Ezt az írást akár úgy is lehetne tekinteni, hogy egy matchbotos trilógia befejező része. Szó volt eddig a néhány általános szempontról és hibákról, amiket el lehet követni. Szó volt egy alapszerelékről, amit sok helyen lehet alkalmazni. Most pedig szó lesz a különböző úszókról és arról, hogy hogyan is állítsuk össze a szereléket.

Befolyásoló tényezők

A különböző szerelékek között sok a hasonlóság, így nem is lesz olyan nehéz a választás. Amiben különböznek, az maga az úszó, illetve az ólmozás beállítása. Ezekkel lehet variálni. Mind az úszó, mind az ólmozás beállítása a következő tényezőktől függ:

• szél
• áramlás
• vízközt vagy fenéken kínáljuk fel a csalit
• lassan vagy gyorsan merüljön a csali
• távolság

Ezek a fő szempontok. Csak másodlagos tényező a mélység, a csali mérete és a fogni kívánt halak mérete.

Az úszó helyes megválasztásának a jelentősége abban rejlik, hogy

• stabilan álljon a vízben. Ne sodródjon vagy merüljön el.
• jól jelezze a kapást. A csali és halakhoz igazodva kellően érzékeny legyen, de fölöslegesen ne jelezzen.
• jól dobható legyen
• jól látható. Inkább válasszunk egy kicsit vaskosabb antennájú úszót, mint hogy kigúvadjon a szemünk és ne lássunk semmit.

Az ólmozás jelentősége:

• felállítja, besúlyozza az úszót, úgy hogy a megfelelő hosszúságú rész látszódjon ki a vízből
• plusz súlyt ad a dobáshoz
• stabilizálja az úszót (mint a hajóknál a tőkesúly vagy a horgony)
• lehetőséget ad különböző csalifelkínálási módokra (lassan-gyorsan süllyedő, alsó rétegben lassan süllyedő, feltolós-felfektetős megoldások, túlsúlyozás, stb.)
• segít a kapás jelzésében

Ólomméretek, jelzések

Nem minden gyártónál teljesen azonos, de iránymutatásnak itt egy kis lista:

LG: 3g
SSG: 1,6g
AAA: 0,8g
BB: 0,4g
No.1: 0,3g
No.4: 0,2g
No.6: 0,1g
No.8: 0,06g
No.10: 0,04g

Mivel gyártónként igen eltérő méretek lehetnek ugyanolyan számozással, így ez a lista inkább csak iránymutatás és nem kőbe vésett szabály.

A leggyakoribb ólmozások

• Egyenlően elosztva (inggomb-szerű) minél kisebb az ólom, annál lassabban süllyed. Az egyenletes elosztás, egyenletes süllyedést is eredményez. Vízközti horgászatra, pl bodorkára nagyon jó. Ez az összeállítás gyors reagálást biztosít a süllyedés közbeni kapásokra.
• Összehúzott ólmozás: pont ez előző ellentettje. A horog felett egy jelzőólom található, ami annyira elég, hogy kb 1-1,5cm felemelkedjen az úszó. Felette pedig egy kupacba összehúzva az ólmozás többi része. Az ilyen megoldásnak két oka lehet: szeretnénk kikerülni a vízközti mohó apróságok támadását, illetve lehorgonyozza az úszót. Vagyis hullámzó, enyhén sodródó vízben stabilabban fog állni.
• Cseppólom: gyakorlatilag ugyanaz, mint ez előző, csak nem több apró sörétet húzunk össze, hanem egy nagyobb cseppólmot használunk. A magam részéről inkább az előbbi verziót használom gyakrabban. Cseppólmot akkor, ha tudom, hogy nem fogok változtatni a szereléken. Egy előnyt tudok csak felhozni: kevésbé sérti a damilt. Bár jó minőségű sörétólomnál ez szintén igaz
• Progresszív ólmozás: egyenletesen elosztva, a horogtól távolodva növekszik a súly. Az első két módszer előnyeit ötvözi. Vagyis viszonylag gyorsan túllép a víz felsőbb rétegén, ugyanakkor az alsóbb részen kellően lágy csaliprezentációt eredményez. További “játékra” ad lehetőséget, ha a horogtól távolodva az ólmok közti távolság csökken. Ezt láncólmozásnak is szokták hívni.

Úszóválasztás

Nincs olyan matchbotos horgász, akinek ne lenne vagy tucatnyi wagglerúszója. A kérdés az, hogy mikor melyiket használjuk.

