Hova menjünk?

Családos horgászemberek életében egyszer eljön a pillanat, hogy a kis csemete dobbant egy nagyot a kis tappancsával, karba teszi a kezét és duzzogva azt mondja „engem is vigyél horgászni”. Ilyenkor persze főhet a feje apának, anyának, hogy hova vigyék és mit adjanak a kezébe, ami egyszerre jó is, de nem gond, ha véletlenül összetörik egy meggondolatlan mozdulatnál.

Most alapvetően a 3-6 éves korosztályra gondolok. Őket figyelembe véve járom körül a kérdést, hogy hova vigyük és mit adjunk a kezébe.

Sokan, sokfélére esküsznek e téren. Láttam olyat, aki leülteti a gyerekét a bojlis bot mellé, hogy figyelje. Ez is járható akár, de ezerből, ha egy tud megmaradni a fenekén hosszabb ideig, akkor sokat mondok. A másik dolog, hogy szerintem érdemes már az elején megtanítani a gyerekünknek, hogy a horgászat nem unalmas és ha nincs kapás, akkor tehetünk érte, hogy legyen. Forgassuk meg a kis agytekervényeit, kérdezzük meg, neki mi a véleménye, javaslata, stb. Kicsit később le is írom, hogy anno nagypapám hogyan csinálta velem és én hogy alkalmaztam fiamnál, de előbb még térjünk ki egy kicsit a módszerre, felszerelésre és a helyszínre.

Felszerelés

Feeder már egy fokkal jobb, mint az elöbbi bojlis példa, de még mindig nem túl izgalmas egy kisgyereknek. Pörgős pecára van szükség, ahol könnyen kiveheti és bedobhatja a szerkót, akár egyedül is. Erre pedig a legjobb megoldás az úszós felszerelés.

Spiccbot: 3-4 méteres spiccbot még az olcsóbb kategóriában is könnyen tartható. Egyszerű bedobni és kivenni. Amiért én mégsem vagyok ezzel maradéktalanul elégedett, az az hogy egy kicsit nehezen kezelhető. Úgy értem, mivel viszonylag hosszú, nem lehet mindenhol csak úgy lerakni pl., ha csalizik, horgot szabadít, hirtelen eszébe jut hogy éhes és rohan anyához, stb… Ráadásul több létrával is készülni kell, mert valószínűleg lesz gubanc és nem csak egy kis csomó, hanem egy bazi nagy gombolyag. Lehet, hogy horgászat előtt nem lesz annyi időnk, hogy a váratlan helyzetekre előre felkészüljünk.

Régi üvegbot: előnye, hogy elnyűhetetlen, cserébe viszont nehéz vagy túl rövid. Habár én Hokév Pajtással kezdtem és hát csak sikerült valamit fogni.

Pergetőbot: egy olcsóbb pergetőbot, max. 15-20 g dobósúllyal, 2,4-3 m hosszúsággal már elég hosszú ahhoz, hogy alulról lendítve egy kis zsinórt lefejtve az orsósóról egyedül is bedobja, és még elég könnyű ahhoz, hogy kézben tartsa. Ha esetleg véletlenül valami nagy akad a horogra, akkor az orsó fékje korrigálhatja a kezdeti ügyetlen mozdulatokat.

Univerzális könnyű teleszkópos: véleményem szerint ez a legjobb megoldás, mert könnyen szállítható és megvan minden előnye, ami egy pergetőbotnál is megvan. 3 m-nél ne legyen hosszabb, de 2 m-nél ne legyen rövidebb.

Orsóval vagy anélkül?

Korábban erre a kérdésre egyértelműen azt mondtam volna, hogy spiccbot, mert az orsót még nem tudja jól kezelni. Mára azonban megváltozott a véleményem: egyrészt, mire van apa vagy anya, ha nem arra, hogy segítsen? Kettő: csipkebokor vessző. Három: elgondolkodtató, hogy az ovis korosztály szülei mi energiát belefeccölnek abba, hogy gyerekeik mozgáskoordinációja és finommotorikája jól feljlődjön. Hát mondjátok: nem a horgászat az egyik legjobb fejlesztő? Egyszerre tekerni az orsót, figyelni a szereléket és emelni a botot, az egy komplex mozgás, ami ráadásul sikerélménnyel is jár. Úgyse kell annyit tekerni, mint egy pergetőnek, bőven elég neki az a pár fordulat, ami még egy kisgyerek számára sem olyan bonyolult.

