Japán menedzsment módszerek a horgászatban

A horgászat rendkívül összetett sport. A siker sokszor csak apróságokon múlik. De vajon honnan tudjuk, hogy mi volt az az apróság, ami miatt nem sikerült több halat fogni? Honnan tudjuk, hogy annak az apróságnak mi volt az oka? Hogyan tudjuk kijavítani, ellenőrizni, hogy jól gondolkodtunk-e? Korábban teljes magabiztossággal állítottam, hogy azért nem fogtam halat, mert túl sekély volt a víz, ahová dobtam… vagy azért, mert esett az eső….vagy azért mert túl nagy területen etettem. De vajon biztos csak ez az egy oka volt a sikertelenségnek? Előfordult, hogy egy sikertelen peca után újra próbálkoztam, kijavítva a korábbi hibát, mégse fogtam sokkal több halat. Valószínűleg nem csak az az egy hiba volt, amit kijavítottam, hanem még sok más is.

Ma már másképp értékelem a horgászataimat. A fordulat ott kezdődött, amikor a munkahelyemen előadást tartottak a különböző japán menedzsment módszerekről. Az előadás után a gyakorlatban is alkalmaztuk a hallottakat és annyira megtetszett, hogy úgy gondoltam a horgászatban is lehetne használni a hibák megkeresésére és kijavítására.

Ishikawa (halszálka-diagram)

Stílszerűen először az ún. halszálka diagrammal kezdem. Nem szeretnék itt menedzsmentes szakkifejezéseket használni, ezért csak röviden a lényeget írnám le:

Először is határozzuk meg, hogy mi a probléma. Egyszerű: nem fogtam halat. A probléma lesz a halszálka diagramon a hal feje.

Másodszor: össze kell szedni, hogy mik azok a tényezők, amik befolyásolhatják a halfogást. Jó sok tényezőt össze tudnánk szedni, de most válasszunk csak ki 5-6 olyan tényezőt, amik a legfontosabbak. Ezek a következők szerintem:

  • helyválasztás
  • módszer és felszerelés kiválasztása
  • etetőanyag és csali kiválasztása
  • szerelék összeállítása, változtatása horgászat közben
  • etetés
  • logisztika, szervezés, külső körülmények

A tényezőket halszálka-szerűen ábrázoljuk így:

Menjünk végig a pontokon és gondoljuk végig hol hibázhattunk. A hibákat írjuk vázlatszerűen a szövegdobozokat összekötő „halszálkákra”.

Korábbi horgászataim közül gondolatban kiválasztottam egyet és végiggondoltam, hogy az adott szempontok alapján hol hibáztam. A horgászatról annyit, hogy a Délpesti HE taván voltam 2015 tavaszán és bolognai bottal szerettem volna a partközelben halat fogni. 1db kicsi kárászt sikerült fogni egy délelőtt, így nem mondhatni, hogy sikeres volt a peca.

A horgászat helyszíne: Délpesti HE

Horgászhelyem

Helyválasztás: szokták mondani, hogy telepített tavakon szinte mindegy, hova ülünk le. Bárhol lehet halat fogni. Ez még akár igaz is lehet egy nyári időszakra és 1-2db konyha-pontyra. De a szomszéd 14-et fogott…akkor mégis van jelentősége. Hidegebb időben különösen, mert a halak csoportokba verődve tartózkodnak egy helyen. A hely, ahová letelepedtem az említett horgászatkor, a tó hosszabb oldalának közepén volt. A parttól 15 méterre már több mint 6 méter mély volt a víz.

Mi az, amit elronthattam a helyválasztásban?

  • mivel tavasz volt, kereshettem volna sekélyebb helyet
  • fél óra vagy max. egy óra kapás nélkül tovább kellett volna mennem Megtehettem volna, hiszen alig voltak a tavon
  • a bolognais módszerhez a part nem volt alkalmas, mivel közvetlen a vízparthoz nem tudtam leülni kényelmesen

Módszer és felszerelés: az alapgondolatom az volt, hogy a 6 méteres bolognaival még fix úszóval is tudok horgászni. És mivel a parttól hírtelen mélyül, ezért nem is kell nagyot dobnom, ha a törést akarom meghorgászni. Az ólmokat széthúzva lassan süllyedő csalit tudok felkínálni, amivel a vízközt úszkáló halakat is elkaphatom.

