Mit lehet elrontani matchbotos horgászatnál?

Matchbot és wagglerúszó alkalmazhatósága rendkívül széles. Ennek ellenére a feederbotos horgászat napjainkra mondhatni lesöpörte a matchbotot a pályáról. Nem is csoda. Sokkal egyszerűbb elkészíteni, könnyebb változtatni menet közben és kevesebb felszerelést is igényel.

Én azt mondom, azért megéri egy kicsit többet szerelni, előkészülni, mert fantasztikus érzés látni az úszó elsüllyedését, lassú oldalazását vagy épp kiemelkedését. Mellesleg a teljes vízoszlopot meghorgászhatjuk úszóval, ami különösen a nyári időszakban jelent nagy előnyt.

Emlékeim szerint a matchbotos horgászat az ezredforduló táján élte virágkorát. Már, ami a sajtót illeti, mert a vízpartokon én akkor is és most is a nagyrészt a „sárgavégűt” látom a karikás kapásjelzővel és a kéthorgos bordáskosárral.

A matchbotos módszer sem annyira bonyolult, mint amilyennek tűnhet egy kezdő számára. Kis gyakorlással és odafigyeléssel ez a technika is elsajátítható és remek élményekben lehet részünk, de kétségtelen: van 1-2 banánhéj, amin el lehet csúszni.

Elsősorban kezdők számára szedtem össze néhány olyan témát, amivel könnyen mellé lehet nyúlni.

Bot- és orsóválasztás

A felszerelésekről, fajtáiról, felhasználhatóságukról külön könyvet lehetne írni. Én csak annyit emelnék ki, hogy a legfontosabb az összhang, azaz:

  • az orsó a bothoz képest ne legyen túl kicsi vagy nagy
  • gondoljuk át mik az elsődleges helyszínek és célhalak és annak megfelelően válasszunk botot. Bár elsődlegesen nem pontyozáshoz lett kitalálva a módszer, a hazai vizekben ebből a halból van a legtöbb, így egy kellően erős botra van szükség ahhoz, hogy bírja a felszerelésünk az igénybevételt. Célzottan csak keszeghorgászathoz viszont az érzékenyebb pálcákat kell kézbe venni
  • óvatosan válasszuk meg a bot dobósúlyához az úszót. Ne feszegessük a határokat. Egy 5g dobósúlyú bottal ne próbáljunk meg egy 20g-os sliderúszót eldobni.
  • én csak horgászboltban vásárolnék, ahol segítséget kaphatok
  • neten se rendelném meg. Kell, hogy kézbe fogjam és alaposan megvizsgáljam Akár együtt a botot és orsót, hogy érezzem a súlyelosztást. Csak katalógusból rizikós választani
  • kerüljük a gyanúsan olcsó botokat, orsókat. Egy használható matchbot 20-tól kezdődik. Jó esetben a bot sokat van a kezünkben, ezért fontos, hogy kényelmes és könnyű legyen. Egy olyan módszerhez, ahol a bot javarészt a tartón várja a kapást, ott az olcsóbb példányok is megállják a helyüket.

Univerzális bot

Sok olyan facebook bejegyzést olvasok, miszerint valaki egy könnyű keszeges pálcát keres, ami azért bírja a beugró 10+-os pontyokat. Nos, ilyen nincs. Meg olyan sem, hogy keszegezés közben jellemzően beugrik egy 10-es ponty. Szóval egy bot vagy keszeges, vagy pontyos. Egy keszeges mondjuk kibírja a 2-3 kilós konyhapontyokat, de 5 kg felett már kínszenvedés lesz a fárasztás.

Angolos vagy olaszos?

E szempont kicsit kilóg a sorból, mert ez nem a hibalehetőség-kategória, hanem inkább egy jelenség a horgászok fejében. Vagy inkább tévhit…Jelen korunk agymanése, hogy mindent kategorizálunk. Ráadásul rosszul tesszük ezt és az átfedéseket nehéz kezelni. Valószínű, hogy az angolos vagy olaszos kérdés azért merül fel a horgászok fejében, mert a matchbotok nagyrészt e két ország termékei, akik merőben eltérő kultúrával és földrajzi adottságokkal rendelkeznek. Így én egyiket se mondanám jobbnak a másiknál, mert mindkettőnek megvan a maga létjogosultsága. Az angoloknál sok a kis tó, kis folyó, csatorna. Itt a parthoz közel horgásznak vékony főzsinorral, vékony előkével. A botoknak igazodni kell a finom szerelékhez, ezért az angolos botok lágyak, vékonyak, parabolaakciósak. Sokan úgy mondják: taknyosak.