Helyszín

Első és legfontosabb a biztonság. Olyan helyet válasszunk, ahol nem csúszhat, nem eshet bele könnyedén. Másik szempont, hogy legyen árnyék, ne rögtön napszúrással induljon a pecás karrier.

Fontos szempont még, hogy ne kelljen nagyot dobni és legyenek a partközelben kishalak, amik mohók és könnyen elcsábulnak. Ebből a szempontból a csatornák partját gondolom a legalkalmasabbnak, de jók lehetnek nagyobb tavaknál lévő kisebb öblök vagy víztározók sekélyebb részei. Az sem elhanyagolható, hogy ha netán elunja a dolgot, akkor legyen B terv: kirándulás, séta, kagylógyűjtés, kavicsdobálás, stb. Egy napijegyes kockatónál ezek nehezen kivitelezhetők. Magam is jobban szeretem a vadvízi környezetet, hiszen kisebb a tömeg, változatosabb a halfauna, szebb a környezet és még más állatokkal is találkozhatunk (békák, siklók, vidrák, teknősök, madarak, stb.).

Fiam első horgászata

Bence fiam már tavaly óta mondogatja, hogy szeretne pecázni és halat fogni. Idén lesz 6 éves. Szereti az állatokat, sok érdekes könyve és kártyája van. Megjegyzi és fel is ismeri a fajokat. Gyakran szárnyal a fantáziája, hogy mi van, ha harcsa vagy csuka akad a horogra, netán egy amur….segítek-e fárasztani, ha ő nem bírja és vissza fogjuk ugye dobni…Vajon él-e a tóban ponty és dévérkeszeg? Vajon van-e angolna vagy tokhal ott, ahová megyünk? Mivel csalizzunk, ha ragadozót szeretnénk?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről tárgyaltunk, pont úgy ahogyan én a nagypapámmal régen.

Megbeszéltük, hogy először keszegre fogunk horgászni, azon belül is várható bodorka, dévér és sneci. Ha netán ponty is beugrik, akkor majd segítek. A helyszín pedig nem más, mint az, ahol én is kezdtem gyerekkoromban: Délegyházi tavak.

Az én történetem itt olvasható Nyári élmények a Délegyházi-tavaknál

Voltunk ott már többször is a gyerekekkel sétálni, kavicsot gyűjteni. Hobbim lett a kavicsfestés, így a gyerekek sokszor már külön nekem keresnek kavicsot.

A horgászat napján szép áprilisi napos idő volt. Egy olyan helyre mentünk, ahol két tavat egy földnyelv választ el. A nagyobb, sekély és kavicsos parton táborozott le feleségem lányommal, Jankával. Mi pedig Bencével a kisebb tó partján építettük ki bázisunkat. Ez kis tó annak idején sok kárászt és keszeget adott. A partot egy kis nádas szegélyezi. jobbra-balra fák, bokrok. A nádas előtt kb. 1 m mély lehet a víz és fokozatosan mélyül 1,5-2 m-ig. Itt nem kell nagyot dobni, sok békés és ragadozó hal is megbújik a fák árnyékában vagy nádlevelek között. A felszínhez közel és vízközt snecikre, vörösszárnyúkra lehet számítani, a fenéken inkább dévér, kárász, de akár ponty is lehet.

Az etetőanyag keverésével kezdtük. Fiam is, lányom is lelkesen gyúrták. Ez az a folyamat, amiből kár kihagyni őket, nagyon élvezik.

Tímár Mix vaníliás etetőanyagot választottunk. Ennek csomagolása mit sem változott az elmúlt 25-30 év alatt. Én is ezzel kezdtem és imádtam nézni a zacskón lévő pontyot és dévért, mert mindig azt juttatta eszembe, hogy én ilyen halakat szeretnék fogni.

