan jött, hogy még kamaszkoromban olvastam egy cikket, ahol a Dunán úgy etettek be, hogy egy fél vekni kenyérhez kötöztek nagy köveket és azt dobták be etetésként. A halak szépen csipegettek belőle. A kő lesúlyozta a kenyeret és helyben tartotta a halakat. Ezzel a megoldással csak az a baj, hogy a kő és a zsineg, amivel odakötöztük a kenyeret, ott is marad és más később beleakadhat (vagy mi magunk is).
Van olyan, aki krumplis zsákot használ, de az könnyen kiszakadhat már mikor földet ér.
Olyan is van, aki drótszákot használ vagy súlyzótárcsára köti a kenyeret. Ez utóbbi azért jó, mert könnyebb a kenyeret hozzákötni és könnyebb is kihúzni a horgászat befejeztével. Régebben hallottam oldódó drótkosárról is, ami 1-2 nap alatt eltűnik a vízben. Ha jól emlékszem a Mosellának volt ilyen.
Kenyeret a feederkosárba!
Továbbgondolva a lehetőségeket, eszembe jutott, hogy akár a feederkosárba is rakhatnék kenyeret.
A feederkosár előnyei:
- nem csap akkora zajt, mint a fél vekni és a kő
- a horoghoz közel van az etetésnek szánt kenyér, anélkül, hogy félnénk a leakadástól (mint a krumpliszsáknál)
- kiakasztott klipsszel koncentrált etetést is lehetővé tesz
- a héjjal ellentétben a kenyérbél feederkosárba gyúrva lesüllyed. Ha kicsit össze is nyomjuk, akkor nem repül ki belőle dobáskor
- a kenyeret minden hal szereti és könnyű beszerezni
- aromázható szinte bármivel, mert szárazon magába szívja az aromát, a vízben pedig kiengedi
- nem nehéz a beszerzése
- minden vízre jó, legyen akár kockató, akár víztározó, akár csatorna, akár egyéb.
Legjobb a friss fehér kenyér vagy kifli, zsömle. Csalinak szinte bármi jöhet, de legjobb a kenyér vagy kukorica, búza. Ha kenyérrel csalizunk, ahhoz érdemes használni a Maros Mix kenyérkinyomóját, majd felfűzni egy hajszálelőkével a horogra. Így a olyan csalit kapunk, ami puha jól illatozik, minden hal szereti és a előkének köszönhetően nem esik le, úgy, mint ha horogra tűztük volna.
Ha még egy lebegő pelletet (mondjuk mézeset) is mellé fűzünk, akkor az nagyon ütős lesz. Hozzáteszem, szerintem ezt olyan vízen érdemes alkalmazni, ahol nincs sok apróhal. Ahhoz, hogy ezt a fűzött csalit egy hal lenyelje, meg kell haladnia egy bizonyos méretet (mondjuk fél kilónál nagyobb). De ha sok a sneci, az könnyen lecsipegetheti. A csipegetéssel egyérészt nem engednek oda más halat, másrészt elvész a csali, harmadrészt meg olyan pöccintéseket okoznak, amire bevágni még nem lehet, de kellően felizgatják a horgászt. Szóval, ahol kisebb halak vannak, ott marad a csonti vagy inkább a kukorica.
Kenyeret a method kosárba!
A kenyeret beáztatom. kinyomkodom belőle a vizet. Áttöröm apró lyukú rostán. Szükség vagy inkább hit szerint, aromázhatjuk, bár a kenyérnek önmagában elég jó aromája van. A csalit beillesztem a töltőszerszámba, majd egy nagyobb darab áztatott kenyeret ráhelyezek a csalira. Jól rányomom a method kosarat, ameddig csak tudom. Valószínű a töltőszerszám szélén kijön egy kis kenyér, de nem baj, az jó lesz a következő csalizásnál. Amikor a szerszámból kivesszük a kosarat, akkor egy kupac áztatott kenyér tetején ott a csali. Akkor csináltuk jól, ha a kenyér kupac kellően masszív ahhoz, hogy dobni tudjuk, de még nem érte el azt a gyurma állapotot, amivel már inkább csalizni lehet. A jó állagú kenyér fellazul a vízben, de nem lebeg fel a víz tetejére, így a halak a csalinkkal együtt tudnak belőle lakmározni.
Ez az utolsó kép nem a legjobban sikerült végeredményt mutatja. Ennél kézzel még rányomkodtam egy kicsit.
A csalinak szinte minden szóba jöhet, de a legjobbak:
• édes, puha pellet horogra tűzve
• kukoricapellet fűzve
• kukorica bárhogy
• búza csalitüskére
• kenyérrózsa
• lebegő kenyérkocka fűzve
Áztatott kenyér és szemes anyag bordás kosárba
A kenyérnek a belét beáztatjuk (a héja jó lesz csalinak, hisz abban van a vitamin), majd a beáztatott kenyeret összekeverjük konzervkukoricával. A kukoricás, kenyeres trutyit belenyomkodjuk a bordás kosárba úgy, hogy jól tartson dobáskor, de vízbeérkezéskor ki tudjon oldódni. A csali ugyanaz, mint az előbb felsoroltak. Eddigi tapasztalatom alapján a lebegő vagy balanszírozott hamarabb eredményeztek kapást.
Az áztatott kenyér+szemes anyag kombinációval akár gombócot is gyúrhatunk és használhatjuk úszós horgászatnál is etetéshez. Ha van időnk boltba menni és jobban felkészülni, de nem akarunk túl sokat költeni az etetőre, akkor az áztatott kenyérhez érdemes még kukoricapogácsát keverni. 1-1 vagy 2-1 arányban a kenyér javára. Olcsó és fogós pontycsemege.
Ha beindul a fantáziánk, akkor aztán végtelen lehetőséget találunk arra, hogy gyorsan és olcsón felkészüljünk a horgászatra. Az imént említett módszerek beváltak, fogósak, de arra nem alkalmasak, hogy szelektálják a halakat, mint a mai modern etetők és csalik. Ha valakinek hozzám hasonlóan nem elsődlegesen az a célja, hogy 10 kiló feletti sokszor kifogott pontyot akasszon meg és inkább szeretné jót szórakozzon, akkor valószínűleg nem fog csalódni.
Ajánlom még a témában az alábbi cikkemet: Miért a method?
