Ahogyan az a címben is szerepel domolykós történet következik. Másképp? Igen hiszen egyáltalán nem szokványos módszerrel sikerült a nagyobb kilós körüli domolykókat megcsípni. Ahogyan ez lenni szokott, fejben jött az ötlet, tudakozódás a kiszemelt vízen domolykóra horgászóktól, illetve netes informálódás célzottan. Mint ahogyan később kiderül homlokegyenest más lett a megoldás, mint a tanácsok, szakirodalom által elmondottak leírtak.
Néhány sor a Szerencs patakról
Patakunk a Zempléni hegyekből fakad. Egész pontosan Hejcén a Fehérkúti vadászház mellett. Ott még iható forrásvíz van. A Zemplénben végig csordogálva, mellék forrásokat összegyűjtve érkezik meg hegyalja kapujába Szerencsre. Itt a volt cukorgyárnál egy duzzasztó zsilippel, mivel a cukorgyár innen vételezte a hűtővizet annak idején. Majd tovább haladva a Taktaköznél a Taktába torkollik.
Szerencsi lévén gyermekkoromban sokat pecáztam a nálunk csak patyó-ként emlegetett vízen. Illetve csalihalat is ott szedtünk az őszi horgászatok előtt. Tudtam, hogy kishalból temérdek benne a szivárványos ökle, fenékjáró küllő, keszeg, kárász, domolykó. Valamint régebben telepített egyesületi vízként pontyot, csukát is kapott. Kézenfekvő volt a gondolat, tíz perc séta otthonról, nézzük meg mi van benne. Na meg kis nosztalgia, gyermekkori emlékek. Persze jöttek a megjegyzések, “nincs ott csak ebihal” stb. Azért motoszkált a gondolat, ha annyi kis domolykó van akkor azok meg is nőnek. Évek óta csak elvétve téved oda valaki kishalra pecázni. Lehető legkevesebb felszereléssel spiccbot pár úszó, horog, sörétólom, egy doboz csemegekukorica, egy doboz csonti, elindultam. Első alkalommal sok apró keszeget, kárászt sikerült fogni. Viszont a hely ígéretesnek tűnt, így eldőlt itt fogom vallatni.
Az első próbálkozásból egy adag ruszlit összedobtam. Nincs is finomabb csemege, mint a házi ruszli.
Jöttek sorra a próbálkozások úszóval. A napszakok meglettek. A napkelte és a napnyugta bizonyult a legfogósabbnak. Jött kárász, keszeg, de domolykó csak egy két kisebb.
Akkor kezdjünk domolykóra szelektálni.
Jöttek a próbálkozások apró műcsalival, víz tetején rezegtetett műléggyel, a tanácsok alapján. Na ezek nem sokat adtak nekem, egy kettő domolykó az aprajából, kb. tenyérnyiek.
Visszaváltottam az úszóra.
Egyik hajnalban egy piros bogár volt a fűben olyan borsószem nagyságú. Tegyük fel a horogra. Belendítés, aztán egy fél perc múlva eltűnik az úszó és nem jön fel. A zsinór megfeszül, a spiccbot tekeredik vadul. Mit mondjak, spiccbottal a kezemben azt se tudtam mi történik. De nem szakított az öt méteres csapkodó remekül dolgozott.
Pár perc alatt elfáradt. Jött a feketeleves. Kiemeltem félig a vízből és már láttam domolykó. Nem is kicsi. Viszont nem volt nálam merítő, a bot nem tudta csak félig emelni. Aztán jött a vicces jelenet miként próbálom megfogni a zsinórt, hogy közben ne essek vízbe. Nehezen sikerült a mutatvány, viszont ahogy ez lenni szokott amint megemeltem kézzel a zsinórt, leverte magát a horogról. Hát ennyit erről de van nagy domolykó a helyen.
Egyik alkalommal meguntam az úszót dobálni vissza amikor a sodrás elviszi. Kényelmi megoldás felhúztam az úszót spiccig. Belendítettem a horog előtt kb. tíz centivel az ólmozás, a kukorica elé tettem egy pici techno pufit lebegtetésnek, mivel a víz aljára tettem a szereléket. Pár perc és a spiccet húzza valami. Kárász kívánta meg.
Legközelebbi alkalommal már úszó nélkül szereltem. 10-es fonott zsinórral, horog a végére, elé 10-15 cm-re egy nagyobb sörétólom.
Helyem elfoglalva beszórtam egy fél doboz kukoricát. Majd belendítettem a szereléket. Elsőnek néhány kárász, keszeg tette tiszteletét. Sötétedés előtt egy órával egyszer csak megrándult a spiccbot vége, majd vadul tekeredett. Beleemeltem és megindult. Sose éreztem eddig spiccboton keresztül ilyen erőt, ellenállást. Áthúzott a túloldalra, végig a bokrok belógó ágai között. Itt volt haszna a fonott zsinórnak. Pár perc múlva megszákolhattam a domolykót. Hatalmas öröm volt a kis vízből ekkora halat fogni.
Ez a módszer maradt is. Sok domolykót sikerült fognom így a patakon. Kisebbeket nagyobbakat egyaránt. A fenék felett lebegő kukoricát imádták ezen a vízen.
Szöveg és képek: Koba Tamás
Rajz, illusztráció: Bors Csaba
Hasonló cikkek a témában: Spiccbotos horgászat