Ezzel szemben az olaszoknál nem ritkák a nagy tavak, nagy távolságok, nagy mélységek, ahová gyors akciójú erős és nagyobb dobósúlyú botokra van szükség. Az olaszos botok így jellemzően spiccakciósak. Nagyobb távolságánál a bot gyorsasága előny lehet a bevágásnál és a fárasztásnál is. Mire a hal a parthoz ér, nagyjából már meríthető lesz, tehát nem lesznek nagy kirohanások már. Ezzel szemben az angolos botok, ahol röviden horgászunk, képesek követni a hal partközeli erős kirohanásait, utánanyúl a halnak. Egy spiccakciós bot ezt kevésbé képes követni. Ugyanakkor, ha angolos bottal horgásznák nagyobb távolságba, akkor az kicsit olyan lenne mint ha slaggal pecáznánk, vagyis nem lehetne erőt kifejteni, irányítani.

Ezek miatt is a botot úgy érdemes kiválasztani, hogy figyelembe vesszük a meghorgászandó távolságot (és nem csak a halak méretét.)

Szerelés és szállítás

A klasszikus matchbotok 3 részesek és sok apró gyűrűvel vannak ellátva.

Néhányan otthon előre felszerelik a botot, a tagokat egymáshoz teszik és néhány befőttes gumival összefogják. Én ezt nem ajánlom. A gyűrűk sérülhetnek és a damil is megtörhet. Vigyük az eredeti tokjában és szereljük össze a parton. Tudom ez időrabló, de lehet azért ezt is gyorsítani. Pl. a gyűrűkön való átfűzéshez használhatunk egy picike kis fűzőtűt (persze a gyűrűbetétre vigyázzunk, hogy ne karcoljuk). A szereléket előre is elkészíthetjük. Pl. ha a botunk 4 méter, akkor készítsünk egy 7-8m hosszú szereléket, ami a dobóelőke+horogelőke egyben. Ezt akkor csak össze kell kötni a főzsinórral, feltenni az úszót és máris kész. Kezdetben ez talán 10-15 perc, de kis gyakorlással 5 perc. Persze ehhez ugye az kell, hogy legyen előre elkészítve a szerelék. Tárolni a létra helyett inkább egy kerek Polifoam darabot javaslok. Ilyet külön lehet is kapni a nagyobb horgászboltokban, de magunk is kivághatunk egy karikát.

A gyári előketartó annyiból jobb, hogy kör peremén van egy kis mélyedés, amiből nem csúszik ki a damil. Ha különböző ólmozású szereléket készítünk, akkor gyorsan tudunk váltani is, hiszen csak a főzsinórhoz kell hozzákötni az új előkét. A telematch botokat persze előre felszerelve is vihetjük.

Damil

Az ehhez a módszerhez gyártott damilokat vegyük meg. Fontos, hogy süllyedő legyen, mert ha a felszínen marad, akkor hasa lehet a zsinórnak és nem tudunk a kapásból továbblépni a fárasztáshoz. Az egypontos úszók csatlakozásánál a damil a víz alá kerül, ezért célszerű a bot és úszó közti részt is elsüllyeszteni. A kétpontos úszóknál bolognai botok esetében a vízfelszínen lesz a damil és úszó találkozása, ezért annál a módszernél majd a víz felszínén, sőt a levegőben érdemes tartani a zsinórt. De ez majd egy másik történet lesz.

Korábbi hibáimból kiindulva azt javaslom, hogy a lehető legjobb minőségű damilt vegyük. A gyengébb minőségű gubancolódik, nyúlik, pöndörödik már 1-2 órás peca után is és még a csomókat sem bírja. 150m zsinór, ha 1200 forint alatt van, akkor nem érdemes megvenni.

És még egy tapasztalat: a süllyedő zsinór is csak akkor süllyed, ha süllyesztjük. Vagyis nem szabad kihagyni a botspicc víz alá dugását és a kitekerést. Sok esetben bőven túl kell dobnunk a célon, hogy valóban elsüllyedjen az a damil.

Ólmok

A legpuhább ólmokat érdemes beszerezni, amit még az ujjunkkal is rá tudunk nyomni a damilra. Nem csak a rányomáskor van jelentősége, hogy puhább az ólom, de horgászat közben előfordulhat, hogy a körülményekhez. igazodva széjjelebb vagy összébb kell húzni az ólmokat, ami roncsolhatja a damilt, de a puhább ólommal ez csökkenthető. A legolcsóbb Qtor kerülendő. A Dinsmores már anyagában jó, de nem középpontos teljesen a metszése, ezért nem csak csúnya lesz felfűzve, de nagyobb lesz tekerés közben a kilengés, pödrés. itt is olasz vagy angol termékeket javasolnék. Én nagyon szeretem a Prestonnak a Stotz nevű ólmát, ami egy átmenet a sörét és styl ólom között. Ez is henger csak rövidebb. Könnyű megtalálni a pici ólmon is a rést a felfűzéshez és tuti középponton lesz a damil.