Ami a botot illeti, nem volt megfelelő teleszkópos botom, ezért a Bodorcompó Swing Tip tesztbotját adtam neki, ami hosszra, súlyra is pont ideális volt.

A szerelék nagyon egyszerű volt és egy kicsit autentikus, mivel az egyik barátom által készített kacsatoll úszót használtunk.

Fixen rögzítettem a horogtól kb. 50 cm-re. 3 db. kis sörétet tettem az eresztékre és meglepő módon az úszó elmerült. Nocsak, ez ilyen érzékeny? Levettem egy sörétet, megint elmerült. Levettem még egyet és már csak egy darab marad rajta. Így már jó volt. Fiam közben árgus szemekkel, izgatottan nézte, figyelte, mit csinálok és miért.

Úgy gondoltam ne egy sörét legyen a damilon, ezért a maradékot is levettem és inkább kettő kicsit raktam fel. Mindössze 0,1 g súly kellett a kiegyensúlyozáshoz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzékeny az az úszó, de nem is baj, mert a kis snecik szinte ellenállás nélkül veszik fel a csalit.

A horog megválasztása okozott némi fejtörést. A különféle szakirodalmakban a sneci horgászatára 20-22 horgot javasolnak. Nekem ezzel a gyakorlatban viszont rengeteg gondom volt. Hiába vágtam be időben, néha még a nagyobb horgot is úgy benyelték, hogy lehetetlen volt kiszedni. Nem akartam 10 percenként újra kötni, de azt se szerettem volna, hogy ne tudják felvenni a csalit. Így egy 18-as méretűt használtam. Lehet, hogy más gyártóknál ez 16 vagy 14-es méret lenne. Erre a horogra 3-4 csonti elfért.

Elsőre egy szem csontit tettem fel. És jött az első bedobás. Az elején még én dobtam be, majd fiam kezébe adtam a botot. Meglepően ügyesen tartotta. Mondtam neki, figyelje az úszót, ha megmozdul, emelje fel a botot. Láttam rajta, hogy nagyon koncentrál és őszintén szólva én is. Bedobtunk kb. 10 lazára gyúrt gombócot, hogy becsapódáskor szétessen, szóval bíztam benne, hogy lesznek ott kis halak.

Megmondom őszintén, azt hittem, unalmas lesz snecikre horgászni, mert hát mégiscsak hozzászoktam, hogy pontyot, kárászt, compót kergetek. De ahogy berepült az úszó, gyerekkorom horgászatának helyszínére, ugyanolyan izgatottan vártam és szurkoltam, mint a fiam. Vagy, mint amikor én voltam gyerek. Se lát se hall állapotba kerültem, csak az úszót figyeltem és talán még mormogtam is magamban, hogy na mi lesz már, na mi lesz már.

Vártunk kb. 3-4 percet, ami nagyon hosszúnak tűnt, majd fiamnak eszébe jutott, hogy talán dobjuk be még egyszer és küldjünk utána egy gombócot.

Kifejezetten büszke voltam rá, hogy nem csak várja a sült galambot, illetve ez esetben a halat, hanem elkezdett gondolkodni, hogy mit lehet még csinálni. Kivettük, a csali még rajta volt, de gondoltam, bedobom azt a szöveget, amit nagypapám mondott mindig: most te válaszd ki, hogy mi kerüljön a horogra, de rafinál csali legyen ám!

Nagy gondossággal válogatott a csontis dobozban és egy szép pirosat vett ki. Mondtam, ez jó választás. Lendítem, kezébe adom, dobok egy gombócot ééééés….látom fodrozódik a víz az úszó körül. Kiálltok egyet: kapáááááááás!!!!

Fiam meg csak áll tovább. Az úszó már eltünt, én meg idegállapotba kerültem. A legjobb adrenalinforrás az elmerülő úszó látványa. Csak hát fiam még első alkalommal nem reagál olyan gyorsan, de hát ez érthető. Megemeltük együtt a botot, de hal nem volt rajta. A csalit lerágták, így kértem, hogy egy még rafináltabbat válasszon.