Mik voltak a problémák?

  • a víz mélyebb volt, mint a bot hossza, ezért a fix úszóval szinte lehetetlen volt bedobni. Újraszerelni nem volt kedvem, lusta voltam hozzá…
  • a kis úszóval nem tudtam akkorát dobni, hogy elérjem a medertörést
  • a damilnak hasa volt, így bevágni se tudtam, ha véletlen volt kapás

Így még egész jól tudtam tartani az úszót, de bevágni nem tudtam túl gyorsan.

Etetőanyag és csali kiválasztása: átlagos „ponty-kárász” nevű etetőanyag egy kis turmixolt csemegekukorica és áztatott kenyér hozzáadásával. Csalinak csonti.

Mik voltak a problémák?

  • Igen tiszta vizű bányatóról van szó. Az etetőanyag nem volt kellően sötét ehhez a tiszta vízhez.
  • Nem volt elég aromás az etető. Mély és nagy területű víznél szerintem bátrabban aromázhatunk.

Ez minden csak nem homogén.

Szerelék összeállítása, változtatása horgászat közben: az adott napon próbáltam úgy beállítani a szereléket, hogy pár centire legyen a csali a fenéktől. A mélység méréséhez túlsúlyoztam az úszót és addig állítgattam a távolságot, amíg el nem értem a mederfeneket. Mivel az úszó sodródott és nehezen tudtam megállítani, lejjebb vettem az eresztéket annyira, hogy a horogelőke a mederfenéken feküdjön. Így a csali is és az úszó is egy helyben maradt.

Mik voltak a problémák?

  • a mélységmérés lassú volt és körülményes
  • nem próbáltam rövidebbre venni a horog-úszó távolságot, még akkor sem, amikor már több halugrást is láttam, mivel a napsütéssel valószínűleg feljebb jöttek a halak
  • a nagyobb eresztékkel még nehezebb volt bedobni és még kisebbre sikerült a dobás

Etetés: először csúzlival kezdtem egy alapozó etetést, de sajnos nem sikerült jól eltalálnom a távolságot, ráadásul a harmadik gombóc után lábon lőttem magam, mert megtekeredett a gumi. Ezek után inkább kézzel etettem.

Mik voltak a problémák?

  • nem volt jó minőségű a csúzli
  • nem tudtam egyforma gombócokat gyúrni
  • nagy volt a szórás mind a csúzlis, mind a kézi etetésnél ->¸ túl nagy területet etettem
  • nem törtem át az etetőanyagot, nem volt homogén. ezért is lehetett, hogy néhány gombóc már a levegőben szétesett, néhány meg nehéz kőként csapódott a vízbe
  • túl sok etetőanyagot kevertem ki, a fele megmaradt.

Logisztika, szervezés: erről külön volt szó a Botladozások című írásomban, és a hibák itt is megvoltak:

  • túl sok cucc, nehéz ki-bepakolás
  • túl nagy területre pakoltam szét

A nap hala.

Összeállt a halszálka-diagramunk. Most így néz ki:


5 Miért? módszer:

Most következik az 5 miért módszer. Ehhez készítenünk kell egy hat oszlopos táblázatot. Az első oszlopba egymás alá írjuk a fent említett problémákat, a többi oszlopot meg elnevezzük „miért1” „miért2” „miért3” stb. oszlopnak. A módszer lényege, hogy józan paraszti ésszel kérdezzünk rá a problémára, hogy „miért?”. Ha a válasz nem kielégítő, akkor kérdezzünk rá még egyszer és még egyszer.