Úszó

Annyi féle úszó van, hogy felsorolni is nehéz. Néhány szempont:

  • érdemes cserélhető lamellásat választani, mert a lamellákkal is variálhatunk horgászat közben: pl. ha azt akarjuk, hogy a csali lassan süllyedjen, akkor hagyjuk rajta mindet. Ha azt akarjuk, hogy stabilan álljon egy kisebb áramlásban, akkor vegyük le a lamellákat és a több ólmot tegyünk a zsinórra
  • válasszunk azonos méretből többféle színűt. Nagyon bosszantó, ha a tóparton derül ki, hogy nem látni az úszót. Érdemes még alkoholos filctollakat is magunkkal vinni.
  • ha bírja a botunk, akkor bátran válasszunk nagy úszót. Annak is ugyanúgy a felső 2-3 centi látszik majd ki a vízből, viszont könnyebben túl tudjuk dobni az etetésen és így biztosabban tudjuk a damilt a víz alá süllyeszteni.

Úszó rögzítése

Csak akkor rögzítsük fixen, ha biztosak vagyunk benne, hogy a meghorgászandó területen a víz nem mélyebb, mint a bot ¾ része, vagy akkor, ha kifejezetten víz felsőbb rétegeit akarjuk meghorgászni. Más esetekben a csúszó úszó biztonságosabb dobást tesz lehetővé, tehát kevésbé gubancolódik és a mögöttünk álló fát se fogjuk megakasztani.

Még egy fontos szempont a fárasztás: egyszer egy ul bottal horgásztam fixen. Fogtam egy hetes amurt egy szem csemegekukoricával. Egyedül nem tudtam megszákolni. Kellett volna még néhány centit tekerjek a biztonságos szákoláshoz, ám a fix úszó nem engedte, hogy még tekerjek tovább. A bot túlságosan hajlott, így választhattam, hogy hátam mögé tartom a botot és imádkozom, hogy ne törjön el a bot….vagy kérek segítséget a fárasztáshoz.

Ólmok rögzítése

A gubanc elkerülése érdekében az úszóhoz legközelebbi ólom legyen távolabb, mint az úszóantenna vége, így dobáskor kevésbé valószínű, hogy beleakad vagy rátekeredik.

Használjunk fogót, de csak kicsit nyomjuk rá úgy, hogy lehessen csúsztatni. Sokszor a csali süllyedésének sebességének változtatása hozhatja meg a sikert, amit az ólmok tologatásával tudunk megoldani. Vagy, ha nem megy a tologatás, akkor le is vehetjük az ólmot és feltehetjük egy kicsit arrébb.

Bedobás

  • a botot tartsuk magunk elé, kicsit ferdén, fél 2 irányba (feltéve, hogy jobbkezes az illető).
  • tekerjük a damilt addig, amíg az úszó 5 centire nem lesz a bot végétől.
  • Lassan emeljük fel a botot és egy folyamatosan gyorsuló mozdulattal engedjük a hátunk mögé, kb. 45-60 fokos szögbe.
  • Anélkül, hogy megállítanánk, lendítsük vissza, így a szerelék a bottal 90 fokos szöget bezárva, zászlószerűen kiterül a hátunk mögött, az úszó pedig nyílvesszőként lövell előre.
  • Engedjük el a damilt, majd a vízbeérés előtti pillanatban fogjunk rá az orsó dobjára. Így az ólmok és a horog, ami repülés közben az úszó mögött volt, előrelendül, és szép egyenesen kiterül a víz felszínén. Néhány dobás után már rá lehet érezni, hogy ez mikor jó. Ha hamar fogunk rá, akkor a szerelék csúzliszerűen visszalőhet a kiterülés helyett és az szinte biztos gubanc. Ha későn fogunk rá, akkor meg nincs ideje kiterülni a szereléknek. Talán akkor jó ráfogni, ha annyira van az úszó a víz felszínétől, mint amekkora az ereszték hossza. Én egyébként nem hírtelen fogok rá, hanem fokozatosan lassítom a kezemmel a zsinórt. Nekem ez jobban bevált és kevésbé tudom elrontani az időzítést.

Zsinórsüllyesztés és a bot elhelyezése

Bedobás után a bot spiccét dugjuk a víz alá, tekerjük az úszót kifelé addig a távolságig, ameddig horgászni szeretnénk, és közben persze figyeljük, hogy a damil valóban lesüllyedt-e. Ha nem, akkor érdemes újradobni és esetleg dobás előtt egy kis spray-t fújni a damilra. Nevével ellentétben ez nem süllyeszt, hanem tisztít, amitől aztán jobban süllyed.

