Nagyjából 2012-re datálnám azt eseményt, ahonnan merőben megváltozott a hazai horgász kultúra, de főleg a horgász media. Míg korábban mindenféle módszerről és technikáról lehetett olvasni, és forumokon érdemben vitázni, addig manapság csak a feeder, a bojlizás és a pergetés van terítéken. Még a feeder technikán belül is inkább a method feederen van a hangsúly.

Én a legtöbbször még a hagyományos hosszú előkés módszerrel horgászom. Nekem a feeder szó hallatán mindig is ez ugrott be és most is ezt jelenti nekem. De miért is jó ez vagy jobb ez? Ha jobb ez egyáltalán.

Akinek újdonságot jelent a hosszúelőke, annak itt egy erősen sematikus vázlat.

Azt szokták mondani, hogy keszeg, kárász, compó horgászatánál inkább a klasszikus, hengerkosaras, hosszúelőkés feeder, míg ponty horgászatánál inkább a method feeder használatos. Ez majdnem helytálló, de inkább pontosítanék aszerint, hogy a meghorgászandó hal mennyire kap óvatosan. Ez nem csak faj függvénye, hanem évszaké is.

Az előke hosszának variálásával (legyen az úszós vagy fenekezős módszer), mindig a halak kapásának intenzitásához igazodunk. Minél óvatosabb, annál hosszabb előkére van szükség. Lehet, hogy először csak épp a szája széléhez veszi a csalit, majd kicsit eloldalaz és amikor úgy érzi, hogy na ez finom, akkor jobban benyeli. Ehhez kell idő és kell előkehossz is, amivel ellenállás nélkül somfordálhat el.

A ponty meg általában rögtön becuppantja és már indul is el vele. Ha valami gyanút fog, akkor megpróbálja kiköpni. Na ezt a kiköpést kell megelőzni egy rövidebb előkével, amihez a method kosár nagyon is megfelelő.

Method módszernél adódhat olyan helyzet, hogy csak piszmákolós kapásaink vannak és nem jön egy rendes botgörbítős. Ilyenkor a pontyok kicsit másképp viselkednek, óvatosabbak. Érdemes lehet átszerelni hosszú előkére.

A klasszikus feedernél olyan is előfordulhat, hogy vannak kapásaink, halaink, de sokszor mélyre nyelik a horgot. Ebben az esetben rövidíteni kell az előkén vagy átszerelni és felrakni egy method kosarat.

A hosszú előkénél azt szeretem, hogy valamelyest jobban hatással tudunk lenni a halakra, amikor a vzíben van már a szerelék. Értem ezalatt azt, hogy ha bizonyos idő múlva nincs kapás (ez lehet akár 1-5-10 perc, a helyzettől függően), akkor egy orsótekeréssel magunkhoz húzzuk a csalit. A víz alatt az történik, hogy az etetőanyag egy (nagy) része kijön a kosárból, én pedig közelebb húzom a kosáron kívül került etetőanyag kupachoz a csalit. A következő telerésnél a kupac közepén van a csali, a következőnél pedig áthúzom rajta. Gyakran előfordul, hogy a kapás 1-1 ilyen tekeréskor jön. A methodnál viszont pont az a jó, hogy a kosár tetején lévő etetőanyagon van a csali, amit ha elmozdítunk, már nem fog olyan jól helyezkedni.

Viszont a method javára írható az, hogy pontosabban lehet dobni, ami akadós terepen különösen nagy előny.

Összeszerelése egyiknek sem bonyolult. Mindkettőt lehet használni kivárós és keresőpecához. A távoli dobásokhoz a method kosarak alkalmasabbak.

Mély tavakhoz és áramló vízhez a hagyományos hosszú előkés a jobb.

Egy csónak is száz a vége: próbálgassunk, kísérletezzünk. Ne legyünk rest változtatni vagy újat kipróbálni. Mindennek megvan a maga létjogosultsága, csak át kell gondolni, hogy mikor melyiket érdemes használni.

A feeder -és method kosarakról itt írtam részletesen. Feeder- és method kosarak

Magáról a „módszerről” itt írtam pár sort. Miért a method?

Egy szép fogás method kosárral itt: Zöld nap a Duna-Tisza csatornánál

Egy jó peca hosszú előkével itt: Rezeg a spicc a Csőhídi pályán

Ez a gyerek meg normális.