Bedobás, gombóc utána, úszó merül, apa izgatott lesz, fiam sztoikus nyugalommal megemeli a botot, hal nincs, horog üres. Na mondom, most tegyünk rá két rafinált kukacot.

A folyamat kezdődik elölről, de most időben sikerült a bevágás. A zsinór megfeszült és valami kis ezüstös nyíl cikkcakkozott a víz alatt.

• Tekerd, tekerd, ez megvan!
• Jajj, apa halat fogtam!
• Gyere-gyere mindjárt meglesz, emeld, majd én elkapom. Megvaaaaaan!!!!! Gyorsan szólj anyának.
• Anya-anya halat fogtam! Halat fogtam – kiabált izgatottan és szaladt át a túlpartra.

Miközben jött anya, kiszedtem a horgot és egy fotó erejéig fiam kezébe adtam a zsákmányt, akin láttam a felhőtlen boldogságot.

A halacska ment vissza, mi pedig új gombócokkal próbáltuk visszacsalni a kiabálástól szétrebbent halakat.

Egy kicsit kellett várni a következő kapásig, de addig is együtt ötleteltünk, hogy min változtassunk. Pl. kicsit tekertünk az orsón, hátha a meglibbenő kukac kapásra ingerli a halakat. Dobtunk még gombócot, variáltuk a csontik számát és színét, kicsit beljebb dobtunk és utána lassan az etetésre húztuk a szereléket, feltettünk egy másik úszót, ami jobban látható, stb. Minden pont olyan, mint az összes többi horgászatnál, csak kicsiben. Ha most megtanulja ezeket a tényleg jelentéktelen kis trükköket, akkor ügyes horgász válhat belőle.

Fogtunk még két snecit és jó pár kapásról lemaradtunk, de ezt tudjuk be a rutintalanságnak.

Egy idő után arra gondoltam vegyük lejjebb az eresztéket, hátha mélyebben az etetőanyagból lepotyogó nagyobb szemcsék odavonzottak pár dévért. Először 80 cm-re állítottam, aztán 100 cm-re, így kicsivel volt csak a fenék felett a csali. Csodák csodájára az egyik bevágásnál a bot kicsit visszabólintott a víz felé és komolyabb súlyt éreztem a zsinór végén.

• Hohó Bencém, ez már nagyobb. Semmi baj, meglesz ez, kicsit állítok a féken, tartsd kicsit fölfelé a botot és lassan tekerd!
• Jajj, apa, ez bazi nagy!
• Nem baj, meglesz ez, hozom a merítőt, ezt ne emeljük. Várj, hadd úszkáljon még egy kicsit, fárasszuk ki! Most jó! Lassan, lassan emeld a botot, húzzuk felém a halat, mindjárt meglesz! Mééég….méééég….méééég éééés megvaaaaan! Juhéééé!
• Apa, apa ez bazi nagy!
• Gyere tegyük a matracra, szólj anyának, ezen meg fog lepődni!
• Anya-anya nagyot fogtam.

Meg kell mondjam, az itteni dévérekhez képest tényleg bitang jószág volt, olyan 30-40 deka körüli lehetett. Tyű, ha én ilyet fogtam volna elsőre gyerekként, nagyon boldog lettem volna. Ő is az volt. Közben megérkezett anya is, aki szintén meglepődött. Készítettünk pár fotót, aztán a merítőből visszaengedtük a halat. Jobban örültem neki, mintha én fogtam volna pontyot.

A bazi nagy hal után még jött két kicsi és még egy nagyobb dévér, aztán lassan indulnunk kellett, hogy még ebédidőre otthon legyünk. Talán két órát lehettünk a parton, de ennyi elég is volt. Jól töltöttük el az időt és nem csak a halfogás miatt, hanem a jó beszélgetések a közös gondolkodás miatt. Nem tudom, hogy őt is elkapja-e a horgászszenvedély, nem is akarom ráeröltetni, de az biztos, hogy egy nagy élményt tudtunk szerezni neki.