A legfontosabb tényező a szél ereje és iránya. Minél nagyobb a szél, annál nehezebb úszót kell választanunk. A nagyobb úszó stabilabban áll, nem fújja el a szél és nem vonszolja magával a csalit, és nem kényszeríti egy természetellenes mozgásra. Az ide-oda, más-más ütemben sodródó csali a legkevésbé vonzó a halak számára.

Az úszó alakja

• Testes alul: ezek az úszók stabilabbak. Több súly kell a kiegyensúlyozásukhoz. Jobban és messzebbre dobhatók. Mély vizeken is megállják a helyüket. Szó szerint is.
• Testes felül: ez inkább folyóvizre való. Ezekkel az úszókkal majd később foglalkozom.
• Insert: Egyenes úszó, aminek testén egy vékony kis betét fut keresztül. Ez az úszó nagyon érzékenyen jelzi a süllyesztős kapásokat. Vízközt, állóvizen, szélcsendben használatos.
• Önsúlyos: az úszó alján vagy az úszóba beépítve már találunk egy kis súlyt, így a horog és úszó közötti szakaszra kevesebb kell a kisúlyozáshoz. Ez azért nagyon jó, mert így nagy távolságban, nagy mélységbe is tudunk lágy csaliprezentációt nyújtani.

Csatolás a zsinórhoz

Alul: leginkább állóvízi megolás. Az alsó csatlakozásnak köszönhetően a bot és az úszó közti zsinórszakaszt a víz alatt lehet tartani. Megfelelő ólmozással, ha stabil lesz az úszónk, akkor a szél okozta mozgásokat ki lehet küszöbölni a zsinór süllyesztésével.

Alul-felül: jellemzően folyóvizi megoldás. Erről bővebben majd egy másik cikkben lesz szó.

Csaliprezentáció

Arra kell törekedni, hogy a csali minél természetesebben viselkedjen. Ha pl. erős szél fú és megtáncoltatja az úszót, akkor a csalink is össze-vissza ugrál. Ez egy sügérnek még akár vonzó is lehet, de békés halainknak inkább gyanakvó. Ha jól választjuk meg az úszót és az ólmozást, akkor a csali megáll és a ponty is rámozdul.

Alapvetően négyféle csaliprezentációt variálhatunk:

• a horogelőke a fenéken fekszik,
• a csali érinti a feneket,
• a csali a fenék felett van egy kicsivel,
• vízközti lassan süllyedő.

A folyóvízi megoldásokkal most nem foglalkozom.

A különböző fajok különböző mélységekben szeretnek enni, különböző intenzitással és módon. A compó, ponty és dévér inkább a fenéken keresi az élelmet, míg a vörösszárnyú és a kárász szívesen megy a felsőbb rétegekbe, ezért őket hatékonyabb lassan süllyedő csalival, vízközt megfogni. A legtöbb halfajt talán a feneket érintő vagy a horogelőkéből néhány centit lefektető szerelékkel lehet megfogni. Az esetek többségében ez jó kiindulópont lehet.

Első lépésként a mélységet kell megmérni, majd második lépésként a megfelelő felkínálási módot kell megtalálni és igyekezni kell, hogy ne legyen a csali gyanús. Ha egy hal készül bekapni a csalit, akkor arra számít, hogy az a szájában landol. Ha vastag zsinórral vagy nagy horoggal a csali akadályozva van, vagyis beszippantáskor a csali nem viselkedik természetesen, akkor a halacskánk elúszik. Meg kell találni az egyensúlyt a csali, a horog és a zsinór mérete között. Lágy zsnóron, kicsi horgon 1 szem csontival szinte minden halat meg lehet fogni. De ha sok az apróhal, akkor növelni kell a csalit, a horgot és a damilt is, mert nagy csali=nagy hal. Ahhoz pedig erős zsinór kell.

Itt egy kis útmutató:

Szerelékek

Hogy ezek mért különböznek, annak az az oka, hogy különböző helyzetekre más és más összeállítás vezet eredményre. A legfontosabb szerepe az utolsó néhány centiméternek van, hiszen ha a mélységet jól eltaláljuk, akkor ez az a rész, amit a halunk nagy gyanakvással megvizsgál, majd jó esetben lecsap rá.

Úszóválasztás és szerelékek

Végre rátérek a lényegre. Mikor milyen úszót válasszunk és hogyan állítsuk be az ólmozást. A legérzékenyebb úszótól haladok a legkeményebb játékosig.