Egy egészen más példa. A probléma: Józsi késik a munkahelyéről. Miért? Mert este későn fekszik le. Miért? Mert este sokáig volt a kaszinóban. Miért? Mert játékszenvedélye van. Így eljutottunk a probléma gyökeréig és Józsit nem feltétlenül kell kirúgni a munkahelyéről, hanem kezelni kell a játékszenvedélyét.

Térjünk vissza a pecához. A problémákat és miérteket táblázatba foglaltam. Ez az 5 miért módszer. A táblázat sorait balról jobbra olvassuk úgy, hogy egy-egy cella után kérdezzük meg, hogy “miért?”.




A következő lépés, hogy valamiféle intézkedési tervet készítsünk. Mert az oké, hogy megvannak a problémák és azok okai, de ezekből le kell vonni a következtetést és valamit változtatni kell.

Talán a legegyszerűbb, hogy ha a táblázatba beillesztünk még egy oszlopot: teendők vagy intézkedés néven. Mivel a Miért5 oszlopban nincs semmi, így annak helyére is lehet írni.

Íme, az eredmény: 



PDCA módszer:

A következő lépés egy újabb horgászat, ahol már alkalmazom a levont következtetéseket. A menedzsment módszerekben, ebben a stádiumban kitalálunk még valami mérőszámot, amivel mérni lehet, hogy az adott probléma megoldása mennyire hatékony. Én most eltekintek a mérőszámoktól, mert jelen helyzetben evidens, hogy ha több halat fogunk, akkor jól csináltunk valamit. De ha szeretnénk mérőszámokat, akkor olyat lehet figyelembe venni, mint, pl., a belőtt etetőanyag 1-2nm-en belül szóródjon vagy egy fordulóval sikerül-e kipakolni vagy 20 percen belül sikerül-e a mélységmérés vagy üres bevágások számának csökkenése, stb. Nem butaság, ha ilyeneket is összeírunk, mert későbbi fejlődésünkhöz nagymértékben hozzájárul.

Ha az imént említett folyamatot is papírra vetjük, akkor az a PDCA módszer. A PDCA angol szavakból álló rövidítés: Plan (tervez), Do (végrehajt, Check (ellenőriz), Act (cselekszik). A PDCA egy körfolyamat. A tervezés a halszálka és 5Miért módszerekből levont következtetések. A cselekvés a második horgászat. Az ellenőrzés az előre megtervezett kritériumok figyelése a második horgászat alkalmával. Act pedig a második horgászat utáni következtetések, újabb halszálka, újabb 5Miért, újabb horgászat, stb.

Az imént leírt módszerrel minden horgászatot végig lehet elemezni és segíthet minket, hogy eredményesebbek legyünk.

Én pl. pár héttel később, mikor visszamentem a tóhoz, még nem volt tökéletesre csiszolt a módszer, de fogtam legalább 20 kárászt és két pontyot, tehát mindenképpen eredményesebb lettem második alkalomra, azzal, hogy alkalmaztam a fentebb leírt változtatásokat.

Következő horgászhelyem: sekélyebb is, kényelmesebben horgászható és a benyúló földstég miatt nem kell nagyot se dobni

Pickerbot volt tartaléknak, de wagglerúszóval és matchbottal horgásztam. Biztosabban tudtam dobni, de azért így is voltak problémák…

Aztán jött az első jelentkező.

Aztán egy kicsit nagyobb.

Még nagyobbak.

Majd két kis ponty.

Ha rászánjuk magunkat, hogy elemezzük a horgászatunkat, hibáinkat, akkor a fentebb leírt módszert célszerű minél előbb végrehajtani, hiszen minél későbbre toljuk, annál homályosabban tudunk visszaemlékezni a részletekre.

A módszerek hátrány a horgászatnál, hogy nincs két egyforma horgászat. A körülmények változnak. Egy horgászatból levont következtetéseket, tanulságokat, nem fogjuk tudni teljesen ráhúzni a következő horgászatra. Mindenesetre fejlődésünket nagymértékben elősegíti.