Mélységmérés

A mélységmérésről majd külön is fogok írni. Kaphatók mélységmérő békák, azaz olyan ólmok, amit a horogra lehet csippenteni, de ezek egy matchbotos horgászatnál, ahol jellemzően hátralendítve dobunk és nem alkarból alulról lendítve, szinte biztos lerepül a horogról. Mindenesetre akárhol is horgászunk, a mélységet mindig jó tudni. Ha vízközt horgászunk, akkor legalább nagyságrendileg. A legegyszerűbb mód egyébként a túlsúlyozott úszó. Vagyis egy-két söréttel többet teszünk a horoghoz közel, mint ami kell és addig állítjuk az eresztéket, amíg már nem süllyed, hanem helyén marad az úszó. Ez után jöhet a finomhangolás: állítgathatjuk, hogy a horog súrolja a feneket vagy az előke feküdjön a talajon vagy a jelzőólom is érje a medert…érdemes is ezzel kísérletezni, mert sokszor ezen múlik a kapás.

Etetés

Etetésnél, amit el lehet rontani, az a pontosság. Kézből dobálva nagy a szórás, ráadásul a gombócok ilyenkor pörögnek a levegőben és még vízetérés előtt szétrobbannak. Csúzlival nekem a távolság belövése okozott gondot és az értékes gombócokat gyakran túllőttem vagy nem ment el messze. Rossz minőségű csúzlival meg nem jutottam el két lövésnél tovább, mert a gumi feltekeredett a csúzlira és lábon lőttem magam. A csúzlin nem érdemes spórolni. Egy jót vesz az ember és az sokáig elég, csak a gumit kell időnként cserélni. Ahhoz, hogy a távolság ugyanaz legyen, támpont lehet az alkarunkon egy anyajegy, seb, szúnyogcsípés, stb., de akár egy vonalat is húzhatunk, hogy meddig kell meghúzni a csúzlit.

Kitekerés

A match orsók általában gyorsak, és mivel jó esetben pörgős szokott lenni a peca, ezért könnyen be lehet esni abba a hibába, hogy nagy izgalmunkban gyorsan akarjuk kitekerni a szereléket. A gyors kitekerés megpödri a damilt és gubancolódhat. Főleg, ha csontival csalizunk. Ezért javaslom, hogy a horogelőkéhez használjunk forgót, és próbáljuk meg lassabban kitekerni, mint ahogy a lendületünk és izgatott horgásszívünk diktálná. Másfelöl, mielőtt újracsaliznánk, kitekerés után kicsit tartsuk magunk elé a szerekéket és hagyjuk kipörögni a szereléket. Ha már abbamarad a forgás, akkor mehet a csalizás.

Csomók és ütközők

A csomóknál és különösen a horogkötésnél javaslom, hogy nedvesítsük be a damilt és a lehető leglassabban feszítsük meg. Nem csak csúnyán néz ki, ha a horog környékén S alakot vesz fel a damil, de jelentősen gyengül is. A gyors megfeszítés következtében, ahogy a damílszálak egymáshoz súrlódnak, simulnak, szinte megég a damil. Ezért vesz fel kunkori vagy S alakot. Ha így sikerül egy horogkötés, akkor csináljuk újra és addig próbáljuk, amíg egyenes nem marad a damil a horog előtt. Persze rossz minőségű damilnál a fokozott odafigyelés sem segít. Inkább szereljünk többet, de ne menjen el a hal.

Az ütközők húzásnál is nedvesítsük be a damilt és az ütközőt, mert a gyors húzogatás során (főleg ha damil vagy szilikon ütközőt használunk), szintén megéghet és gyengülhet a zsinórunk. Ha damil ütközőt használunk, akkor annak vastagsága nagyjából a főzsinóréval legyen azonos és hagyjunk kb. 3-4 centit az ütköző szárából. Ez könnyebben átmegy a gyűrűkön és még szorítani is tudunk az ütközőn, ha kell. Fontos még, hogy az ütközőnek használt damil ne legyen merev, mert a merev damil akadályozza a bedobást.

Én egyébként inkább 2-3 laza ütközőt kötök, mint hogy egy szorosat használjak. Könnyebb állítani rajta.

Kipróbáltam a fogselymet is ütközőként és tökéletesen működik.

Végszó

Remélem a kezdők számára segítség lesz ez az írás, ami semennyire nem tekinthető teljes körűnek, de talán mankó lehet az induláshoz. Mert amúgy meg minden víz más és ez azt is jelenti, hogy más próblémákkal szembesülünk egy falu széli kockatavon, egy mély holtágnál, egy kis folyónál vagy akár a Balatonnál.

Szeretném majd folytatni az írást. A következő részben a matchbotos szerelékekről lesz szó.

Hasonló cikkek a témában
Törpeharcsás vizeken: úszózás vízközt
Egy jól sikerült keszegezés az RSD-n
Feederrel lent, wagglerrel fent
A föld használata

Vélemény, hozzászólás?