Antenna úszó

0,8g-2g
Szélcsendes időben, állóvizen 1,8m-ig.

Megmondom őszintén, nem tudom mi a neve ennek a típusnak. Ezt az antenna úszót én találtam ki, pontosabban fordítottam.

Az úszó teste karcsú, a teteje pedig egy vékony antenna. Nagyon érzékeny, ezért jól jelzi az óvatos halak kapását. A rajzon kétféle megoldás látható: a széthúzott ólmozással vízközt, a csali süllyedése közben is kapást csikarhatunk ki. A második megoldásnál, az összébbhúzott ólmozással elsősorban a mederfenéken várjuk a halakat, amik a legtöbb esetben bodorkák, kárászok vagy egyéb keszegfélék.

Canal Grey, a csatornaúszó

0,3g-1,5g
Állóvizen, csatornán enyhe légmozgással 1,8m-ig

Az előző úszóhoz képest kicsit vastagabb antennával rendelkezik, de még így is nagyon érzékeny. Angliában nagyon népszerű a csatornahorgászatnál, innen a neve. A kisúlyozáshoz szükséges ólommennyiség 2/3 vagy ¾ része az úszó tövéhez kerül, míg a maradék a zsinóron oszlik el. Hogy hogyan, az hasonló az előző úszóhoz és attól függően választjuk meg, hogy fenéken vagy vízközt a csali süllyedése közben csábítjuk el a halat.

Insert waggler

0,3g-4g
Állóvízen és csatornán enyhe légmozgással 3m-ig.

Ez egy vékony antennával rendelkező egyenes wagglerúszó. A súlyozás 2/3 vagy ¾ részét az úszó tövéhez helyezzük el. Az előzőekhez képest ezt az úszót kicsit mélyebb vizeken is használhatjuk. Érzékenysége miatt mérsékeltebb légmozgás vagy sodrás esetén használhatatlan.

Insert waggler 1,8m-ig

Insert waggler mélyebb vizeken, 1,8-3m

Test nélküli waggler

1g-4g
Állóvízen és csatornán mérsékelt légmozgással 3m-ig.

Az insert wagglertől annyiban különbözik, hogy antennája ugyanolyan vastag, mint az úszó teste, ezáltal stabilabb és jobban látható nagyobb távolságból. Egy kicsivel nagyobb szélmozgást, hullámzást vagy éppen sodrást is kibír.

Testes waggler

3g-16g
Állóvizen, csatornákon 1,8m-nél mélyebb vizeken.

Ő már egy keményebb játékos. A testes waggler szerepe, hogy több súlyt tud cipelni. Stabilabb, jobban dobható és nagyobb mélységek horgászhatók meg vele. Rögzíthető fixen és csúszó módon is.

Slider úszó

8g-20g
Mély bányatavakon, csúszó módszerrel.

Bevallom slider úszóval még nem horgásztam és nem is nagyon tudnék különbséget tenni egy méretben megegyező testes waggler és egy slider úszó között. Amiben látok különbséget az az, hogy a slider úszó tipikusan csúszó úszós módszerhez találták ki, mély vizű tavakra. Egy testes wagglerrel szoktak fixen is horgászni és nagyobb önsúllyal rendelkezik (vagy állítható az önsúlya). Egy testes wagglerrel előidézhetünk egy finom csaliprezentációt (is), míg egy slider úszónál mindig az a cél, hogy a csali gyorsan elérje a mederfeneket.

Az ütköző lehet damil, cérna vagy fogselyem. A lenti ábrán a damilból készült ütköző felkötési módja létható. Fontos, hogy lágy damil legyen és kb olyan vastga, mint a főzsinór. hagyjunk kb. 4cm-t az ütköző felesleges damilrészéből, hogy könnyen átcsússzon a gyűrűkön. Illetve jobb 2-3 laza ütköző, mint egy feszes. Ha fogselymet használunk, akkor kevesebb menet és elég, illetve ott a felesleges részt le kell vágni.

A klasszikus pontyozó

1,5g-6g
Szeles időben, 3m-ig.

Az angolok Driftbeaternek hívják. Nem tudom mi lenne ennek pontos magyar megfelelője, de szó szerint szélütő. Vagyis harcol a szél ellen. Ez egy testes úszó, vékony antennával és vastag bóbitával. Vékony antenna a jól látható feltolós kapásokhoz. A vastag bóbita pedig a láthatóságért és stabilitásért felelős. A vastag úszóvég azt is jelenti, hogy az elsüllyesztéshez nagy felhajtóerő kell. Ezért használják szeles időben. Jól látható és nem süllyed el.

Pellet waggler

Az előzőekhez képest ez egy kicsit kakukktojás. A pellet waggler egy külön műfaj. Nyáron, a nagy melegben kifejezetten eredményes és szórakoztató. A szerelék lelke az úszó, ami egy rövid, vastag úszó. Rövid azért, mert maga a szerelék is rövid. Vaskos azért, hogy jól látható és jól dobható legyen.

A módszer lényege, hogy folyamatos szemes etetéssel a halakat a felszín közelébe csaljuk. A csalit pedig úgy kell felkínálni, mintha az egy etetésként beszórt csali lenne. Vagyis ugyanolyan természetesen és ugyanolyan tempóban kell süllyednie a csalinak, mint a beszórt etetőnek. Ez egy meglehetősen aktív horgászatot jelent a folyamatos etetés és dobálás miatt. A szereléket túl kell dobni az etetésen, majd belehúzni és megint utána lőni csúzlival. Egyszer mindenképp érdemes kipróbálni. Igencsak meglepetést okozhat a mozdulatlan spiccet bámuló szomszédoknak, amikor úszóval a sokadik halat szeded ki.

Az ereszték 0,8m-1,5m-ig ideális. Az ólmozás nagy része az úszó tövénél kell, hogy legyen. Az úszó és a horog közötti szakaszra mindössze kettő pici sörétre van szükség. Felmerülhet a kérdés, hogy mért kell a sörét és hogy nem lenne-e természetesebb, ha csupasz zsinórral süllyedne a csali. Nos, nem. A pici sörétre azért van szükség, mert a damilnak van egy kis ellenállása süllyedés közben. A pici ólmok pont ezt az ellenállást hivatottak leküzdeni, ezáltal a csali valóban természetes ütemben és tempóban fog süllyedni.

Az úszó rögzítése

A rajzokat amolyan klasszikus vagy ha úgy tetszik retro módon tettem közzé. Értem ezalatt azt, hogy az úszót ólommal ütköztettem meg és elhanyagoltam azt a tényezőt is, hogy vannak olyan úszók, aminek önsúlya állítható. Akár úgy is be lehet állítani, hogy szinte a csali beállítja az úszót. Ezek a modern megoldások nagyon jók, de talán kezdők számára még nem annyira ismert és ezért nem foglalkoztam velük.

Magához az úszó rögzítéshez lehet kapni fix úszórögzítőket, aminek segítségével gyorsan beállíthatjuk a megfelelő mélységet.

A rajzokon mégsem ezt a megoldást javasoltam vagy tüntettem fel. Maradtam az ólmokkal való fixálásnál. Ennek egy igazán jó okot tudnék kiemelni: ha kiderül mélységmérés közben vagy akár horgászat közben, hogy fix helyett jobb lenne csúszó úszóval horgászni (mert mélyebb a víz, mint amire számítottam, vagy a bokroktól nem lehet bedobni a nagy eresztékkel, stb.) akkor sokkal könnyebb leszedni és arrébb rakni az úszó feletti ólmot és felkötni egy ütközőt. Ha ugyanezt a problémát fix úszórögzítő használatakor veszem észre, akkor tovább tart a szerelés, mert akkor valahol vágni kell, úszót felfűzni, kötözni és ütközőt kötni.

Összefoglalás

Ez az írás csak egy kis iránymutatásként szolgál azok számára, akik most ismerkednek a módszerrel. Az egyes szerelékek között lehetnek átmenetek, illetve az úszók is olyan sokfélék lehetnek, hogy az ember már bele is zavarodik, mikor melyiket, hogyan használja. Abban bízom, hogy ha valaki rászánja magát a matchbotos horgászatra, és vesz néhány úszót, akkor az írásom hatására valamelyik típusba be tudjátok majd valahová sorolni az úszóját és el tud indulni egy irányba. A vízparton aztán ezer és egy körülmény miatt rákényszerülhetünk a változásra, de talán ezek a kezdetleges rajzok jó alapot nyújthatnak.

Hasonló cikkek a témában:
Mit lehet elrontani matchbotos horgászatnál?
Egy matchbotos alapszerelék

Felhasznált irodalom:

Fishing Float Reference – Richard Blackburn. www.amateurangling.com